Nekem kellene menedzselnem a férjem "családi életét"?

Panaszkodik anyósom és a sógornőm, hogy alig látni a férjemet, és neki is megjegyezték, hogy bezzeg előttem mennyivel jobb volt minden.

Na most, tényleg nem sokat megyünk, de én sose mondtam neki, hogy ne menjen. A sztorihoz hozzátartozik, hogy más városban lakunk, de a férjem a munkája miatt gyakorlatilag napi szinten jár a városban, ahol a családja lakik. De nem megy hozzájuk. Pedig én sose foglalkozok azzal, hogy mikor jön haza, meg jöjjön egyből stb.

Szabadnapon is van, hogy a barátaival találkozik, elmennek ide-oda, de akkor sem ejti útba őket, csak nagyon ritkán. Sokszor pl. délután megy szerelgetni barátjához, de el nem menne előbb, hogy előtte bemenjen a szüleihez.

Ha ők nagy ritkán eljönnek, akkor megkritizálják, amit főzök, a házat mindent, így én nem erőltetem, bár nem is mondok az egészről semmit, én különben sem nagyon telefonálok velük, inkább a férjem szokott, de nem valami gyakran, és ő meg nem hívja el őket.

Nekem kellene hívogatni őket, meg mondani a férjemnek, hogy menjél már anyádékhoz? Én igaziból nem érzem hibásnak magam, de felbosszantott, hogy mit izélnek, hogy én miattam? Az én családommal se a férjem tartja a kapcsolatot, felhívnak engem és elhívnak minket vendégségbe, hívnak, ha felénk járnak, hogy beugranak, hívom őket, hogy azt beszéltük, hogy elmegyünk hozzájuk stb. A férjem sose mondja, hogy na menjünk már el valamikor a tesómékhoz, meg ők se mondják neki.

Most ezt az ő családjával is nekem kéne csinálni? Nem is nagyon beszélünk azon kívül, ha találkozunk...