A szerelem megéri?

nem éri meg megaláztatni magadat. nagyon nem. mert szerintem aki méltatlanul bánik veled, az nem szeret.

nekem hatalmas szerencsém van, mert a párom tényleg az a klasszikus jó ember, de sosem unalmas mellette az élet. benne van az őrültségekben, mindig szervezünk valami programot, hatalmas humorérzéke van, nagyokat nevetünk együtt, tud nagyon édes és romantikus lenni. tudjátok, mikor annyira elolvadtok egy gesztusától, h majdnem felzabáljátok :)

persze nálunk is vannak hatalmas veszekedések, de nem a kardinális kérdésekben, hanem inkább a miért oda tetted azt, vagy miért nem tudtál odaérni pontosan, elkészülni időben? ami akkor abban a percben irtózatos gondnak tűnik, de túl lehet lépni rajta.

ja, és minden nap elhangzik a szeretlek, minden nap rádöbbenek, h mennyire nagy érték a mi kapcsolatunk. a szexre sem panaszkodhatok, egy hullámhosszon vagyunk.

megéri a szerelem, de csak ha mindketten úgy érezzük, h a megfelelő embert szeretjük.

A Nagy Ő-vel másfél évig voltam együtt. Ez az időszak iszonyatosan hullámzó volt: ha jó volt, akkor nagyon jó, de amikor rossz, akkor a pokolban jártam. Üvöltözések, ordibálások, ócsárlás, sértegetés, majd megcsalás a részéről, szakítás és könyörgés, kibékülés, megcsalás és szakítás. Kicsit több, mint két éve lett vége ennek az egésznek köztünk, és csak 4-5 hónappal ezelőtt jutottam el oda, hogy azt mondhassam, hogy talpra álltam (azt viszont nem tudtam mondani, hogy nem gondolok rá soha), s ezután új kapcsolatom is lett, akivel jól érzem magam, minden stimmel, de az érzés nem ugyanaz. Kb 1 hónapja elkezdtünk beszélgetni az ex-szel, semleges témáról. Szakított, hogy van, mi a helyzet. Aztán pár napja felhozta, hogy még mindig szeret és megváltozott. Itt rájöttem, hogy én is így érzek iránta, még mindig. Anyám utálta őt - de a mostanit is, annak ellenére, hogy nem is ismeri. Aztán elgondolkodtam, hogy:

1.: mások elvárásainak akarok eleget tenni, vagy a saját eszméim szerint akarok-e élni,

2.: egy olyan kapcsolatban szeretnék lenni, ami kiegyensúlyozott, de nincs meg az a nagy tűz és lényegében azzal sem nagyon vagyok tisztában, hogy hányadán állunk; vagy pedig egy olyanban, ahol totálisan szerelmesek vagyunk egymásba és mindent megtennénk a másikért, tudjátok az elsöprő szerelem.

Egyre inkább arra kell rájönnöm, hogy mindkét esetben az utóbbit választanám, tehát igen, a szerelem megéri! Nem szeretném idős koromban azon törni a fejemet, hogy miért is nem Őt választottam, és milyen életem lett volna azzal, akit mindennél jobban, hanem át akarom élni, adni akarok neki egy esélyt. Mert ugye, aki nem kockáztat, az nem is nyer.

Én kockáztattam, és vesztettem... Rengeteget.

Van akinek szerencséje van és van, akinek nem.

Hú de jó kérdés,minden szavad értem Kérdező,már amikor rákattintottam éreztem,hogy jó lesz,ki is kellett mennem válasz előtt rágyújtani,pedig rövid leszek.

MEG.

Vagy a következő gondolat: nemtudom. Mert benne vagyok. Ezzel egyet értve a 15-ös Válaszolóval,hogy ezt akkor nem igazán lehet tudni.

Nagyon nehéz,de a jó út Én azt gondolom, mindig a nehezebb.

Bár van olyan Barátnőm,aki 3-as Válaszolóhoz hasonló Életet él,illetve hasonló kaliberrel és mindig azt gondolom,hogy tegye össze a két kezét! De közben meg a válaszát elnézve,lehet ha benne lennék akkor Én sem így gondolnám.... NEMTUDOM....

Talán ez az Élet(em) nagy kérdése.

Ne haragudjatok, de én nem értem, hogy a legtöbb válaszoló miért csak azt a két alternatívát látja, hogy a) azzal marad, akibe szerelmes, bár az nem bánik jól vele, és b) összejön egy jó és megbízható emberrel, akibe viszont nem szerelmes. Nem csak ennyi lehetőség jut. Tovább kell lépni, mert ezek egyike sem a jó megoldás. Meg kell várni azt, akibe szerelmes vagy, és közben értékel és ugyanúgy szeret, mint Te őt. Erre persze lehet azt mondani, hogy mi van, ha ilyennel nem találkozol, én meg azt mondom rá, hogy és mi van, ha azért nem találkozol vele, mert egy rossz / nem elég jó kapcsolatban vagy, és ezért egyszerűen nem látod meg, nem vagy nyitott rá.

25N (én megtaláltam, 5 éve együtt)

Én úgy mentem férjhez, hogy nem volt az a lángoló szerelem.Igazi jó ember.Tökéletes apa,a tenyerén hordott.Nekem még se volt jó.Mindenben én dönthettem,soha nem volt vita.Beleszerettem valakibe,jött a rózsaszín köd.Feladtam mindent.Elváltam.Az első időszak nagyon jó volt.Azóta a poklok poklát járom.Se vele se nélküle.

És szörnyen szégyenlem magam, hogy elváltam egy szerelem miatt!!!!!A szerelem egy idő után szeretet és tisztelet lesz.A rózsaszín ködben nem vesszük észre a hibákat.Egy nagyon jó embert hagytam el azért, hogy most rugdossák a szívemet.Erre mondják, hogy az élet kiegyenlít.