Másnak milyen a viszonya anyósával?

szia!

Tulképp én is elvagyok az anyóssal, 1x mondtam is a férjemnek, hogy lehetne 3szor rosszabb is a természete. Szeret mindenbe beleszólni, de nem irányít, ami azért értékes tulajdonság!:)

Szia!

Végre ilyet is olvasok!

Azt hittem csak nekem van ilyen szerencsém az anyósommal, de látom akadnak még páran!

Sajnos mi nem lakunk túl közel egymáshoz, de bármikor segítségre volt szükségem, mindig itt termett.

Napokat itt töltött nálunk amikor megszületett a kislányom. Mindenben segített, nagyon jó volt, jókat beszélgettünk kávézás közben, igazi barátnők lettünk!

Most is jön majd egy teljes hétvégére, már nagyon várom!!

Én elvagyok vele, de nem kedvelem.

Egyszerűen, mint embert. Olyan a kisugárzása. Vannak emberek, akiket nem bírok elviselni a közelemben vagy csak nehezen ,na ő ilyen. (Tudom, majd kérek a pszichátriára időpontot...)

Ezáltal már eleve negatívan állok a dolgaihoz. Amúgy szerencsére nem túl erőszakos. Talán egyszer, ha volt egy kisebb vitánk gyereknevelési témában.

Mielőtt bárki visszakérdez, nekem két fiam van, tehát lehet, hogy még visszakapom. Amúgy nem vagyok vele undok, próbálok vele kedves lenni, de nem érzem jól magam, ha itt van.

Mi is nagyon jol elvagyunk anyossal, igaz nem egy varosba lakunk, de gyakran jonnek hozzank.

Remelem nem fog idovel sem megvaltozni a viszonyunk.

Hát elvagyok vele, de azért vannak súrlódások mivel én félig meggid ott lakok. A páromnak (meg a szomszédnak) duruzsol ha nem tetszik neki pl. ahogy lerakom a cipőmet meg ilyen "apróságok" de mint tudjuk sok kicsi sokra megy. Én pl. nem szeretem ha csak azért kimossa a törcsimet hogy tele legyen a mosógépe. Az nem számít hogy 2 napja raktam ki tisztán, de ilyenkor jön az hogy ő csak jót akart...

Ha már külön leszünk azért biztos jobb lesz a kapcsolatunk :)

Az elsö anyósomat nagyon szerettem (ö is engem), (több éveig egy házban laktunk és soha nem vesztünk össze, mégha nem mindig voltunk egy véleményen is) még a válás után is tartottuk a kapcsolatot: évente többször is meglátogattuk, pedig 600 km-t kellet hozzá utazni. Sajnos idöközben már meghalt, de nagyon meggyászoltam.

A második viszont rettentöen féltékeny volt, mert "elvettem a fiát", és ahol tudott, ártani akart nekem. Szerencsére a párom hamar rájött, hogy milyen játékot folytat, és mellém állt, de azért igy is 15 évig lakott egy házban velünk (igaz, hogy külön lakásban). Idöközben ö sem él, de igazán csak a férjem miatt sajnáltam, hogy meghalt.