Milyen érzéseket táplálnál a férjed iránt, ha bő egy év óta nem találna munkát, a te fizetésedből élnétek nagyon szerényen a megszokotthoz képest 2 gyerekkel?

Nalunk ugyanez a helyzet de engem nem zavar igaz itt nincs gyes igy en soha nem lehettem otthon.

O kevesebbet keresett igy o nem dolgozott egy par honapig.

Most jol jonne neki a munka szuken elunk de munka nincs ez van.

Otthon mindent megcsinal es folyamatossan dolgozik otthon haz korul.

Szamomra nem fontos csak en keresek a lenyeg nem halunk ehen es van ferjem .Minden nap dicserem es negbecsulom a munkajat amit otthon vegez mert tudom rossz neki hogy 2eve nem talal munkat.

Na akkor számoljunk csak:

A maximált Gyed 95 ezer körül van (én is azt kaptam).

Egy korábban bejelentett álláskereső három hónapra a korábbi fizetése 60 v. 70%-át megkapja álláskeresésiként. Majd további három hónapra olyan 50 ezer körül kap. Tehát az első fél évben azért szépen kapott pénzt (attól függ előtte mennyit is keresett), és utána is megkapta a a Gyeded felét (ha ez a viszonyítási alap).

Aztán te magad írtad, hogy többször volt alkalmi munkán, ahol azért szintén keresett (ezt is te írtad, hogy volt ahol átverték, de volt ahol korrektek voltak).

Úgyhogy az ő jövedelme az elmúlt évben, bár tényleg nem lehetett sok, de azért nem 0 volt.

Igazam van?

Én a férjem mellett állnék minden esetben. Most Én vagyok munka nélkül, de Ő is volt már nagyon sokáig. Gondolom Te még életedben nem voltál munka nélkül, el vagy a nettó 220 ezres állásodban. Vannak ám akik 3 műszakban 54 ezer forintot visznek haza, mert egész egyszerűen nincs más, és még ezért a munkáért is 600 életrajzot küldtek be!

220 ezer nettóból igen szépen meg lehet élni, ha meg a férjed kér jövedelem pótlót, akkor már nem lesz egy fillér nélkül. Otthon mindent megcsinál, és közben keresi Ő is, Te is az állást. Egyáltalán nem könnyű a mai világban, rengetegen vagyunk így sajnos, de sokkal könnyebb ha mellettünk áll a társunk. Kívánom hogy Te soha ne tudd meg milyen érzés az, amikor takarítónak sem vesznek fel!

"vicces" a kérdésed. kb. ugyanezt a kérdést akartam feltenni már én is sokadjára. Egyszer mutattam is a férjemnek egy hasonló kérdést, mire besértődött, hogy miért írtam ki a kérdést. Nehezen hitte el, hogy nem én voltam....

Nálunk a helyzet: 12 éves házasok vagyunk. Amikor hozzámentem, akkor aránylag jól keresett, én suliba jártam és diákmunkákat végeztem, melyből 40-80ezer ft havi jövedelmem volt. Legrosszabb esetben is havi 30ezer ft... Iskolás éveim alatt mindig igyekeztem, hogy ne kelljen az általa keresett pénzből költeni magamra, így nem mentünk nyaralni stb... Majd volt egy 3 éves időszak, amikor arányaiban hasonló jövedelmekkel rendelkeztünk. Én vállalkozásba kezdtem, ami eleinte nehezebben indult, de aztán bejött... Majd elmentem szülni. Dolgoztam tovább a baba mellett otthon, a férjem pedig a munkahelyén. Majd kb. 1 éves volt a férjem, amikor felhívott és azt mondta, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén és kilépne, mit szólnék hozzá? Mondta, hogy igyekszik minél hamarabb új állást találni... Mondtam, hogy ám legyen, nincs értelme tovább dolgozni olyan helyen, amit nem szeret, majd lesz más... Azóta már 3 év telt el és nem lett más.... Önéletrajzot akkor írt, amikor én megírtam és akkor küldte el, amikor én elküldtem helyette... Állásinterjúra akkor ment, amikor én leszerveztem, de például húzta a száját az állásra, nyakkendőt nem vette fel... Volt egy ötletem, hogy a vállalkozásom milyen kapcsolt vállalkozással segíthetné. Belement, de nem keres havi szinten annyit vele, amennyi csak a kapcsolt vállalkozás miatt felmerülő költség. Kértem hagyja abba, mert rossz ötletem volt és így az én bevételeimből kell azt is finanszírozni, de várja a fellendülést és hogy majd beindul... A munkatempónk nem azonos. Ő Pató Pál úr én meg mindenre egyből ugrok... Gondoltam, hogy ha talán valamelyik volt kollegája felhívja, akkor majd menni fog. Felhívták, nem tetszett neki az állás... Nekem besegít a munkámba, de arra, amit elvégez, igaziból nem kellene ember vagy jobban járnék ha pl. futárt rendelnék...

