Másnak milyen a viszonya anyósával?

az én anyosom nagyon segítkész, rendes, csak nem nagyon szoktam rászorulni, szeretnék onállo maradni, mert félek, hogy aztán beleszolna a dolgainkba:( sajnos irányítos természet, megszokta az évek során, hogy ové a donto szo(otthon is, munkában is).

szoval igy, hogy nem lakunk egyutt, így jol elvagyunk, igyekszem kerulni a konfliktusokat, o is, bár néha nem konnyu, mivel teljesen másként éljuk meg az eseményeket..

sajnos volt feszultség az unoka miatt, szeretett mindig mást mondani, tenni, mint én, aztán rendeztuk a dolgokat...

szoval lehetne ez a viszony jobb is, de rosszabb is...

A mi viszonyunk anyóssal már abban a fázisban van, amikor már valaki annyira közömbös a másik számára, hogy gyakorlatilag a létezéséről sem veszek tudomást. Nálunk az alkohol miatt jutott idáig a dolog - és nem én iszom -, és ezen már javítani nem lehet. Én elég sok dolgot lenyeltem neki, több esetben szó szerint a szarból és a hugyból vakartam ki, volt, hogy a férjemmel, volt, hogy a sógoromékkal, és volt, hogy egyedül :-( A bajok ott kezdődtek, hogy egyszer visszajött hozzám, hogy ő azért iszik, mert ÉN és a férjem nem megyünk át hozzá mindennap, és nem babusgatjuk. Amikor számon kértem, persze tagadott, és hirtelen persze mindenki hazug stb. Az esküvőnkön olyan állapotban volt, hogy a férjem fél órával a szertartás előtt még a fürdőben zuhanyoztatta, hogy legalább egy kicsit kijózanodjon. Amikor az unokák születtek, akkor sem tisztelt meg annyival, hogy józan maradjon. Az egyik gyerekemet 5 hónaposan látta először, mert addigra sikerült elérni nála, hogy 2!!! napig ne igyon! Persze amikor józan, akkor szidja a piásokat, mindenki hülye, mindenki szemét, ő pedig szent. A férjem apja már nem él, anyósnak van egy álompalija. A pasin az elmúlt 4 évben mindig ugyanazt a pulcsit láttam, ugyanazzal a mackó nadrággal. Úgy igénytelen az ember, ahogy van. Tulajdonképpen az egész család utálja a paliját, de mivel anyós már idomítva van, ezért persze szólni nincs értelme.... A férjem megpróbált beszélni vele, azt a választ kapta, hogy a palija egy szent, és a férjem apja a kisujjáig sem ért fel. Szerintem ez a leggusztustalanabb dolog volt, amit mondhatott a férjemnek, aki ráadásul imádja/ta az apját. A férjem kihangosította a telefonját, és végighallgattam, hogy 10 percen keresztül hazudozik a férjemnek, amikor pedig beleszóltam a telefonba, hogy én is hallom ám, akkor annyit mondott, hogy addig akkor sem nyugszik, ameddig szét nem szed minket.

Hát anyós pajti... HAJRÁ!!! XD

Jónak mondanám, mert kölcsönösen tiszteljük egymást, de egyébként teljesen más típusú emberek vagyunk, teljesen más érdeklődési körrel és hozzáállással. De ez a párom egész családjára igaz, nem csak az anyjára.

Amúgy nagyon sok mindent tanultam tőle, pl. főzési tanácsokért elsősorban hozzá fordulok, nem a saját anyámhoz. Nagyon becsülöm benne a kitartását és fegyelmét, ezen a téren is volna mit tanulnom tőle :)

Viszont, ami miatt "haragszom" rá egy kicsit, az az, hogy ő az a tipikus önfeláldozó családanya, akinek a gyerekein és a háztartáson, meg esetleg a munkán kívül nincs élete. Sajnos úgy látom, hogy a párom valahol ezt várná el tőlem is, de én viszont abszolút az ellentéte vagyok ilyen téren!

Engem nem szeret az anyósom. Én a férjem második felesége vagyok, viszonylag fiatalon, 24 évesen megnősült, mert a párja teherbe esett egy évig voltak házasok, aztán elváltak.

Ekkor én még nem ismertem, két évvel később ismertem meg és további két év múlva összeházasodtunk.

A volt feleségével semlegese viszonyom van, nyilván nem járunk el kettecskén kávézni, de kedves, rendes velem, szerintem én is vele. A kisfiú pedig kéthetente nálunk tölti a hétvégét, már nekem is van egy kisfiam és egy kislányom és mindannyian fontosnak tartjuk, hogy a testvérek: Mindhárman, jóban legyenek egymással. Olyan is volt, hogy a férjem külföldön volt éppen és a volt felesége elhozta a fiát a gyerekeim szülinapjára, szóval neki is fontos ez.

Az ANYÓSOM azonban az első házasságot tekinti házasságnak, nem érti, hogy milyen nő az, aki "összeáll egy férfival, akinek van már gyereke". És ezt is idézem "és még szül is neki"... Az első feleséget tartja a mai napig a fia feleségének, és a fia első házasságából született fiút az egyedüli unokájának. Most, hogy az én gyerekeim is nagyobbacskák már a fiú iránt elkezdett ugyan érdeklődni, de a kislányunkról tudomást sem vesz. Engem teljesen ignorál. Borzasztóan bánt, hogy így alakult. Nagyon irigylem azokat, akik jó viszonyban vannak az anyósukkal.