Jogosan neheztelek a keresztszülőkre?

Van egy két éves kisfiam, akit egyedül nevelek már születése óta mert apukája még a terhesség ideje alatt úgy döntött, hogy mégsem akar részt venni az életünkben. Addigra azonban már felkértük a keresztszülői párt, egy olyan házaspárt, akik közül a lány az én gyerekkori barátnőm, a fiú pedig az apuka gyerekkori barátja és ők házasok. Az apukával semmilyen kapcsolatunk nincs, sosem látta és nem is akarja látni a fiát, a keresztszülők viszont nagyon kedvesek, minden alkalomról megemlékeznek, sokat jönnek hozzánk látogatóba stb. Azonban ők továbbra is tartják a kapcsolatot a fiam apukájával (mert ugye a férj egyik legjobb barátja) ami ellen persze semmi kifogásom. Nekem mindössze az fáj valahol, hogy soha egy szóval sem tértek ki nála arra, hogy a viselkedése az nem éppen normális. Illetve most már babát vár a keresztanyuka is, és mint kiderült az én fiam apukája nagy gratulációk közepette ajándékozta meg a kismamát, miközben a saját fiának még életében nem vett semmit. És nekem valahol ez esik nagyon rosszul, hogy fordított helyzetben (az én gyerekkori barátnőm helyében) nemcsak, hogy szó nélkül tudnám tűrni, amit ez az ember művelt, de én biztosan nem tudtam volna elfogadni az ajándékát, hanem mondtam volna neki, hogy "esetleg vidd a saját gyermekednek." Ti hogy látjátok? Tudom, hogy meg kellene beszélni ezt a keresztszülőkkel, elsősorban is a barátnőmmel, csak félek attól, hogy ha magától nem jött ez, akkor azért mert elmondom h nekem rosszul esik, nem fog változni a dolog, ugyanakkor tüske maradhat és még akkor a egy régi barátságom is megromlik a fiam apukája miatt.