Engem nem lehet büntetni. Mért nem értenek meg?

Érj haza időben. Ez reális elvárás, tartsd be.

De nem apáca zárda h ne beszélj fiúkkal. Ez már olyan irreális és később megszívnád.

Ami olyan h reális azt tartsd be, a többit meg hagyd figyelmen kívül. Esetleg ne kötsd az orrukra.

ha mondjuk fél órával több időre engedélyezteted a távolléti idődet, akkor még hamarabb ssem kell haza indulni.

Amúgy engem leginkább az érdekel, hogy a válaszadók komolyan gondolják, hogy 18 évesen eltud menni otthonról? Általában ilyenkor még nagyban gimisek az emberek, a munka se hullik senki ölébe, tehát ez egy kényszerhelyzet. Maradnia kell mert nincs hová menni (mint a nővérének, aki életképtelenül otthon csücsül 26 évesen) de azért 17 évesen este 8 az kemény :) meg hogy meg van szabva, hogy nem beszélhet fiúkkal. A tiszteletet én úgy is megtudtam adni a szüleimnek, hogy ők is tisztelték a magánéletemet, hogy engedtek kibontakozni, és hogy engedtek másokkal beszélgetni.

Az mind szép és jó amit írtok, hogy az ő kenyerüket eszi, adjon tiszteletet (szép indok mondhatom) de nem ő kérte magát erre a világra, egetrengető problémát nem okoz, szerintem megérdemel egy kis szabadságot. Tény, hogy én mindig előre bejelentettem, hogy mikor érek haza és nem késtem. Ha a buszom késett dobtam sms-t hogy ne aggódjanak. Kérdező te szoktál nekik szólni, ha késel? Lehet ezt kellene tedd.

Én is azt mondom, hogy ne legyünk már ilyen képmutatók ezzel a "szülők kenyerét eszed, ha azt mondják ugorj a kútba, akkor ugornod kell". Egy normális(!) családban a szülőknek nem csak kell, hogy terjedjen a szülői mivoltuk, hogy a gyereken kiéljék a hatalommámorukat és élhetetlen szabályozással kellemetlen helyzetbe hozzák őt. Hanem oda kellene figyelni arra, hogy a gyerek is jól érezze magát.

Mondjuk a gyerek dolga ezt kieszközölni normális hangvételű kommunikációval.

Nekem a koromnál fogva lehetne simán 17 éves gyerekem. Tehát nem egy lázadó kiskamasz vagyok, de én nagyon eltúlzottnak érzem mind a 8-ra hazaérést, mind a késési ZÉRÓ TOLERANCIÁT.

Én nem hoznám a barátai előtt sem ilyen kellemetlen helyzetbe. A többiek mondjuk kimaradhatnak este 10-ig, ő meg fél nyolckor illedelmesen leköszön, mert a szülők dirigálnak? A szülők is voltak fiatalok, nem?

Azért én meghallgatnám a másik oldalt is.

Szüleim nem igazán vallásosak, mégis 8-ra haza kellet érnem ebben a korban, ha 10 percet késtem apám elindult utánam kocsival, mert aggódott, hogy valami bajom van. Fogalmam sincs miért hitte, de mindegy, ő ilyen aggódós, kész, hát haza értem inkább időben, hiszen szeretetből csinálja. És nem, nem mondtam neki hogy figyu fater mások drogoznak én csak kések 10 percet oké? Mert megbeszéltünk valamit, akkor az úgy van. Így jogosan várhatom el, hogy ők is bízzanak bennem. Javaslom érj haza időben, ha már egyszer megbeszéltétek.

Azt nem tudom miért nem beszélhetsz másokkal, de ha elengednek valahová 8-ig akkor nyilván valahol emberek között vagy és nem egy vízaknában töltöd azt a pár órát magányosan. Gondolom a szüleid nem hallgatnak le műholdon keresztül, hogy tudják kivel beszélgetsz mikor nem vagy otthon. Fiúbarátoknak meg mondd meg, hogy otthon ne hívjanak telefonon, mert szüleid olyankor pihennek és zavarja őket a nyüzsi. Ennyi.

Ésszel kell élni, nem csak másokat szidni, mert az úgysem segít.

Megértem én a kérdezőt is azért... még mindig emlékszek milyen érzés volt, amikor a barátaim mind tovább maradhattak kint, nekem meg szépen haza kellett sétálgatnom, pedig aztán semmi olyat nem tettem, ami miatt "büntiből" ne maradhattam volna tovább.. Mondjuk nekem elég macerás volt anyummal a kapcsolatom 12 éves koromtól nagyjából, néha még most is rizikós. De az ésszerűtlen szigort sem tartom célszerűnek, mert ezzel csak elmérgesedik a kapcsolat a szülő és gyermek között. Én is ""féltékeny"" voltam a legjobb barátnőm és az anyukája viszonyára (pozitív értelemben), ők szinte tényleg barátnők voltak. Az a tipikus laza, kedves anyuka, nekem is hiányzott volna egy ilyen kapcsolat. De hát ez van..

23/N