Mit lehet ilyen anyával kezdeni?
Szeszélyes, kiszámíthatatlan, hülyének néz, hazudik ha úgy tartja kedve, eltitkol dolgokat(mondván semmi közöm hozzá).És ezek után még ő van megsértődve, ha kritika éri.Úgy akar feltűnni, mintha semmi hibája nem lenne és tökéletes, mártírszülő lenne.
Amikor volt férjem, azt állította szembe velem, hogy az jobb ember nálam, most a gyerekemet.Kedvenc szövege, hogy "nem is értem honnan vehettél ilyen jó gyereket!".Mert mindig arra lyukad ki, hogy én nem lehetek jó semmiben, most persze anyaként is nulla vagyok szerinte.
A szomszéd is előrébb való, mert jó párszor előfordult az a jelenet, hogy megkértem valamire, pl vásároljon be nekem, de lusta volt rá, meg különben is, ő beteg, neki kíméletre van szüksége, aztán 1-2 óra múlva megkérte ugyanerre a szomszéd és neki azonnal ugrott, szó nélkül.2-3 szomszéd van, akit kiszolgál, öregek, az nincs terhére, legalább is, nem mondja, de ha én kérem meg valamire, többnyire az a válasz, hogy "vén k.va vagy, el tudod intézni magad is!.
Gyerekkoromba, magamnak való voltam, az volt a baja, hogy folyton otthon ülök.Később, mikor már eljártam , minden k.vának elmondott és idecsődítette az ismerősöket, hogy beszéljenek a fejemmel, mert "nem bír velem, mert állandóan csavargok".
Gyerekkoromban keveset ettem, akkor az volt a baja.Felnőtt koromban megjavult az étvágyam.Sosem lettem nagyétkű, de a menzás mennyiséget már meg bírtam enni.Nos, akkor ez lett a baja, hogy "felzabálod az életem", kitaposom a beledből!.Amíg nem főztem rendszeresen, az volt a baja.Mikor átvettem teljesen a főzést, akkor az volt a baja, mert "kitúrom a konyhából".Lényeg, hogy soha sehogy nem lehet neki megfelelni, már abszolút nem is akarok!Mert ő szerintem a személyemet nem képes elfogadni.Szoktam neki mondani, hogy nem tehetek róla, hogy nem kívánt gyerek vagyok.De tagadja!azt mondja akart gyereket, nos elég nehéz elhinni.És várja a szép szavakat, hogy szépen kérjem, ha akarok valamit, csakhogy az a helyzet, hogy amikor szépen kértem, akkor egyik fülén be, másikon ki.Ha ordítok, akkor inkább hajlik rá, hogy megcsináljon valamit, de csak azért, hogy nyugta legyen, nem szeretetből!Érdekes, férjemnek, lányomnak, szomszédoknak nem kellett könyörögniük!
És a legjobb:gyerekkorom óta mániája, hogy pszichológusokhoz, pszichiáterekhez járat és mindenféle elmebetegnek elmond, de érdekes módon egyik orvos sem talált nálam semmi problémát.Sőt, már én éreztem magam kellemetlenül, mikor a két legutóbbi dilidoki már nyíltan pedzegette, hogy nem értik, miért járok, mikor nincs semmi bajom....(Azokhoz már önszántamból mentem, mert már kezdtek tényleg kilenni az idegeim az itthoni cirkuszok miatt és örültem, hogy értelmes emberrel elbeszélgethetek).
Mondtam anyámnak, hogy a viselkedésével váltja ki a haragomat, de szerinte ez nem igaz, ő jó és szerető, önfeláldozó.Én születtem szemétládának.
Tudom, hogy ott kéne hagynom a francba(ő is azt mondja, mert most még nagyobb nyűgnek érez a nyakán, mint gyerekkoromban)csak ez egyenlőre sajnos nem megoldható.
Hogy éljük túl egymás társaságát, amíg együtt vagyunk???
Ja, egyébként egyetlen gyerek vagyok és egyedül nevelt föl....
Milyen személyiség lehet és hogy kell az ilyet kezelni, hogy normálisabban boldoguljon az ember vele?Mert nekem egyenlőre se szép szóval, se csúnyával nem működik a dolog.Nagy ritkán, mikor épp jó kedvébe van...De amúgy egy mondatot nem lehet úgy váltani vele, hogy ne veszekedés alakuljon ki belőle.A beszélgetés, újabb érdekes dolog nálunk:ha kérdezek valamit, forgatja a szemét, mert én csak marhaságokat kérdezek.Ha beszélgetést kezdeményezek, akkor annak is az lesz a gyors végkifejlete, hogy hülye vagyok, vagy sértegetni akarom, vagy számonkérem...Ellenben, ha huzamos ideig nem szólok hozzá, akkor meg azon sértődik meg.Lehet, hogy neki van baja, de ő persze hallani sem akar arról, hogy orvoshoz menjen.
