Szerintetek a mai magyar családokban élő 18 év feletti fiatalokra mennyire jellemző ez a fajta viselkedés?

Hát egyrészt 18 évesen hány diplomája legyen a nyomorultnak?

Másrészt meg ha így látod, ez az élményed, akkor lehet, hogy nem neked való társaságban forogsz. Bevallom őszintén, egyetlen "büfé szakos" ismerősöm sincs, mert magam sem ilyenre jártam, ergo nem találkoztam velük.

Az én környezetemben nem igazán jellemző, egy-két kivétellel.

Inkább, amit látok az a kilátástalanság, h nem tudják mit is kezdjenek magukkal, mert a "rendszer" folyamatosan változik.

Kedves Kérdető, én egy másik 80%-os vagyok, de nem kell elhinned, meg felfognod sem. A lehülyézést köszönöm szépen, eltettem zsebre.

Én ezt írtam:

"Hát egyrészt 18 évesen hány diplomája legyen a nyomorultnak?

Másrészt meg ha így látod, ez az élményed, akkor lehet, hogy nem neked való társaságban forogsz. Bevallom őszintén, egyetlen "büfé szakos" ismerősöm sincs, mert magam sem ilyenre jártam, ergo nem találkoztam velük."

Ha hülye vagyok, hát hülye, de a kérdésed 18 felettiekre vonatkozott, tehát a 18, 19, 20, 21 stb. évesekre, ebben a 18-as is benne van. (21 éves korig nagyon sokkal többet nem is tud lerakni az asztalra, ha továbbtanul.)

Nemigen ismerhetek magamra, már 27 vagyok, kinőttem ebből az időszakból, mellesleg mérnökként dolgozom, mellette épp csinálok egy szakmát is, teljesen mást, mert kedvem tartja.

Én sem megyek el akármennyiért dolgozni, mert tudom, mi az értéke a tudásomnak. Még így is egy vicc, hogy 110 ezret keresek, de nem zúgolódom, végül is megélek belőle, szüleim gyerekkoromtól rászoktattak, hogy takarékoskodjak.

További szép napot, és ha már jól körbeköpködtél mindenkit, akkor jó éjszakát! :)

ismerőseim körében gyakori

sokukat a szülei tartanak el, és széltől, fagytól óvják a gyereküket

nem tudom megérteni az ilyen embereket amúgy, mi céljuk az életben?

Objektíven nézve:

Szerintem nem annyira jellemző, de tény, hogy egy pár ilyen eset van, azok viszont értelemszerűen nagyobb érdeklődést kapnak, mint az úgymond normálisak, így ez torzíthatja ebbe az irányba a képet.

Egy ilyesmi embert ismerek, de ha összességében nézem, akkor ez kis százalék a környezetemben.

Szubjektíven nézve:

Viszont ha ő róla van szó, akkor nagyon fel tudom húzni magam tekintve, hogy olykor az én idegeimen is táncol. Rokonom, de nem tesóm vagy ilyesmi. Most nem megyek ebbe bele. Ha egy ilyen ember jut 100-ra akkor sajnos már az is sok, ha épp neked kell elviselned és fizetned helyette a cuccait, majd mikor szóváteszed sz@r szemét állat vagy, aki akadályozza őt mindenben. Borzasztó ez a jelenség testközelből.