Ti meddig laknátok otthon ha lakásra gyűjtenétek? Vagy hitelt vennétek fel? Hogyan csináljátok?

Szerintem egy próbát mindenképp megér, hogy a szüleidnél költözzetek össze elsőnek. Majd úgy is az idő dönti el, hogy ez surlódásokkal vagy anélkül fog eltelni, addig is gyűjtitek a pénzt.

Amúgy attól függetlenül anyagilag jól állnak a szüleid nem ártana beszálni valamibe, pl ti veszitek az élelmiszert mert azért csak egy idegen is ott fog élni, és itt mindegy, hogy mennyire jó a viszony a szüleid és párod között.

Mi tavaly vettünk házat 6 millióért, 5m már volt nekünk, 1m hitelt kellett felvenni, havi 14780 Ft fizetünk (forint alapu, nem fog ingadozni).

Most újítjuk felfele, kb. október-november környékén tudunk beköltözni, addig anyósoméknál élünk és közben tudjuk a pénzünket a felújításba rakni.

23/N

Szó szerint ugyanebben a helyzetben vagyunk mi is.

Gyűjtögetünk, barátomnak Fundamentája is van, de sajnos így is nehéz venni sajátot. A hitelhez is sok önerő kell manapság, szóval muszáj gyűjteni. Próbálunk minden hónapban félretenni. Viszont nagyon rossz, hogy nem lakunk együtt, mert már szeretnénk minden nap együtt lenni meg nem utazgatni állandóan egymáshoz, mert az is rengetegbe kerül havi szinten. De nem találok én se jó megoldást.

Párom meg a szülei mondták, hogy költözzek hozzájuk, de kicsit tartok ettől a dologtól, hogy ki fogunk e jönni, meg az én szüleim is tuti megsértődnének emiatt. Albérlet fizetni meg sok pénz. Szóval nem találjuk a helyes megoldást :(

De szerintem hozzájuk fogok költözni, csak találjak arra munkát.

Mi albérletezünk és mellette gyűjtögetünk.

Így sem egyszerű a dolog, mert csak szobát bérlünk, ami olcsó, és a főbérlő sok mindenbe beleszól. Ez erősen próbára teszi a kapcsolatunkat. Bár az is tény, hogy ez egy jó próba, kötöttségek nélkül.

Szülőkhöz tuti nem mennék. Jó hogy vannak, de túl sok rosszat láttam már a szülőkkel való együttélés miatt. Leginkább az a baj, hogy az ember nem tud kiszakadni a gyerek szerepből, még a legjobb szándékú szülők mellett sem. Ez pedig rá fogja nyomni a kapcsolatra a bélyegét.

Emellett nem tudjátok kialakítani a saját külön életeteket, mert mindenképp alkalmazkodnotok kell a szülőkhöz. Ez szintén nem szerencsés.

Írta itt valaki, hogy régen is együtt tudtak élni a generációk. Persze. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy akkor nagyon határozott alá-fölérendeltségi viszonyok voltak, és a fiatalasszony pontosan tudta, hogy neki - csúnyán mondva - kuss a neve, mert az van, amit anyós mond. De ahhoz, hogy az a modell működjön, olyan nevelés is kell, ahol az ember lányában fel sem merül, hogy esetleg neki is lehetnek igényei, véleménye. Ez pedig manapság nem jellemző :)