Elhagynád a párodat, mert idegbeteg?

Szia!

Elhagyni nem hagynám, ha tényleg igazán szeretem, inkább segítenék neki. Igen, sajnos lehet örökölni, ha több generáción keresztül megfigyelhető, illetve ha gyerekkorban is érte olyan stressz az embert, hogy a rejtett hajlam aktiválódott. Nálunk anyai ágon sajnos ilyenekre van hajlam, és anyu meg a húga is belekerült, nekik orvosi segítség kell (kellett), ők apai ágról örökölték a hajlamot. Én a pszichológuson túl javasolnék neked valami hobbit, ami leköt, pl. a zene, hangszer, éneklés, tánc, vagy a sport. Magamon megfigyeltem, hogy rajtam is kitörhetne, de én 10 éve énekelek és ez segít bizony levezetni a feszültséget, és ezért nem jön elő, illetve csak kis mértékben, amit mások nem, csak én veszek észre.

Ezért le lehet pontozni vállalom, azért írok.

Azért azon el kéne gondolkodni, hogy némi önkontrollal milyen csodálatos változások következhetnek be egy ember életében, pl. le tud fogyni, életmódot tud váltani, pl, abbahagyja valaki a káros szenvedélyét ( drog alkhol cigi akármi), önkontrollal és gondolkozással a túlzott féltékenykedés és pánikrohamok is jól kezelhetők.

Nem gondolom, hogy mert most 2009-et írunk, mindenkit egyből minden szarral orvoshoz kéne fordítani és agyonsajnálni, hogy szegényke így meg úgy. Mindenki hozott valamit a gyerekkorából, kevés az akinek zökkenőmentes volt, azért nem mindenki lesz egy idegbeteg hisztis pics@, vagy gyilkos, vagy egy agresszív állat. Ez mind az önkontroll elszállása. Itt is akik válaszoltok, gondolom nem hawaii volt mindenkinek a gyerekkora és most sem túlzottan elégedett ebben a mai világban mégsem üvölti le a szerető párja fejét minden szarért, meg üti veri nő létére, nem? És így normális.

A kérdezőnek válaszolva meg az önkontroll gyakorlását, a 10 ig számolást ésa hideg zuhanyt javasolnám, minél előbb, mert elég sok ember türelmével játszol. Nem hiszem hogy 18 évesen olyan súlyos gondok nyomják a válladat, mint aki háztartást vezet, gyereket nevel és pénzt beoszt, hogy legyen mit enned és iskoláztat.Úgyhogy minden rossz indulat nélkül mondom, hogy egy hisztis pics@ vagy és vegyél erőt magadon, ha ez neked fontos.

ÖNKONTROLL

27/N

Az elözönek annyiban iagaza van, hogy nagyrészt önfegyelem hiánya a baj: mint te is irtad "Utcán vagy társaságban persze nem tör rám ez a dolog, csak itthon.", ebböl nekem egyenesen következik, hogy ha nagyon lejáratnád magad, akkor vissza tudod magadat fogni.

Ha a párom igy viselkedne, akkor adnék neki egy kis idöt, hogy valamit változtasson (egyedül, vagy külsö segitséggel), mert igy nem maradnék vele.

(A szüleid helyében meg már régen helyreraktalak volna - ha a lányom ugy megkarmolna, hogy kivérzik, akkor kapna egy hatalmas pofont!)

Elhagynálak. Tönkreteszed annak az embernek az életét.

Azt sem értem, miért tűr... biztos, hogy tőlem már kaptál volna két akkorát, hogy tudnád a helyed.

Lehet sajnáltatni magad, de nem te vagy a sajnálnivaló!!!

Nem hagynám el!

Az én feleségem is idegbeteg, de kimondtam egykor, hogy "jóban, rosszban" innentől nincs jogom elengedni a kis beteg kezét!

Menj dokihoz, pszichiáterhez, ne pszichológushoz! Jobb lesz neked is! Így nem lehet könnyű a barátaidnak, környezetednek sem! Lehet családi. Öröklött is, de fel is erősíthette a gyerekkori tapasztalatod a családodról.

A srác... hát lehet, hogy ráun, én nem ismerem.

Nő vagyok, de tuti, hogy 20-25 körül kinyílna a csipám és rájönnék, hogy olyan társ kell, akire lehet alapozni és nem visít a gyerekünkkel stb.

Nem akarlak megbántani, de ez neked se jó, ahogy írod, Ne félj segítséget kérni!! Szorítok érted!

Ja és ne "csak" a párodért tedd! Magadért!