5 éve otthon gyesen. Nyafoghatok?

Annak idején mikor megszülettek az anyós viccek, akkor mindenki a nagyszülőkkel, szülőkkel élet együtt. A szülők a nagyszülőktől voltak kibukva, nem a gyerektől.

Ma már mindenki "elmenekül" távol az idősebb generációtól. Most a gyerektől vannak kibukva, nem az anyóstól.

Sehogy sem jó ez kérem szépen.

Tanulság: Apukák örömére 17 éves thai lányokat kell örökbe fogadni. :-DDD

Na jó, csak vicceltem, de a lényeg, hogy segítség nélkül nagyon sz@r, úgyhogy tényleg nyafoghatsz.

Annyi program van, ahova kimozdulhatnál a gyerekekkel, játszóház, játszótér, ahol felnőtekkel is beszélgethetnél, nem csak agyerekeiddel lennél, szellőzne a fejed, a gyerekek pedig játszanának. Ismerősökkel vállalhatnátok közös felügyeletet, habár ha apici figyelemzavaros, akkor fokozottan kell rá figyelni, nem nagyon vállalná más.De szerintem egy próbát megér. Aztán te vigyáznál 2-3 órát más gyerekére is, Így neked is és a másik anyukának is lenne szabad órája, amit magára fordíthatna.

A nagyobb gyereked betegségkorszakán mindenki túlesett kisebb- nagyobb sikerrel, ő is túl lesz rajta és menjen oviba! A kicsi bölcsibe! Te pedig dolgozni! Ügyesen.....szeptemberig pedig ki a levegőre, olyan szépen süt a nap!

Vegyet

Bocsi, ez lemaradt!

Vegyetek egy kerkpárt magadnak és egy kétszemélyes utánfutót, amibe beteszed a két gyereket és mehettek bicajozni, szerintem ők is élveznék és te is! :)

Egyik este fogd magad, ne érdekeljen a vasalás, a főzés, a férjed is kibírja, hogy másnap szendvicset egyen, vagy épp havi 1x rendeljetek kaját.

Menj el moziba, zabáld tele magad popcornnal, utána menj el egy nagyot sétálni, sokkal jobban fogod érezni magad utána.

Különben szerintem heti 1 délután/este mindenképp kell egyedül. Én elnézek egy plázába, próbálgatok ruhákat, beülök egy kávéra, stb (alig van pénzünk, így egy kávé is luxus..)

Szia

Hasonló cipőben járok. Csak szépíti a helyzetet, hogy én külföldön élek,család messze, nincsenek barátaim. Egyedül a négy fal között két kicsivel, egy három éves és egy 15 hónapos fiam van. A férjem reggel nyolckor megy dolgozni és este kilen, fél tízkor jön haza.

Sajnos olyan helyen lakunk, hogy a közelben még csak egy játszótér sincs, én meg utálok a forgalmas utcákon sétálni. Így marad a bezártság. Ráadásul a nagyobbik nem is alszik már napközben. Eddig néha volt kedvem olyan dolgot csinálni, amit szerettem korábban, pl olvasni, vagy tanulni a nyelvet, ma már ehhez sincs kedvem. Ráadásul fogalmam sincs, hogy fogok-e valaha dolgozni vagy találok- e itt munkát. De próbálok arra gondolni, amikor kiakadok, hogy ez csak átmenet és mivel már nem lesz több babám, az életkoromból adódóan, így arra is gondolok, hogy most kell örülnöm annak, hogy ilyen kicsik és szükségük van rám, mert olyan gyorsan nőnek, pár év és talán már nem fogják igényelni az ölelést, a babusgatást. Nekem ez pl. sokat segít.