Hogyan lehet ezt a szulokkel elfogadtatni?
21 eves lany vagyok, a baratom 27 eves es mar 3, 5 eve egyutt vagyunk. Sajnos sok minden neheziti a kapcsolatunkat, egyreszt a tavolsag ami miatt csak heti 1-2 alkalommal tudunk talalkozni, masreszt a szulok akik nem engedik azt (se), hogy egyutt aludjunk.
Igen, felnottek vagyunk, de nalunk is el a szabaly, miszerint az o hazukban az van amit ok engednek. Nem is vitatkoztunk veluk, elfogadtuk.
Viszont juliusban szeretnenk osszekoltozni, errol mar feleve mindenki tud, de a szuleim meg mindig nem fogjak fel.
Epp ma mondta anyu, hogy ne farasszam a hulyesegeimmel, hova mennek mar, jo nekem itthon... Egyszeruen nem hiszem el, hogy miert nem ertik meg, hogy nehany honapon belul elmegyek. Hogyan lehetne benne ezt tudatositani ha egy sima beszelgetes soran csak kirohog es hulyenek nez? Vagy ne foglalkozzak vele es majd rajon amikor tenyleg megyek?
Kérdezd meg őket, hogy téged a gólya hozott talán?
Ők más embernek érzik magukat ezek szerint? Ugyanis valahogy ők is elkezdték a saját életet,ezért nem értem a hozzáállásukat.
Megérteném ha 15-16 éves lennél.
A mai világban egyre több szülő akarja magához láncolni a gyerekét.
Ha meg tudtok a saját lábatokon állni, akkor lépjetek!
Nem kell veszekedni vele, azt mondani, szeretlek benneteket, de úgy érzem, felnőttem, saját lábamra kell állnom. Biztos fenyegetnek majd: ide többet vissza nem jöhetsz...te légy kedves, jó lányuk továbbra is. Aztán ha szeretnek, s nem látnak egy darabig, akkor megenyhülnek.
Kérdés, hogy általában nem akarnák az önállóságodat, vagy a fiú ellen van kifogásuk?
De ne égesd fel a hidat, mert lehetsz még rájuk utalva!
Egyszeruen mar idegesit, hogy ennyire ertetlen es akarmit mondok neki csak kirohog es hulyenek nez. Ugy csinal mintha nelkule, egy kulon haztartasban, keptelen lennek elni :) Hat akkor tenyleg rahagyom, mert mar en is belefaradtam a magyarazkodasba. Majd rajon a kello idopontban..
Koszonom a valaszokat!
Barátommal detto ugyanezt csinálják a szülei, pedig már 25 éves és 3 éve együtt vagyunk. Amikor mi bejelentettük tavaly h összeköltözünk albérletbe, totál kiakadtak. Később meg amikor szóba került nem vettek minket komolyan. Azóta már megenyhültek, bár az apja kijelentette, h nem fog segíteni költözéskor...(hát ne segítsen kit érdekel) Meg mindenféle hülye indokkal próbálták megmagyarázni az igazukat(túl fiatalok vagyunk, nem lesz elég pénzünk, mit szólnak a rokonok...stb)Sztem az a probléma, h nagyon ragaszkodnak a fiúkhoz,nem képesek elengedni, mivel egyke gyerek.
Sztem nálatok is ez lehet a probléma. Nehezen fogadják el a szüleid h felnőttél. Ezen csak az idő segít, nálunk is sok idő kellett hozzá és türelem. Bár sztem még lesznek viták :(
22/L
Nekik minden eddigi baratommal volt valami problemajuk. Az onallosaggal is gondok vannak hiszen elvarjak, hogy az altaluk felepitett nevetseges szabalyok szerint eljek. Pl este 9-re haza kell jonni ha tetszik ha nem. Ha ,,ellenkezek,, kizarnak itthonrol..
Ha valamit nem ugy csinalok ahogy ok szeretnek akkor foghatom a cuccaimat es elhuzhatok innen. Rendszeresen ezt hallgatom :)
Én a helyedben már réges-rég nem laknék ott, és várhatnák, h mikor hívom fel őket.
Marha sz.mét szüleid vannak, de a tieid la a szemedbe mondják, h elhúzhatsz, a mostohaanyám a hátam mögött küldene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!