Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Elhagynád a párodat, mert...

Elhagynád a párodat, mert idegbeteg?

Figyelt kérdés

18(lassan 19) éves lány vagyok. Sokszor apróságok miatt ideges leszek, szó szerint idegbeteg vagyok. Ilyenkor nem lehet hozzám szólni, ami a kezembe kerül, eldobom, ha valaki próbál kedvesen megnyugtatni, üvöltök vele, ha esetleg ő is üvölt, képes vagyok verekedni is. :( Szégyenlem magam, nem tudom mit tehetnék, hogy kontrollálni tudjam magam. Félek, hogy a párom egyszer csak megunja (sajnos sokszor összeverekedtünk, én ütöttem, ő meg szegényem tűrte), és elhagy. A szüleimmel is gyakran összekapok, ma is megtörtént, úgy megkarmoltam aput, hogy ömlött a vér a karjából. Utcán vagy társaságban persze nem tör rám ez a dolog, csak itthon. Képes vagyok egy ostoba félreértés miatt "idegbeteggé" válni.

Teljesen megérteném a párom, ha egyszer azt mondja, elege lett belőlem. Ezek a kitörések heti 2x vagy 3x fordulnak elő. :(


2009. szept. 26. 12:11
1 2 3 4 5
 21/43 anonim ***** válasza:
31%
Szerintem kimaradt a kérdésből a "vagyok" szó!
2009. szept. 26. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/43 anonim ***** válasza:
100%
ÁÁÁÁÁ istenem ezek a szőrszálhasogató nyelvtan tanárok minden kérdésbe befészkelik magukat! "Elhagynád a párod, mert idegbeteg?" Valóban ezt a kérdést kétféle képpen lehet érteni. 1. Nem tudom mit csináljak, mert a párom idegbeteg, most elhagyjam, vagy mi? 2. Idegbeteg vagyok és félek, hogy elhagynak, szerintetek? Azért lehet bővebben kifejteni a dolgokat, mert valamit nem lehet egy mondatban, egyszerűen megkérdezni. A leírásból teljesen egyértelműen kitűnik, hogy a 2. variáció áll fenn. Ennyi erővel az "Ez így normális" típusú kérdéseket is baszkurálhatod, amik később vannak kifejtve. Elhagynád a párod mert idegbeteg vagyok? Ez így elég vicces :D Nem hagynám el, azért mert valahol valaki idegbeteg. Megkérdezhette volna úgyis, hogy: El fog hagyni a párom, mert idegbeteg vagyok? Ezt mi honnan tudhatnánk? Ezért úgy kérdezte meg, hogy bele kelljen helyezkednünk, hogy írjuk le, mit gondolnánk erről, ha nekünk lenne olyna párunk, mint ő. Az idegbeteget azért írtam, mert a kérdező is így írta.
2009. szept. 26. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/43 anonim ***** válasza:
83%

én biztos nem

kitartanék mellette

2009. szept. 26. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/43 anonim ***** válasza:
100%

14:46

nem hagynám el

2009. szept. 26. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/43 anonim ***** válasza:
100%
öö vagyis 14:16
2009. szept. 26. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/43 anonim ***** válasza:
100%

Én is idegbeteg vagyok...nem is kicsit, bár dühkitöréseim nincsenek, de sajnos mindent túlaggódok.

A párom nem akar ezért elhagyni,vagy hogy mosolyog rajtam, de mindig nyugtat, vigasztal.