Hát Én tuti elköltöznék Tőle..nem lehet ezt ép ésszel kibírni..A párodékhoz nem tudtok menni?Vagy valami albérletet kivenni?Erre rá fog menni a gyereked is,Te is meg a kapcsolatod is..
Vagy amiben laktok ház,azt nem lehet lezárni?Hogy külön lakrészetek legyen?
Esetleg még annyit tehetsz,hogy rábeszéled menjetek együtt dr.-hoz..
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Ne haragudj, hogy ezt írom, de nagyon sajnállak, hogy ilyen anyád van. Számomra ez elképzelhetetlen, hogy egy anya így viselkedjen.
Nem is tudom mit tanácsolhatnék neked.
Lehetne észérveket keresni, hogy miért ilyen veled, de szerintem normális ember nem mond olyanokat a gyerekének, amiket ő mondott neked. Biztos, hogy vannak pszichés problémái, de úgysem ismeri be, egyszerűbb rádfogni, hogy veled vannak problémák.
Köszönd meg neki szépen, hogy felnevelt, mondd el, hogy nagyon sokat tanultál tőle (igaz azt, hogy hogy nem kellene egy gyerekkel bánni).
Mondd meg neki, hogy neked nem jó gyerek JUTOTT, hanem érzi a szeretetedet, és azért ilyen.
Mondd el, hogy nagyon sajnálod, hogy elrontottad az életét és egy k..nak tart téged, de reméled, hogy a te gyereked soha nem fog majd neked ilyeneket mondani, mert te mindent megteszel majd azért, hogy ne érezze nyűgnek magát a nyakadon. Nem lennél képes a gyerekednek olyanokat mondani, hogy felzabálja az életedet, és egy k...
Ha fikáz, hogy milyen szar anya vagy, akkor mondd meg neki, hogy köszönöd szépen a véleményét, de akkor adjon tanácsot, ha külön megkéred erre, mert nem neki, hanem a gyerekednek akarsz megfelelni. És mindenkit a gyereke tanít meg arra, hogy milyen anyának lenni, és a gyerekétől kapja a visszajelzést, hogy milyen munkát végzett mint szülő. Ha már itt tartotok, akkor elgondolkodhat ő is, hogy milyen anya volt ő, ha a gyerekét dicséret helyett állandóan csak szekálta, és dilidokikhoz küldte. Ha ekkora rakás szerencsétlenségnek tart téged, akkor igenis ő mondott csődöt és nem te. Ilyen szempontból pedig tökmindegy, hogy mit mondanak a szomszédok, mert csakis te számítasz. Te mondhatod meg, hogy milyen anyád volt...
válasza:Meg kell hallgatni a másik fél véleményét is...
Akkor elmondom neked, mit mond (másoknak) a másik fél(anyám):
"Elmond a lányom mindenféle mocsoknak, pedig és mindent megtettem érte, eltartottam.Nem értem, miért kapom ezt"...
ez az anyám álláspontja.
Más:Volt, hogy bejött velem a pszichiáterhez és miközben a doktor hozzám beszélt, anyám kezdte mondani a monológját, minta egy kisgyerek helyett venné át aszót:"agresszív, dühkitörései vannak, nem értem, mi baja?!"
Erre én rávágom:azt se hagyd ki, hogy mindennap elhordassz egy semmirekellőnek, bármit csinálok is és ez az oka a haragomnak" Erre úgy elhallgatott, mint akit elvágtak, többet nem is mondott.Pszichiáter csak pislogott, de nem sok ügyet fordított rá, nyilván azonnal átlátta a helyzetet.
Mai nap:Az előbb épp belekezdtem akézi mosásba.Anyám ekkor odajön és csodák csodája felajánlja, hogy elmegy helyettem boltba.Mondom, mi a fene?Oké mondom, de mégis csak megyek én is, mert körül kell néznem a boltban, szépen mondom neki, várjon meg, mert nem hagyhatom félbe a mosást, összefestik egymást a ruhák.Erre ő:ő nem fog várni, bla-bla-bla, ne nézzem hülyének...És elment.Megjegyzem, kb 10-15 percnél nem tartott tovább a mosás, ennyit kellett volna várnia.De érdekes, a szomszédra tud órákat várni.
Na, ilyen dolgok vannak.Kicsinyésgnek tűnhet, de hosszú távon idegőrlő.
válasza:nagyon sajnálom, hogy ilyen anyuka jutott Neked,ezt hosszú távon tényleg nem lehet ép ésszel bírni.
ha nem tudsz önálló lakásba költözni, akkor szerintem keress fel egy krízisközpontot, vagy a helyi családsegítő központot: ott biztos tudnak valami átmeneti szállást biztosítani, ahol nyugodtan lehetsz a gyermekeddel. az ilyen átmeneti szállásokon (nem hajléktalan szálló, az teljesen más) akár egy évig is lehetsz. addig meg rendezni is tudod egy kicsit az életedet, hogy akár lakást is tudj valahol bérelni.
