Milyen érzéseket táplálnál a férjed iránt, ha bő egy év óta nem találna munkát, a te fizetésedből élnétek nagyon szerényen a megszokotthoz képest 2 gyerekkel?
Rajta nem látom a kétségbeesettséget ,ellenkezőleg teljesen belehelyezkedett ebbe az életformába .
Persze keres munkát ,de nem mindenáron vállal be akármit ,sőt mindig hónapokig vár egy-egy hitegetés miatt egy állásra amíg csak ki nem derül,hogy semmi sem lesz belőle ...akkor sem omlik össze,míg én már teljesen kezdek teljesen kikészülni,hogy az összes felelősség az én vállamat nyomja .
Nem örülnék.
Otthon mindent ő csinál legalább?
Biztos próbálnám valahogy ösztönözni, hogy márpedig vállaljon el nem tökéletes munkát is.
Mondjuk megvonhatnád, ami neki fontos: cigi, sörözés a haverokkal - egyszerűen mond meg, hogy nincs rá pénz.
Így irtó mérges lennék,és elzavarnám az első melóra,majd ha van jobb,vált.
Olyan nincs hogy nincs,valami mindig akad.
Voltam már munkanélküli,de nem válogattam,1 hónap alatt nem találtam diplomával melót,kitöröltem az önéletrajzból,beadtam olyanra amihez még érwettségi se kell,felvettek,10 órában iratrendeztem minimálbérért amig nem találtam jobbat.
A cigit,baráti sörözést nem tudom elvenni ,mert se nem dohányzik,se nem iszik egyáltalán alkoholt .
Férfi "htb" lett,egész nap takarított például tegnap és várakozó mosollyal várt haza,hogy megdícsérem e ,estére vacsorát főzött .
A múlt héten egész végig a kertünkben tevékenykedett,füvet nyírt .
Sajnálom is ,mert én is folyamatosan pályázok neki és semmi sem jön össze ,de valahogy úgy érzem,hogy a föld alól is keresnie kellett volna már munkát .
Ebben az egy évben dolgozott több helyen alkalmi jellegűen ,sehol nem jelentették be és a megbeszélt bért sem fizették ki neki csak az egyik munkaadó volt korrekt .
Most is több helyről várja a beígért munkalehetőséget ,bizakodik benne,hogy lesz valami,én viszont az elmúlt másfél év alatt 10 évet öregedtem ,mert egy pillanatra nem éreztem magam biztonságban anyagilag,most is lassan itt a hó vége ...
Nálunk is volt egy ilyen "korszak", 5 hónapig tartott. Egyszer csak felmondott, mert hogy ő nem bírja a főnökét, van félretett pénzünk, én úgyis keresek (nem túl rosszul) Amit éreztem akkor konkrétan az volt hogy megfojtom. Meg sem beszélte vele, ő döntött. Ő sem keresett igazából munkát, mondta hogy hagyjak neki időt, töltődnie kell. Igaz ami igaz, hogy nagyon stresszes volt előtte. Hosszabb távon, utólag jót tett. Rendezte a gyerekeket, bevásárolt, mint egy főállású anya:) Mikor láttam hogy egyik fülén be megy, a másikon ki amit mondok, úgy döntöttem hagyom egy kicsit, megnézem mi lesz belőle. Közben megnyugodott, majd keresett magától egy állást. Ennek 10 éve volt, néztek rá ferdén, hogy én tartom, de nem érdekelte.
A lényeg, hogy megértelek, én is kicsit kétségbe voltam esve, hogy mi lesz, miért ilyen, miért nem érdekli. De mint írtam hosszabb távon jót tett. Az ő lelkének is, hogy kiszállt egy kicsit. (én előtte pár évvel voltam otthon a gyerekekkel, szóval nekem is volt időm töltődni, a férfiaknak picivel nehezebb, nincs soha megállás)
Azért nem törtet a munkáért ,mert ő az álommunkára vár ha már dolgozik azért úgy gondolja nagyon fizessék meg,ezért nem lép hónapokig amikoris éppen hitegetik egy újabb helyről aztán persze abból sem lesz semmi .
Amúgy pedig valahogy megélünk az én 220.000 Ft :/ nettómból ,nem fényesen,de azért megvagyunk ,gondolja minek erőlködjünk,ha végülis tudunk mit enni,van fedél a fejünk felett .
Néha már irreálisan megfogalmazódik bennem,hogy elküldöm és na akkor csináljon valamit a nulla bevételből...persze nem teszem,hiszen a gyerekeket együtt vállaltuk és sokat segít a gyerekekkel kapcsolatosan .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!