Hogy képesek elviselni egymást azok, akik évek óta együtt élnek?

A 14-es válasza tökéletesen megfogalmazza a lényeget!!

:)

24N

Az emberek különböző mértékben tolerálják a másikat, de az is számít, hogy ki az illető.

A párommal például nagyon érdekesen történt a dolog: ő már az elején mondta, hogy 3-4 napnál többet nem tud együtt aludni senkivel, szóval ne sértődjek meg, ha majd hazaküld, nem ellenem irányul a dolog, egyszerűen ő ilyen. Mondtam, oké. Aztán egy hét után csodálkozva mondta, hogy mennyire furcsa, eddig minden barátnője ennyi idő után az őrületbe kergette volna a puszta jelenlétével, én meg nem. Aztán kitaláltuk, hogy oké, akkor egy éjszakát azért eltöltök a saját albérletemben - délután négykor hívott, hogy inkább legyek nála, mert jobb ha ott vagyok. Summa summárum, pikk-pakk összeköltöztünk. A körülményeink egyébként finoman szólva sem ideálisak. Mégis jól kijövünk.

Sokat beszélgettünk erről, különösen mert ő nagyon csodálkozott a dolgon, hiszen évek óta egyedül él, pont azért, mert nem viselt el mást maga körül.

Arra jutottunk, hogy több oka van annak, hogy megoldjuk. Az egyik az, hogy amennyire önfejű és nehéz eset ő, annyira alkalmazkodó és toleráns vagyok én. A másik, hogy alapvetően nagyon (néha már idegesítő mértékben) nyugodt vagyok, és ez rá is átragad. Márpedig ha az ember nyugodtabb, könnyebben él együtt mással.

Illetve nagyon fontos még, hogy mindketten igényeljük, hogy néha akkor is külön dolgokkal foglalkozzunk, ha együtt vagyunk. A tegnap este például tök jó példa: ő akkor kapott vpn kulcsot, úgyhogy egész este dolgozott. Én meg állást keresek, és az önéletrajzom turbóztam fel. Egész este egymás mellett ültünk a kanapén, és gyakorlatilag nem beszélgettünk semmit, mindketten bújtuk a laptopunkat. Annyi, hogy néha odahajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra. Meg a végén együtt vacsiztunk.

Attól még, hogy együtt élsz valakivel, nem kell folyton a nyakán lógni :)

10éve élek együtt a férjemmel de ha lehetne mindig vele lennék.Összesen 6napot töltöttünk külön mióta összeköltöztünk.Nem fontos hogy velem foglalkozzon,sőt mindenki csinálja dolgát itthon,elég az hogy tudom hogy ittvan,elmegy mellettem megölel vagy csak egymásra nézünk és ez jó érzéssel tölt el.Valőszinüleg tásfüggők vagyunk mindketten de nem zavar bennünket.

Öcsém teljesen más,ő 2-3nap után bedilizik a barátnőjétől,neki kell a szabadság.

Nehezen.

Kell lennie egy-két közös pontnak, pl. mindketten szeretnek úszni, mindketten szeretnek kertészkedni.

Ez a közös program pl., utána mindenki azt csinál, amit akar.

Nálunk is így van.

És természetesen az ágyban egyezni kell.