Ő jól bírja:)

2009. szept. 26. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/43 anonim ***** válasza:
100%
Bizony rámehet a kapcsolat. És nem közvetlenül, hanem akár úgyis, hogy szép lassan, észrevétlenül kiábrándul belőled. Nálunk is feszült volt a hangulat, ezért én is elég stresszes voltam, bár verekedésig nem fajult a dolog. Nálam a költözés oldotta meg a problémát. Mióta nem lakom szüleimmel abszolút nyugodt vagyok. Bár úgy látom, te pont a másik fél vagy(esetemben anyukám volt), aki szította a dolgokat. B6 vitamin, magnézium és próbáld meg higgadtan kezelni a dolgokat. Ha kell,kicsit lassuljon be a reakcióidőt, de gondold végig mielőtt őrjöngeni kezdenél, hogy van e értelme, megéri e kimondani X dolgot, hogy aztán szégyenérzeted legyen miatta. Ha nem megy egyáltalán, akkor sajnos tényleg orvoshoz kell menned.
2009. szept. 26. 14:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/43 anonim ***** válasza:
100%

hát én nem hagynám el, inkább segítenék neki valahogy.

amúgy én is ilyen vagyok 13 évesen, bár nem karmolok, csak tépem mások haját, vagy rugdosom, vagy ütögetem őket, de már megszokták... nem fordul elő sokszor csak kb havonta. szerintem menj pszihológushoz, minden rendben lesz :)

2009. szept. 26. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/43 anonim ***** válasza:
100%

Szia !

Sajnálom , hogy ez egyre gyakoribb probléma. Az én exem is ilyen ! Sajnos a dühkitöréseinek én ittam meg a levét , a tettlegességek pedig egyre durvábbak lettek !Nő létemre ezt nem tudtam tovább tolerálni ! A legszörnyűbb , hogy ilyenkor meg volt győződve arról, hogy neki van igaza és mindenki a földön csak ellene van .Az esetek többségében egyáltalán nem volt jogos! Mivel máson nem merte , rajtam vezette le még a munkahelyi gondjait is!Lassan már meg sem lehetett kérni semmire sem vagy ha mégis és nem csinálta meg , nem mertem szólni , mert abból megint "háború" lett volna! Hiszem , hogy ez mind a gyermekkorból és az otthonról hozottakból származik. Nagyon keservesen tudsz majd rajta változtatni , de biztató ,hogy felismered a problémát és próbálsz segítséget kérni .

Vedd komolyan ! Mert ez egyre jobban elhatalmasodik rajtad

és mire észbe kapsz , teljesen egyedül leszel !

Sok erőt és kitartást ! Merj és küzdj !

2009. szept. 26. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/43 anonim ***** válasza:
84%
Nem akarok közhelyeket írni,de az ember őrjöngő természetét néha erősen tudja befolyásolni a csillagjegye,és a kora is!!Tiniként én is nagyon sokat üvöltöztem,és hamar begurultam,nem nagyon érdekelt,az emberek mit gondolnak rólam!!A mi típusú embereknek sajnos nagyon magas az igazságérzetük,elég,ha egy apró dolgot igazságtalannak érzünk,máris dühösek leszünk miatta!Idővel,felnőtt fejjel hidd el,hogy meg fogod tanulni kezelni,bár alkalomadtán még belőlem is előtör,pl.nekem nem nagyon szabad sokat alkoholizálnom,mert olyankor megint túlérzékeny leszek,és a világfájdalmamat,amit magamban hordozok,a világba kiáltom,szegény párom szenvedi ilyenkor a legnagyobb kárát a dolognak!De ő nagyon türelmes,és mivel nagyon szeret,ilyenkor inkább békén hagy,mert tudja,nem szánt szándékkal bántok senkit,inkább a megbántás a saját személyem ellen szól!De....én egyetlen egy módon tudom leküzdeni azt a tényt,hogy ez az érzés kitörjön belőlem!Megpróbálom kizárni az életemből azokat az embereket,akik az igazságtalanság érzését kiváltják belőlem,és kiegyensúlyozottan,harmóniában élni azokkal az emberekkel,akik igazán szeretnek!Ha csak nagyon ritkán tör elő belőled,azt még simán el lehet viselni!!De elsősorban meg kell tanulni saját magunkat elfogadni és szeretni,így képesek leszünk másokkal is dühkitörések nélkül harmónikusan ,egyetértésben élni!!Ehhez csak mi kellünk,nem az orvosok,meg a gyógyszerek!!
2009. szept. 26. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!