Miért égetik máglyán nálunk azokat a szülőket akik hamar visszamennek dolgozni?
Ha adva van egy nő (aki 29-38 éves kora között vállalt három gyereket, direkt nagyobb korkülönbséggel, hogy a munka ellenére mindegyikkel tudjon külön foglalkozni) és mindhárommal pár hónapos kor után visszament dolgozni, először nagymamai és bébiszitter, majd bölcsődei ellátással.
Nem én vagyok, egy barátnőm, akit emiatt megszólnak. Pedig szerintem nagyon jó anya. A nagyobbak értelmes nyitott gyerekek.
Miért kell mindent elítélni? Azt is ha fiatalon szül, azt is ha idősebben, azt is ha a semmire, azt is, ha már letett valamit az asztalra korán, és ezt szeretné megtartani.
Nyilván nem lesz a gyereknek semmi baja tőle, és lehet nagyon jó anya-gyerek kapcsolat. Ha csak abból indulok ki,hogy édesapámmal ugyanolyan jó a kapcsolatom, ugyanúgy szeretem (és még jobban is megértjük egymást:)), pedig ő dolgozott.
Szerintem van olyan anyuka is, aki már a szülőszobából bevágná a bölcsibe.
A gyereknek szüksége van a korosztálya társaságára is, igen 2 év körüli kortól, de az anyja mellett. Én 4 évig maradtam otthon a gyerekkel, és a másodikkal is otthon maradok min. 3 évet. Ha tetszik, ha nem.
Kedves kérdező, egy pici gyereknek igenis arra van szüksége, hogy az édesanyja lássa el, ne más. Az édesanyja közelségére, illatára, hangjára van szüksége, arra, hogyha fáj a hasa, jön a foga, az anyukája ölében aludhasson el. Nem az az igazi anya, aki szép ruhákkal és játékokkal halmozza el a gyerekét, hanem az, aki mindig mellette van, ha sír, ha nevet, amikor kimondja az első szavakat, ha beteg és lázas, mindig.
Amúgy tudósok is végeztek kutatást hadi árva csecsemőkről és megdöbbenve tapasztalták, hogy azok a babák, akiknek kórházi körülmények között megvolt a rendszeres étkeztetés, ellátás, viszont testközelben nem igazán voltak, és azok, akiket örökbe adtak szegény családokhoz, nem mindig volt mit enni és a higiénia sem volt igazán jó, de mindig ölben, vagy testközelben voltak ezerszer jobban fejlődtek mind testileg, mind lelkileg is, mint akiket pusztán csak elláttak.
Nálunk a bölcsiben volt 6 hónapos kislány, elmondom nektek, hogy másfél éves korára jobban kötődött a gondozónőhöz, mint az anyukájához. Szerintem ez mindent elárul.
15: Azért a kórházi ellátást nem hinném hogy össze kell ezzel keverni.
Persze valahol megértem amit írsz. De én nem hinném hogy ez ilyen egyszerű. Ha kötődési zavarok vannak, vagy szeretethiány annak nemcsak ez az oka! hanem van mögötte valami más is, amit valóban az anya ront el.
10 évig dolgoztam vezető pozícióban. Amikor terhes lettem, teljesen kétségbe estem, hogy atyaég, most mi lesz így a munkámmal. Hála a jó égnek, hogy bár nem tervezve, de belépett az életünkbe a kislányunk és kiszálltam végre a mókuskerékből, mert ahogy akkor gondolkodtam, biztos, hogy jó sokáig, ki tudja, talán soha nem vállaltam volna gyereket. És láss csodát, nem állt meg nélkülem az élet, szépen betanítottam új kolléganőt és elvonultam 2 évre. Életem legszebb 2 éve volt és verném a fejem a falba, ha kihagytam volna a rengeteg ringató foglalkozást, a baba-mama klubokat, tornákat, hogy 2 éven át egymásra koncentráltunk a lányommal és boldogan ment bölcsibe.
Ha valaki jó abban, amit csinál, nem fog eltűnni a süllyesztőben, ha 2 évre leáll és a családnak szenteli az idejét. Egy munkahely vagy főnök sem fog esténként senkihez odabújni, hogy mennyire szeret és egy munkahelytől sem fogsz annyi szeretetet és törődést kapni, mint a családodtól. Igenis rá kell szánni az időt és energiát, mert nagyon megtérül és hosszú távon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!