Királyfi fehér lovon most szimplán elmenekülne, ha látná, hogy mennyire megvisel a mostani helyzet.
ha már rendeződtek kicsit a dolgaid, akkor lesz esélyed párkapcsolatra is.
mindehhez sok sikert és kitartást kívánok!!! :)))
szia nekem is pontosan így viselkedik az anyukám csak összetettebb a probléma mert,én most fogom szerezni a szakmámat(a jövőmet tervezgetem) de így... Mi négyen vagyunk testvérek a bátyám a mamámnál lakik,ő elégé magába fordult,zárkózott személyiség nem nagyon szoktunk beszélgetni,én vagyok a második a gyerek velem mindig úgy bánt mint a kérdezővel az anyukája.Van egy nagyobbik öcsém anyum vele jóban van,nem is ez a baj hanem hogy ha valami rosszat csinál akkor is a pártját fogja és még arra sem mértant h egy ejnye bejnét mondjon neki, van csak nagyon hasonlítanak mint a ketten (hogy ha fogalmazhatok így)nagyon negatív természetűek csak az saját érdekeit nézik a többi... és ráadásul valamikor nagyon agresszív(apámnak is neki megy,nem tisztel senkit semmit sem) és nagyon hasonló modorban reagálja le a dolgokat mit ahogy a kérdező elmondta...És van a kisebb öcsém szegénykémet nagyon sajnálom mert úgy mond rajta csattan az ostor, mert ő legkisebb és ebből kiindulóslag a "leggyengébb" az anyukám is nagyon csúnyán bánik vele és a nagyobbik öcsém is,és féltem mert már nem egyszer volt arra példa hogy össze vesztek a nagyobbik öcsémmel és anyu nem csinált semmit csak nézte az ágyból és még ő volt felháborodva hogy védtem a kisöcsémet mert hogy nem fogadt szót és megérdemli,és én azt sem tudom mért van a vita csak megint jöttem veszekedni....
Apukám nem igazán tesz semmit mert anyukám az arroganciájával a férfi mivoltát a "földbe döngölte" stb...
És az anyukám idegrendszeri személyiség zavar elleni gyógyszert is szed,amit csak akkor kellene szedni e mikor úgy érzi hogy feszült vagy ideges(de szerintem gyógyszer függő mert már a napot avval kezdi hogy beveszi miközben még mindenki alszik,és akkor m úgy nem lehet semmilyen konfliktus amiért szednie kellene.
Én már ott vagyok hogy mielőbb elköltöznék otthonról, de nem tudnám ott hagyni a kisöcsémet mert lelkifurdalásom lenn, mert tudom hogy valami úton módon tudok tudnék neki segíteni... És mivel ez egy elégé összetett és komoly és kemény a probléma és én szinte gyerek fejel nem tudom a módját...
És akik ezt olvassák és tudnak valami módot arra hogy nekem is és a kisöcsémnek is segítsenek akkor létszíves írják le, mert nagyon sokat segítenének nekünk és előre is köszönöm szépen...
"volt arra példa hogy össze vesztek a nagyobbik öcsémmel és anyu nem csinált semmit csak nézte az ágyból és még ő volt felháborodva"
Hát még el is nevettem magam, hogy ilyen nagy hasonlóság hogy létezhet?
Képzeld, gyakran előfordul, hogy anyám valamivel felhúz.Kivárja, míg ordibálni kezdek és a hangzavarra előbújik alányom is, anyám addigra már csendben és teljes nyugalommal fekszik az ágyon, mint aki jól végezte dolgát és persze én vagyok a szemét, elmebeteg, agresszív dög, akinek az óbégatásától zeng a ház, ő meg a szerencsétlen áldozat aki csak hallgat és tűr.Na, ettől kapok aztán újabb idegsokkot!
Meg aztán gyakran megkapom, hogy tönkretettem a gyerekem lelki világát(nincs hál istennek semmi lelki és egyéb baja).És ha megkérdezem, hogy az enyémet ki tette tönkre, akkor egyszerű a válasz:Te hülyének születtél...
Mellesleg tud jó és normális is lenni, bár csak mindig olyan lenne, akkor nem lenne vele bajom.De nagy hangulatember és nem képes felfogni, hogy nem bánhat szeszélye szerint az emberekkel, mert másnak is van önérzete.Van egy szomszéd öreg néni, egy ideig sokat segített neki anyám, barátkoztak.aztán ráunt, mert szegény öregasszony tényleg fárasztó, de nagyon jó lelkű és sokat kaptunk tőle.Kezdett vele is flegma lenni, az érzékeny lelkű néni meg ki kérte magának, most már ő is a szemétládák közé tartozik...Komolyan, nem értem anyámat.Igaz, én eléggé más természetű vagyok.Talán ezért van köztünk annyi vita.Lehet, hogy ezért nem tud elviselni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!