Külföldön, messze a hazától?

Nekem a konkrét hazavágyás elmúlik. Mindig, mikor meglátom a mocskos, szeméttel teli, füstös budapesti utcákat, kátyús utakat, kutyasz*rt az út szélén, a cigánypereputtyokat, a kiszáradt, öntözetlen gyepet...

A családom mindig hiányzik, szerencsére havonta látom őket így is, hogy külföldön élek (vagy ők jönnek, vagy én megyek). De az ország...egy percig sem.

Ha honvágyam van, azonnal elolvasom az aznapi politikai híreket. Sokat segít, hidd el.

Szeretem Mo.-t, de már nem tudnék ott élni.

Az új hazám barátságosabb, kedvesebb, derűsebb.

Ha hazalátogatok, 2 hét után rámragad az otthoniak pesszimizmusa.

2 hét után már vágyom ide vissza.

A politikank semmivel sem rosszabb, mint mas orszagokban.

Itt Daniaban tobb a szemet az utcan, mint Pesten. Az udvariassagot hirbol sem ismerik, otthon kinyitjak elottem az ajtot. Munkalehetoseg sem feltetlenul jobb, mint otthon.

Én Olaszországban élek másfél éve. itt tanulok...

OFF: van itt olyan aki Olaszban él ?:'D

ON: én sem költöznék már vissza,nem Mo hiányzik,hanem a barátok,ismerősök ilyesmi.. ami otthon van... Á... :S Itt jobb valamivel. elfog múlni neaggódj.

Igen, ez rám is rám szokott jönni, de sosem mennék örökre haza, itt a férjem, itt az életem, a családom! Nekem "otthon" nincs helyem többé, én itt vagyok itthon.

Nincs csalàs, rablàs, cigànyok, csak nyugalom, szeretet és persze megélhetés, itt emberszámba vesznek, nem könnyű itt az élet, de megéri!:)

(Svájc)