Szóval milyen érzéseket táplálok a férjem iránt?

- Szeretem és tudom, hogy valamilyen szinten neki köszönhetem, hogy elvégezhettem a szükséges iskoláimat, mert nem tett keresztbe és nem kérte, hogy eleinte annyit tegyek már le az asztalra keresetként, mint Ő és Ő szórta volna rám akkor is a pénzét, amikor a házasságunk elején voltunk, ha kérem.

- Sajnálom, mert látom rajta, hogy zavarja, hogy nagyságrendekkel sikeresebb vagyok, mint Ő és kisebbségi érzésekkel küzd a saját sikertelensége miatt... (bár nem tesz ellene semmit)

- Haragszom rá, mert a környezetem karrierista munkamániásnak tart, holott csak egyedül próbálom fenntartani a látszatot, miszerint a mi családunk 2 keresős, 1 eltartott, holott az egész család anyagi terhei a nyakamba szakadtak...

- Haragszom rá, mert olyan anyuka szeretnék lenni, aki 8-4ig dolgozik legrosszabb esetben is, majd a gyerekének mesél, játszik vele, játszótérre jár, babamama klubba és sütit süt, illetve főz és takarít.

- Dühös vagyok, mert megfőz helyettem, a gyereket viszi és hozza az oviból és akkor is, amikor kitakarít, mert ezeket én szeretném csinálni...

- Haragszom a férjemre, mert nem akarja a régi munkáját csinálni, mert nem megy neki az új és nem adja fel, illetve csak tessék lássék módon csinálja... Illetve azért is, mert lusta ahhoz, hogy akkor megtanuljon valami újat, ami ahhoz kellene, hogy szívesen dolgozzon a jövőben...

- Kilátástalannak érzem a dolgot és azt gondolom, hogy ez már soha nem változik és igazi nyaralásunk sem lesz, mert abból a pénzből, amit én keresek, nem akar nyaralni menni...

- Tanácstalan vagyok, hogy meddig kellene ennek így tovább mennie és mikor nem kell már azt éreznem, hogy neki köszönhettem, hogy tanulhattam, hogy ez lett a munkám és mikor róttam le a "tartozásom"...

A napirendem kb. a következő: reggel 7-8 a kisfiammal vagyok, majd elmegy oviba. Dolgozom kb. 8-5ig, 6ig, majd próbálok a kisfiammal lenni 1-2 órát, majd miután lefekszik aludni a gyerkőc, sokszor dolgozom éjfélig, hajnali órákig, illetve tanulok...

Húha, jó hosszú lett és arról még nem is írtam, hogy mit érzek akkor, amikor szexre kerülne a sor... :)

Az erzeseim nem valtoznanak, ugyanugy azetnem, mint ahogyan akkor is hogy "neadjisten" megbetegedne. Nem attol fugg, hogy szeretek-e valakit, hogy van-e munkaja...

Velemenyem pedig nem kerdezted...

Igen, kicsit átláthatnád több oldalról is.

Nem akarlak bántani, de pont emiatt nem lesz saját családom. Amit itt levágtál, meg ahogy írtál a férjedről kérdező. Én ebből nem kérek. Miért nem?

Mert ebben a tetves országban bármi lehet. És ha a feleségem nincs mellettem, akkor minek az egész? Az idő rövid, az apakomplexusos csajok száma meg nagy.

Szóval köszönöm a tippet kérdező, mostmár döntöttem.

Elég sok válasz volt, nem olvastam végig, előre is bocs, ha már valami tisztázva lett, amit írok.

Sok mindentől függ. Nálunk nagyon nehéz munkát találni és nem lehet csodálkozni, ha valakinek nem sikerül, költözésre sincs igazán lehetőségünk. Szóval ha a férjemnek nem sikerülne munkát találni, semmit nem változnának iránta az érzéseim. Sőt, ha nekem valami jobb munkám lenne, amivel el tudom tartani a családot, még azt sem várnám, hogy valami olyan munkát vállaljon el, amit nem bír, ami miatt elszakad a családjától, vagy amire könnyen rámehet az egészsége, szóval csak azért, hogy márpedig ha én dolgozok ő is, nem kényszeríteném hogy minden sz.rt elvállaljon. (Más az eset persze, ha kenyérgondokkal küszködik a család). Persze tegyen meg mindent, hogy találjon valamit, vállaljon többet a házimunkából, esetleg ha van lehetőség kezdjünk bele otthon valamibe, amit csinálgathat és bevétel is lesz belőle. De ha van lehetősége, hogy várjon valami normális álláslehetőségre, akkor várjon. Ez tényleg főleg attól függene, amúgy milyen az anyagi helyzetünk.