Arról, hogy valaki nagyon nagyon anyagias, és csak azt nézi, kinek mije van, arról a családja is tehet?

Persze, hogy hatással van valakire, hiszen ha azt látja a családjától, hogy nyilvántartják hogy xy-nak mi mindene van és ezért mennyire (nem) dolgozott meg, akkor akarva-akaratlanul ő is fel fog ilyen dolgokra figyelni.

De nem csak ezen múlhat, hanem a körülményektől is.

Elmondom a saját történetem: bevallom, én is anyagias vagyok. Azért, mert gyerekkoromban bőven volt pénz a családban (mondjuk a szüleim éjjel-nappal güriztek is érte). Aztán hirtelen meghalt az Édesapám még tinédzser koromban, ettől Édesanyám lelkileg persze kikészült, ezekből pedig egyenesen következett, hogy anyagilag szépen lassan padlóra kerültünk. Viszont én abban nőttem fel, hogy volt pénzünk, hogy évente egyszer-kétszer mindig elmentünk nyaralni, hogy megvolt mindenünk, stb. És nagyon nehezen szoktam bele, hogy hát ez már nem így volt, sőt, örültünk, ha minden hónapban ki tudtunk fizetni minden számlát.

Most felnőttként pedig arra hajtok ill. hajtunk a férjemmel, hogy magunknak is és majd a gyerekeinknek is tudjuk azt a jóléletet biztosítani, ami még régen megadatott.

És igen, irigylem azt a barátnőmet, akinek a szülei a segge alá tettek egy lakást, meg kocsit, mert nekem is lehetett volna, csak hát közbeszólt a sors. És nekem bezzeg ezekért rengeteget kell dolgoznom.

Pedig a szüleim egyébként sosem voltak anyagiasak, sőt, boldog-boldogtalannak adtak pénzt, ha szüksége volt rá, hiszen amíg volt miből, miért ne segítenének...? Na, én már nem ilyen vagyok. :) Pedig ugye nem ezt láttam otthon...

Az én szüleim mindketten értelmes, intelligens, jó emberek, de egyikük pénzhez való hozzáállása sem tetszik. Anyukám nem elég tudatos, nem tartja számon, megjöttek-e a csekkek, befizette-e, mennyit fizetett be stb. A mai napig nem tudja, mennyi egy havi költése, pedig majdnem 30 éve vezet háztartást. Ebből adódóan kölcsön kell kérnie akkor is, amikor egy kis tervezéssel megoldhatná a dolgot, és tiniként nem egyszer nekem kellett elintéznem, hogy pl. ne kapcsolják ki a villanyt. Apukám pont az ellentéte, nagyon tudatos, nagyon pontos, írásban tervez, de emellett sznob is és nagyon anyagias. Ha fizet valamelyik családtagja helyett a boltban 10020 Ft-ot, akkor pontosan 10020-at vár vissza, nem pedig 10000-et. Én kettőjük között vagyok, egy évre előre tervezek, utólag "ki is elemzem", hogy mire mennyi ment el, hol lehetne spórolni kicsit, de emellett nem érdekelnek a márkanevek, csak a jó ár-érték arány, és nem problémázok párszáz forintokon. Én azt mondanám, hogy a szüleim negatív mintáját látva lettem olyan amilyen, mert megmutatták a két végletet.

27N

Szerintem nem csak és kizárólag a nevelés tehet róla. A volt férjem családja tök normális, a testvérei is. Ennek ellenére a volt férjem iszonyatosan anyagias, és évek során egyre jobban. Képes olyan beszólásokat tenni, hogy pl. látunk egy szép házat, akkor egyből mondja: a rohadt szemét dögölne meg akinek ilyen van, biztos lop, csal... stb.

Amikor meg emlékeztetem, hogy náluk vannak sokkal szegényebbek is és mit szólna, ha rá mondanák ugyanezt, akkor ki van akadva.

A családja nem ilyen, ők is nagyon ki vannak rá akadva.