Hogyan lehetne egy szülővel elfogadtatni hogy kit választottunk?
20 éves vagyok, van egy több mint 3 és fél éves kapcsolatom. Nem egyszer volt kisebb-nagyobb összeveszés köztünk a párommal, tavaly nyár végén csúnyán összevesztünk... Pont a szüleimnél voltam, gépen beszéltünk és amikor kijelentette hogy kész, vége, pánikrohamot kaptam. Anyukám nagyon megijedt és ölelgetett amíg levegő után kapkodtam, apukám meg üvöltött hogy megöli. Külön élek tőlük, rá 1-2 hétre pedig rendezőtek a dolgok köztem és a párom között és azóta is együtt vagyunk (bár most is időnként szünet van). A veszekedések ellenére tudjuk hogy mi vagyunk egymásnak az igazi, ezért sem tudjuk otthagyni a másikat. De a szüleim azóta se tudják hogy mi együtt vagyunk. Nagyon rosszul érzem magam hogy hazudnom kell nekik hogy időnként azért nem megyek le hozzájuk pl tavaszi szünetben mert az ő szülei hívtak meg magukhoz (most fogadott el engem az ő anyukája), a barátnőmnek kell falaznia hogy náluk vagyok. Szörnyű embernek érzem magam, de nem merem nekik elmondani, félek hogy kiborulnának, apukám amúgy is beteg és nem akarom hogy a nagy idegesség miatt történjen valami vele. A családban kábé mindenki tudja rajtuk kívül hogy együtt vagyunk, mindenki vigyáz hogy el ne szólja magát, de a nagymamám a múltkor megsúgta hogy sejtik a szülők hogy nem szakítottunk. A párom meg időnként a szememre hányja hogy szégyellem, máskor meg mikor felhozom neki hogy akkor együtt álljunk a szülők elé, azt mondja hogy majd csak mikor elértem azt a szintet (ugyanis az alkatom miatt szoktunk veszekedni sokszor, és úgy gondolja ha már elértem azt az alakot akkor odaállunk eléjük azzal, hogy neki volt igaza hogy ki tudja belőlem hozni a legjobbat).... Ez így lehet hogy zavaros, de azért remélem érthető...
A lényeg, hogy nem tudom hogy mi lenne ilyenkor a helyes.
válasza: válasza:Képzeld magad a helyükbe. A szeretett kislányodnak pánikrohamot okoz a fickója. Én ugyan nem akarnám rögtön a vérét venni, de tuti, hogy nem látnám szívesen a tagot mellette még egyszer.
"A veszekedések ellenére tudjuk hogy mi vagyunk egymásnak az igazi"
Tehát rendszeresen ölitek egymást. Egy "igazi" kapcsolatban ez nem jellemző. És mi lesz később? Ha pl gyerek lesz? Így fog felnőni, hogy anyáék állandóan üvöltöznek és szét-szét mennek? Én így nőttem fel... Nem kívánom senkinek.
"úgy gondolja ha már elértem azt az alakot akkor odaállunk eléjük "
Az eszem megáll. Ha valakit szeretsz és ő az igaz, akkor nem akarod megváltoztatni. Támogatod, ha ő meg akar változni de hogy ebből veszekedést generálni?
Azon kívül egyszer minden kiderül. Mit fognak szólni a szüleid, hogy ennyi időn át hazudtál nekik? Én biztosan nem dicsérnélek meg.
Szóval veszít/veszít pozícióban vagy. Szüleidnél ég a kanóc és a barátodon is gondolkozz el. Ha nem ütöd meg a "szintet" mi lesz? Nagyon csúnyán két szék közé eshetsz.
válasza:A másodiknak igaza van sok mindenben is.
Egy harmonikus kapcsolatban ahol pl Én is élek 2 havonta egyszer van hangos szó talán... Amúgy mindent meg lehet beszélni ésszel ajtó csapkodás nélkül...
