Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Elhagynád a párodat, mert...

Elhagynád a párodat, mert idegbeteg?

Figyelt kérdés

18(lassan 19) éves lány vagyok. Sokszor apróságok miatt ideges leszek, szó szerint idegbeteg vagyok. Ilyenkor nem lehet hozzám szólni, ami a kezembe kerül, eldobom, ha valaki próbál kedvesen megnyugtatni, üvöltök vele, ha esetleg ő is üvölt, képes vagyok verekedni is. :( Szégyenlem magam, nem tudom mit tehetnék, hogy kontrollálni tudjam magam. Félek, hogy a párom egyszer csak megunja (sajnos sokszor összeverekedtünk, én ütöttem, ő meg szegényem tűrte), és elhagy. A szüleimmel is gyakran összekapok, ma is megtörtént, úgy megkarmoltam aput, hogy ömlött a vér a karjából. Utcán vagy társaságban persze nem tör rám ez a dolog, csak itthon. Képes vagyok egy ostoba félreértés miatt "idegbeteggé" válni.

Teljesen megérteném a párom, ha egyszer azt mondja, elege lett belőlem. Ezek a kitörések heti 2x vagy 3x fordulnak elő. :(

2009. szept. 26. 12:11

❮ 1 2 3 4 5 ❯

11/43 anonim

válasza:

Mindenen lehet változtatni, csak akarni kell. Hidd el, hogy ez így van. Próbálj meg változtatni és ne szégyelj ehhez segítséget kérni.

2009. szept. 26. 12:40

Hasznos számodra ez a válasz?

12/43 anonim

válasza:

De addig is, amíg ezt nem kezelteted, MINDIG kérj bocsánatot utána! Nem kell térden állva, csak annyit mondj, hogy bocsi túl reagáltad, csak hirtelen nagyon bedühödtél. Fontos, hogy lássák hogy nem egy őrjöngő pszichopata vagy, hanem egy önkritikával rendelkező lobbanékony emberke.

2009. szept. 26. 12:46

Hasznos számodra ez a válasz?

13/43 A kérdező kommentje:

Igen, sokat piszkáltak.

Mindig bocsánatot kérek, anyuék már hozzászoktak.

2009. szept. 26. 12:57

14/43 A kérdező kommentje:

Gyakran csúfoltak is, ha ez számít. :(

2009. szept. 26. 12:57

15/43 anonim

válasza:

Persze hogy számít! Érzékennyé váltál arra, ha rosszul csinálsz valamit. A normális önértékelésű emberek, a konfliktusaikat meg tudják lazán oldani, de akiknek ez sérül, azok minden kis semmiségben a saját "rosszaságukat" látják és erre esetleg düh kitöréssel reagálnak. Ráadásul, akit sokat bántottak, az könnyen lesz paranoiás és hiszi hirtelen, hogy a kritikát bántásnak szánják. Meg nyilván az ettől való félelem is erősíti, hiszen te beelőzöd az olyan helyzeteket, amikből esetleg konfliktus alakulhatna ki azzal, hogy dühkitöréssel reagálsz. Ez lehet védekezés is, hiszen mondjuk apukád annyit mondott volna, hogy jaaaaaaaaj mért nem vettél cukrot, de a roham után már inkább nem mond semmit.

2009. szept. 26. 13:04

Hasznos számodra ez a válasz?

16/43 A kérdező kommentje:

Igazad lehet. Nagyon rossz, hogy egyedül nem vagyok képes változtatni. :(

2009. szept. 26. 13:06

17/43 anonim

válasza:

Azért nem vagy képes, mert ez egy hirtelen reakció, nem átgondolt. Mondjuk azért a verést már visszakéne tudni szorítani... ha érzed hogy ideges vagy, mindig számolj háromig, vagy esetleg rúgj bele az ajtófélfába, ha nincs jobb :) A gyerekkori traumákat pedig köztudottan nem a legegyszerűbb dolog feldolgozni, hiszen akkor még annyira sérülékeny és kiszolgáltatott az ember. Emiatt most nem érezd még rosszabbnak magad. Nekem úgy jött ez ki, hogy lógtam a suliból. Mindenkinél más ez. Aztán mostmár jól vagyok, de én is elmentem pszichihez 18L

2009. szept. 26. 13:14

Hasznos számodra ez a válasz?

18/43 anonim

válasza:

Szia, mintha csak a saját jellemzésemet olvastam volna. Én is ugyan ez vagyok. Török, zúzok, és ha még mindig nem hagynak békén, akkor verekszek. Néha már tudom kontrollálni magam és nem kapok az első kezem ügyébe kerülő tárgy után, hogy eldobjam. Az utóbbi időben ha rám jön, akkor elmegyek sétálni, bár attól sem igazán nyugszok le.

2009. szept. 26. 13:17

Hasznos számodra ez a válasz?

19/43 anonim

válasza:

Hát igen lehet hogy számít, mert nekem is voltak düh kitöréseim.. Engem is sokan piszkáltak.. Sajnos nekem Pszichológus tudott segíteni..

2009. szept. 26. 13:18