5 éve otthon gyesen. Nyafoghatok?

Pár hónap múlva 5 éve lesz, hogy itthon vagyok. A nagyobbik gyerkőc 4 éves múlt, ő már ovis szeptember óta, persze többet van itthon, mint oviban, a betegségek miatt. A kicsi 2 éves. Én pedig begolyózok már itthon. Már semmihez nincs kedvem, régen sokat játszottunk, festettünk, matricáztunk, stb, most reggelente felkelni sincs kedvem, minden reggel a delet várom, hogy aludjanak kicsit, minden délután az estét várom, hogy újra aludjanak. Borzasztó érzés, pocsék anyának érzem magam. Nagyon szeretem őket, de mindkettő irtó eleven, a kicsi a mindent tönkretevő korszakában van, ha leülök, tuti, hogy egyből pattanhatok fel, mert épp leesni/lerántani/szétszedni készül valamit. Ha a naggyal nekiállok foglalkozni, a kicsi ott terem és ordít, ha mellénk ültetem, szétrombolja a közös játékunkat, széttépi a papírt, eldobálja a legót, lesöpri a zsírkrétákat, szétdobálja a társas bábuit, stb. Így már sokszor csak lefekszem a földre, bámulok ki a fejemből és hagyom, hogy másszanak a hátamon. Naponta minimum 2 órát töltök a játékok és egyebek folyamatos elpakolásával. Segítségem egyáltalán nincs, férjem fürdetésre ér haza, anyósomék havi 1* szombaton átjönnek fél órás pofavizitre, anyukám 2 havi 1* tud jönni, az ország másik felén lakik. Szórakozni 5 éve nem voltam. Körülbelül 1 éve a lakásból sem léptem ki egyedül. Borzasztóan kiégtem. Nem bírom tovább. :(