Vállalnál gyereket egy olyan kapcsolatba, ahol te mindig csak "szerető" leszel?
A párommal 5 éve élünk együtt. Közösen neveljük a fiát. A felesége egy balesetben agysérülést is szenvedett, a szüleinél él, ők ápolják, nagyjából egy 4 éves gyerek szintjén van. A párom már a kapcsolatunk elején megmondta, hogy elválni nem fog, bűntudata van a baleset miatt, mert nem akadályozta meg a feleségét, hogy egy veszekedést követően kocsiba üljön.
A párom felvetette, hogy nagyon örülne egy közös babának és annyiban maradtunk, hogy gondolkodok rajta. Nem tudom mit válaszoljak. Én is szeretnék közös gyereket, de egy kicsit zavar, hogy hivatalosan én mindig csak a szeretője leszek.
Nekem ez furcsa.
Először is ha ekkora a bűntudata, miért nem ő ápolja a feleségét?
Másodszor is, ha a feleség egy négyéves gyerek szintjén van most értelmileg, akkor neki TÖKMINDEGY, hogy férjnél van-e vagy nem. Vagyis ez nem lehet indok arra, hogy elváljon.
Harmadszorra: együtt éltek 5 éve, de nem vállal fel jogilag? Ez nem az elkötelezettség jele számomra.
Nézd, ez nekem nem úgy tűnik, mint egy tuti pali. Eléldegél veled, de inkább egy agysérülthöz tartozik jogilag, mint hozzád, bár a gyerek jöhet.
Áh, nekem ez túl bonyolult, vagy inkább túl érthetetlen.
Én biztosan nem vállalnék gyermeket úgy, ha nem tisztázottak a körülmények.
Amíg nem válik el, addig nem.
Mondja, hogy a bűntudat, tehát érzelmi szálak kötik a nejéhez, akármit is tagad.
Ez mellett én nem tudnék boldog lenni.
Ja, és egy 4 éves gyerek nagyon is sokat tud, nem csak egy fekvő vegetáció.
Azért nem ő ápolja a feleségét, mert néha dührohamában a felesége tör-zúz és magából kikelve üvöltözik. A fiuk kb. 6 éves volt akkor amikor az anyja hazakerült. Egy ilyen dühroham során a fiához is hozzávágott egy vázát, ettől felszakadt a szeme alatt és a homlokán a bőr, össze kellet varrni. Onnantól kezdve a kisfiú megint bepisilt, folyamatosan rémálmai voltak, rettegett az anyjától, 2 év alatt a helyzet odáig romlott, hogy már az orvosok tanácsolták a páromnak, hogy valahogyan távolítsa el a fiától a feleségét. Választhatott, vagy a fiát nevelik a nagyszülők vagy a feleségét ápolják. Szerintem jól döntött.
A felesége szüleivel elég jól kijövünk. Ők már mondták a páromnak, hogy jobb lenne, ha elválna, mert ez így senkinek sem jó, a feleségének meg nem számít.
A fiuk most lesz 16 éves, nagyon jóban vagyunk egymással, ő a megismerkedésünk óta anyának hív, pedig egyikünk sem kérte erre. Az igazi anyjával nem nagyon akar találkozni, maximum ünnepek alkalmával visz neki virágot.
Leginkább attól félek, hogy a gyerekünket fogják megszólni. Én már túljutottam a kezdeti beszólásokon. Kaptam már hideget-meleget, mert volt aki az gondolta, hogy a felesége miattam lett kitúrva a családjából és hasonlók. Lehet, hogy csak én gondolkozom túl sokat és semmi nem lenne, nem tudom.
Ha szülei már nem tudnak róla gondoskodni akkor egy otthonba megy, ott jobban gondját tudják viselni mint mi.
Még próbálok megint beszélni a párommal, hogy mi lenne, ha, aztán majd meglátom.
"Minek akar papíron házas maradni, ha nem él az asszonnyal és egy másik nőtől új gyereket akar? "
Özvegyi nyugdíj?
Nézd, kedves Kérdező, én egyetértek azzal a hozzászólóval, aki azt mondta, hogy ha nem vesz feleségül, akkor ne vállalj gyermeket.
Ez így nem tiszta és nem rendezett viszony, ahova a baba születne.
Engem nagyon ledöbbentett a sok mocskolódás. Az ég áldjon meg benneteket! Gondoljatok már bele a kérdező párjának a helyzetébe! Jogilag össze van kötve egy mostmár értelmi és érzelmi nyomorékkal, soha nem lesz teljes értékű ember, akkor ő is ássa el magát? Nem hiszem el, hogy ennyire nem értitek a helyzetet. A Kérdező nem szerető, az a státusz nem itt kezdődik. A helyedben igenis erőltetném a válást és szülnék babát. Az, hogy anyagilag is segítse a volt feleségét és szüleit, természetes. De ne fosszátok meg magatok a család lehetőségétől!
Aki meg mocskolódik, gondolja magát bele a pasi helyzetébe, Ti mit tennétek!! Az élet megy tovább és élni kell! És ha én lennék a magatehetetlen feleség, magam követelném, hogy váljunk el és legyen boldog mással!
Én nem ítélek el senkit, nincs jogom senki fölött sem pálcát törni, pláne úgy, hogy fogalmam sincs milyen helyzetben van a kérdező, illetve a kérdező párja.
Viszont a helyzethez annyit hozzáfűznék, hogy tényleg nem túl tisztességesen kezeli a kapcsolatait a párod! Nekem is az a véleményem, hogy vagy elválik a jelenlegi feleségétől és új életet kezd, vagy pedig ha házas akar maradni tegyen eleget házastársi kötelességeinek! A kettő együtt nem megy, hogy vagy Te, papíron meg házas! Megértem, hogy bűntudata van, de csak bűntudatból ne maradjon hivatalosan házas mert már így sem tesz eleget annak az eskünek amit annak idején megfogadott, hiszen ott vagy Neki már Te, tehát a hűség kilőve, a volt feleségét ápolni nem ápolja, tehát már a rosszban sincs Vele ... stb. Ez így nem jó. Én egy ilyen labilis embernek nem szülnék gyereket, mert egyszerűen még ezt a helyzetet sem képes normálisan kezelni... Nekem ez a véleményem. Ezt meg kell beszélni, nincs mese.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!