Hogyan mondjam el ezt nekik?

Nem kell őket riogatnod azzal, hogy pontosan hova akarnál menni.

Elég ha annyit mondasz, hogy az orvosi pálya érdekel, és olyan tagozatra szeretnél menni, ahonnan jó esélyeid lehetnek a későbbiekben, ha még mindig azt szeretnéd.

Ezzel még hagytál nekik egy kiskaput, hogy még az orvosi se biztos...

Aztán majd ha odajutsz, akkor el fogják fogadni, hogy az orvosira mész. Elkezded az egyetemet, majd pár év múlva választasz magadnak egy szakirányt, és ha még mindig a patológia érdekel, akkor azt csinálod. Addigra már felnőtt nő leszel és a szüleid legfeljebb kinyilvánítják neked a nemtetszésüket, de ennyi.

Úgyhogy most csak mondd azt, hogy szereted a biosz kémia tárgyakat és szeretnél arra a szakra menni.

Ó, mily' sok víz fog még addig lefolyni a Dunán, ameddig el nem jutsz a szakosodásig! :)

Szerintem egy 13 évesnek kissé korai még ennyire ezen vacillálnia. Az jó, ha tudod, hogy tényleg orvos akarsz lenni, habár ez később persze változhat. De ha a reál tárgyak egyébként is érdekelnek, akkor válaszd a reál tagozatot. Senkinek nem kell mondani, hogy a patológia miatt teszed ezt...Amúgy egy patológus munkaköre mér régóta nem csak a hullákra korlátozódik, bár a legtöbb laikus még mindig erre gondol elsősorban, ha meghallja ezt a szót. Na mindegy. Szóval ez a te döntésed, ne a félelmeid és mások irányítsanak. Ezt jól jegyezd meg! Már csak azért is, mert egy-egy rossz döntés után sokkal jobb, ha magadat okolod, ezáltal felelősséget is tanulsz, mintha azokat vádolnád, akik befolyásoltak téged. Ez minden nagyobb döntésed alkalmával jusson eszedbe! Én is megvívtam párszor a saját harcaimat a családommal, soha nem bántam meg. Ők sem...

20/L