Ez egy csiki-csuki játék... Mit fogadjanak el a Fiún? nem hiszik hogy hosszú életű lesz... Őszintén? Én se... Ideig-óráig elműködik minden... De hosszú évek és sírig tartó szerelem ebből nem lesz... Képzeld el magad pocakosan várandósan ahogy az orrodra csapja az ajtót mert ő épp besokall... hááát... nem a legjobb indulás. Akit szeretek azt védem és nem bántom... nekem is volt ilyen csiki-csuki sz.rságom (fél év alatt 17 szakítás... Sportot űztünk belőle) és mikor egy tisztességes őszinte kapcsolatot kezdtem Párommal átértékelődtek azért a dolgok...
Apukád heves típus, vért nem ontanék nincs miért... szépen türelmesen kivárják, hogy vége legyen a csiki-csukitoknak és annyi...
Nem hiszem hogy 20 évesek lehettek, de azt se hogy évek óta együtt vagytok
válasza:Úgy általában kijövünk, jól megvagyunk együtt, csak ez a fogyás dolog amiben mindig vita van. Nem változtatni szeretne rajtam csak szeretné ha egészségesebben élnék és életmódot váltanék.
Tudom hogy nem lesz szép pillanat mikor kiderül, félek is tőle rendesen...
válasza:Már ne haragudj, de ez a kapcsolat köze sem olyan "igazi" ízű.
Mindenesetre a kérdésedre válaszolva: sehogy. Ha a szüleid úgy döntenek, hogy ők utálni fogják, akkor utálni fogják. Engem is utált a majdnem anyósom, pedig a segglyukába is belenyaltam, annyira megalázkodtam előtte. Anyám megtudná, hogy az a nőszemély milyen módon tudott rángatni, alaposan képen vágna, úgy gondolom.
Szóval nincs mit tenni.
válasza:Szerintem neked eszed ágában sincs belegondolni abba, hogy ő talán nem is az igazi. Márpedig erősen kétlem, hogy az lenne.
Szerelmesek vagyunk + 3 éve együtt vagyunk = ő az igazi.
Attól tartok, nem a jó képletet használod. Hogy is használhatnád, hisz húsz évesen még nem találkoztál olyan emberrel, aki kicsit kiegészítené, teljessé tenné a képletet. Addig pedig, amíg nem találkozol az "igazival" ahogy te hívod, minden szerelmecskét annak titulálsz. Az én olvasatomban az igazi az, aki a legjobb barátunk, akivel nem viharos a kapcsolatunk, hanem egy biztos pont az életünkben. Aki egyszerre pár, testvér, lelki társ, akivel hangoskodás nélkül meg tudjuk beszélni a bajainkat és egy irányba tartunk. Nem mondanám, hogy létezik ilyen, ha nem találkoztam volna vele.
Egyébként is: hogy képzeled leélni vele az életed? Összebalhéztok, bérel egy motelszobát, amíg "szünetet" tartotok, aztán ismét hazaköltözik? Eleve, mitől igazi az, akivel nem tudom egyhuzamban leélni a hátralevő éveket? És még csak 3 éve vagytok együtt... Nem szeretem ezt az "éld ki magad" dumát, de esetetekben hasznos volna, ha látnátok, milyen is egy JÓ kapcsolat.
Mert az nem összetartozás, hogy minden szakítás után visszatáncoltok. Az csak ragaszkodás, félelem az egyedülléttől. Elhiszem, hogy izgalmas ez a Rómeó és Júliás történet, de kétlem, hogy sok jó sülhetne ki belőle.
És ne haragudj, hogy nem a kérdésre válaszoltam, de úgy vélem, a szüleid ott lesznek, ha a pároddal végleg vége. Ha a szüleid bizalmát elveszted, akkor viszont már nem tudsz kihez fordulni, ha ismét földreterít a "nagy szerelem".
(szintén húsz éve lány vagyok egyébként, ha ez számít valamit)
válasza:"szintén húsz éve lány vagyok"
Az előtte levő 25 évet pedig férfiként éltem le. Mennyit számít egy elmulasztott 's' betű... :D
Szóval érted. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!