Egy 27 éves férfi azt mondja, bulizni élni akar még, mert még fiatal, ez normális?

"Hát ha neki ennyi az életcélja, akkor nagy baj van vele!!!

Lehet bulizni, de mikor valaki CSAK bulizik, és napi szinten piál, az nem normális..."

Szerintem meg normális. Ki mondja meg, hogy mi a nem normális? Megint csak rámutatnék, hogy piaellenes vagyok, és nagy céljaim vannak, de tudom azt is, hogy nem mondhatom meg, kinek mit ér az élete, ki mennyire normális.

Nincs vele baj. Az ő élete. Ha ennyit tesz, hát ennyit tesz. Inkább legyen őszintén céltalan, mint megcsinál egy-két gyereket, hogy valami ál-célt adjon az életének. Legalább bevételt hoz a helynek, ahol bulizik meg piál.

írod h elég régóta van már bnője, aki picit már rosszalja ezt az életmódot, vagyis családot szeretne vagy legalább komolyabb irányba elmozdítani a kapcsolatukat, amit meg is értek. Az nem lehet h a tesód ezzel tisztában van és tudat alatt betojt h hipp hopp 30 lesz és tényleg jönni fog esetleg majd a közös jövő.. házassággal és gyerekkel, amit egyébként nem bánna.Csak addig akar "élni" még lehet.Gyerek és feleségél mellől tisztességtelennek tartaná ha menne ezért teszi most

Én 28 múltam, tervezzük az esküvőt a nyárra a barátnőm 27 és 3 éve együtt vagyunk, 1 éve majdnem együtt is élünk.1-2 évvel ezelőtt én is éreztem hasonlót hogy ez csaj most komoly lesz!Vele akár egy egész életet.frankó minden, majd család is lesz és kegyetlenül betojtam. Tomboltunk a haverokkal minden buliba nem a pelenkázás volt a fő téma. Egyszercsak elmúlt magától.Rá pár hónapra megkértem a kezét (Már vagy 2 hónapja laktunk együtt kb)

Ja a bulizást azért nem adtam fel teljesen csak már 3 havonta járunk kb vagy együtt vagy néha haverok ő meg barátnők. Megbeszéltük, ha majd lesznek gyerek, akkor ezek pl házi grillezésekre, főzésekre fog korlátozódni, de besavanyodni se fgunk

Anyumék azt mondták mikor 23 voltam, hohy én sose nősülök meg nem lesz családom, mert diszkóba járok és züllök állandóan. :-) Voltak komolyabb kapcsolataim is azért.2 év egy év meg sok komolytalan is.A hugomnak 16 éves korától ugynaz a pasija lassan 10 éve. Olyanok mintha 15 éve házasok lennének pedig tesóm még tanul is..ez a másik véglet

Kérdező, szerintem nem gáz ez annyira.Ha a nővel komolyabb tervei vannak úgyis elmúlik. Olyat is sokat látok, hogy mintagyerek volt a pasas otthon feleség szép ház kocsi gyerekek, nem élt szinte semmit utána meg megbolondult és 35-40 évesen a diszkóban vedelt. Az jobb? Nincs még semmiről lekésve

28/F

Nem olvastam el a korábbi válaszokat, úgyhogy egy független objetktív vélemény:

Erősen függ annak a 27 éves fickónak az eddigi életétől, annak tartalmasságától. Vannak ugyanis olyan dolgok, amiket igenis ki kell élni, ki kell élvezni, és ezek nem átugorhatók, vagy ha valaki erőnek erejével megteszi (mondjuk mert belekényszerítik egy megfelelni vágyás szitujába!!!) akkor sajnos előbb-utóbb meg fogja bosszulni magát a dolog.

Csak egy saját példa és remélem, hogy hiteles válasznak fogja fel a kérdező és minden olvasó.

Nálunk a család nagyon zárkózott volt, szüleim nem szívesen engedtek el, eléggé kontrollált gyerekkorom volt. A többiekhez képest sokat kellett erőszakoskodnom, hogy egy-két buli, fiatalos megnyilvánulás összejöjjön. Ráadásul későn érő típus is vagyok, nem tagadom. Aztán nekem a 20-a éveim első fele annak a jegyében telt, hogy a szülőkkel együtt közösen építkeztünk (pl ez tévedés volt, mert már akkor a külön lakhatásra kellett volna törekedni), aztán édesanyám nagybeteg lett, sokat voltunk vele. Az építkezés után két évvel meghalt, ekkor én 25 éves voltam. Az előzmények miatt egy elég frusztrált és kiélés-mentes srác voltam én is. El is küldtem takarosan a pitschába az összes külsős okoskodót, aki akkor belém akarta beszélni, hogy ideje nősülni és gyereket vállalni. Szerintem nem voltam kész rá. Kényszerpálya lett volna erősen.

Miután kicsit magunkhoz tértünk a gyászból, és a sok dolgos év nyomása alól, hát őszintén megmondom, hogy én is 25-26 évesen kezdtem igazán élni. Bulik, diszkók, sportautós éjszakai száguldozások, csajozás, dolce vita. Képtelen lettem volna akkor megkomolyodni.

Sőt, kiemelem:

PARANCSSZÓRA NEM LEHET MEGKOMOLYODNI!!! Az ilyen "gáz" és egyéb jelzőkkel illetés is csak a lázadót hozza ki az emberből és kontraproduktív. (Azzal visszafelé sül el.)

Aztán 26 évesen lettem olyan nagyon igazán szerelmes. Előtte is voltak barátnők, de nem volt egyik sem AZ IGAZI.

Utána meg az következett, hogy a párommal kezdünk ÉLNI, mivel jóval fiatalabb (8,5 év) így nem volt gond, hogy nem egyből a felnőttesedés érdekel, hanem az utazás, nyaralás, múzeumlátogatás, mozik, plázázgatás (módjával :)) stb stb. Hozzá teszem, hogy akkor anyagilag nem álltam rosszul. És igenis ki kellett élvezni az életet ahhoz, hogy a következő stációba lépjek.

Az általános iskolában sem ugrunk egyszerre két-három-négy osztályt, csak egyet.

Úgyhogy én a 27 éves srácot békén hagynám, hadd évezze ki az életét. A megkomolyodás mindig belülről fakad, azt nem lehet kivűlről erőltetni, sugallani. Illetve ha mégis sikerül, abból lesznek a meghasonlott felnőttek, akik nem élték ki magukat, nyomja őket a mások által felmagasztalt nagybetűs "FELELŐSSÉG", de nem lesznek önmaguk.

Minden embernek más a személyiségfejlődési üteme. Ez alkati kérdés és a neveltetési, nevelkedési együtthatók is befolyásolják. Amúgy meg semmiről nincs lemaradva.

Az "ilyenek" soha nem fognak megváltozni. A tesóm 36 éves lesz idén van gyereke felesége de ugyanúgy bulizik és iszik mint 18 éves korában.

Szóval szerintem 27 évesen ebből már ki kellett volna nőnie, de elárulom ha eddig nem nőtt ki akkor ezután sem fog.nem azt mondom hogy már gyerekének kellene lennie mert ki vagyok én hogy ilyet mondjak, de már minimum el kellett volna kezdeni megalapozni a jövőjét.