Mit tudnék csinálni? Valami jó ötlet? Fiatal anyuka kér segítséget! (Csak normális válaszokat kérek! )

A rövid történetem:

Terhes maradtam fogamzásgátló mellett(18 éves vagyok a férjem 24.).

Amikor nem jött meg sokszor rágtuk át ezt a témát, ő akkor azt mondta, hogy örülne egy babának és én is azon a véleményen voltam, hogy ha úgy alakul, megtartanám/megtartanánk.

Megcsináltam a tesztet azon a bizonyos napon, + lett. Anyukám nem volt épp a legboldogabb, de támogatott.

A párom majd kiugrott a bőréből, anyósék nagyon nem örültek, apukám szintén nem, de akkor még vele nem tartottam a kapcsolatot(azóta viszont már nagyon jó lett a viszonyunk)..

Mi eldöntöttük, hogy megtartjuk, 2 hét múlva megkérte a kezem, 17 hetes voltam amikor összeházasodtunk. Amíg nem látszott a pocakom imádott, de ahogy elkezdtem hízni, nőtt a pocim úgy érzem teher vagyok a számára.

Amióta viszont megszületett már lassan köszönni sem köszön nekem, de a gyerekkel is alig van. Addig jó apa és férj amíg "dicsekedni kell"(pl. ha megyünk valahová..)

Minden nap sírva alszom el, olyan dolgokat mond nekem, mert ha hozzám szól is csak bántani tud. Akármit csinálok nem jó, ha este vasalok az a baj, ha délelőtt az a baj, ha 10 percet késik a kaja, az a baj(ugye gyerek mellett nem egyszerű)..

Kérdeztem tőle, hogy miért van ez, de szerinte csak hisztis vagyok.

Ha neki kell valami nekem azonnal ugrani kell, sőt, mindenre rá kell bólintanom, de ha én kérek egy nadrágot vagy esetleg egy felsőt akkor sosincs rá keret, de még a fiára sincs.(5 hónapos a fiam, hosszú kismamanadrágba járok!)

Egyszer már összepakoltam, mert már nem bírtam elviselni amiket hozzám vágott, akkor sírva könyörgött, hogy ne hagyjuk el, mert szeret.

Nem tudom mi lenne a jobb megoldás.. Nagyon szeretnék elmenni, de néznem kell a fiamat is aki viszont imádná az apját és érte bármire képes vagyok!

Ha jó napja van kapok egy puszit, de ha nincs akkor úgy beszél velem, mintha a cselédje lennék.

Nem tudom mit kellene tennem. Anyukám külföldön dolgozik, szívem szerint hozzá mennék ki, de a gyerek miatt nem hagyhatom el az országot. Ráadásul félek, hogy ha elválnánk elvennék a fiam, mert ugye nincs jövedelmem, már pedig őt SOHA nem adom!

Valami ötlet?

Tudom, fogok kapni hideget meleget, de azt is tudom, hogy életem legszebb és legjobb "hibája", hogy megszültem a fiam!