Újra kell kezdenünk az életünk Magyarországon, és van rá kb.3-4 évünk. Milyen irányban induljunk el?
Középkorúak vagyunk, idén születik az első gyerekünk. Külföldön élünk pár éve és Magyarországra fogunk visszaköltözni még gyerekeink iskolás kora előtt.
Két probléma/kérdés van: mindkettőnk szakmaváltása középkorúan és a leendő magyarországi lakóhely kiválasztása.
1) Szakmámban pár év múlva sajnos nem lesz munkalehetőségem. Nagyon speciális, kifutóban lévő technológia területen dolgozom,a világon nagyon kevés cégnél tudok már csak elhelyezkedni.Egyébként is besokalltam tőle, nem gond ilyen szempontból a váltási kényszer. Viszont pályakezdőként, 40 évesen, új szakmával külföldön már nem érné meg itt maradni (egyetlen ok, amiért itt vagyunk, az anyagiak,amíg van ez a munkám). Akkor már inkább otthon tesszük ugyanezt, a megtakarításunk pár évig még fedezné egy új szakma kitanulását, kérdés,hogy melyik szakmával lesz otthon is lehetőségem 40 évesen pályakezdőként elhelyezkedni? Én vagyok a férfi. Feleségemnek a szakmaválasztás szintén aktuális,neki kereskedelmi főiskolai végzettsége van,Mo-n multinál dolgozott,de itt gyerekfelügyeleti, és egyszerűbb irodai kisegítő munkákat kapott csak. Ha itthon lesz 6 évig még két gyerekkel, akkor végképp nem lesz semmi hasznos ismerete,amivel elhelyezkedhet Mo-n,de szintén nincs ötlete,milyen képzést kezdjen el. Pár éves képzést mindketten be tudunk vállalni,ha utána lenne munkánk vele. Vagy amivel vállalkozást indíthatnánk.Csak jelentős megtakarításunk van, de sem kapcsolataink, sem szaktudásunk nincs (de ez utóbbihoz legalább egy képzés hozzájárulna)
2)Hová költözzünk haza? Igazából nem kötődünk egyetlen településhez sem Magyarországon, első sorban az határozná meg, hogy hol lenne munkánk (Pest környéke tűnik logikusnak,ahonnan Pest gyorsan elérhető). Mindenképp kertvárosi környezetet szeretnénk,vagy kisebb falut,ami élhető,biztonságos hely,kedves emberekkel,közösségi élettel,programokkal (remélem nem túl nagy naivitás mindezt elvárni),ahol kíváncsiak lesznek ránk. Mindketten vidékről származunk (az ország különböző pontjáról) és ez alatt a külföldön töltött pár év alatt sajnos fiatalon elveszítettük összes szülőnk, egyikőnknek él csak a testvére (de ő meg lehet,pont külföldre költözik,mire mi haza), tehát úgymond nincs családi kötelékünk már. Csukott szemmel rábökhetünk egy pontra a térképen,hogy akkor odaköltözünk.Szoros baráti kötelékünk sem volt mielőtt kiköltöztünk volna, de még azokban is csalódtunk,mert csak irigykedtek ránk (azért mert anyagilag valóban jobban ment sorunk,pedig direkt nem hivalkodtunk (ellentétben sok külföldi magyarral) de azt sosem látják,mennyi áldozatot is hoztunk érte..),és utóbb mindig csak mi kerestük őket,így ezzel lassan felhagytunk,azóta meg nyilván nem tudtunk magyarországiakkal kapcsolatot kialakítani. Az lenne a legjobb, ha olyan szakmát tanulnánk ki, amely által egy jó kis közösségbe kerülnénk, hogy embereket ismerjünk meg, újra gyökeret ereszthessünk,ne csak úgy legyünk ketten feleségemmel a vakvilágba, mint ahogyan most még vagyunk. És persze a gyerekünknek is stabil érzelmi hátteret adjunk, ne kelljen már költöznünk másik országba (vagy akár városba se) Elég,ha ketten havi 300 nettó körül (mai áron számolva) keresnénk, mindketten diplomásak vagyunk, két idegen nyelvet beszélünk.. jó lenne nem multinál robotolni,sőt, ellenkezőleg, érdekel akár kétkezi munka, vagy valamilyen vállalkozás kitalálása/megvásárlása is).
Van ötletetek, milyen irányban induljunk el? Ki az aki még tudna segíteni? Pszichológus? Pályaválasztási tanácsadó? Azt gondolom, ti, akik kicsit is bele tudják élni magatok a helyzetünkbe (és sok ismerősötök van, ráláttok az otthoni középkorúak foglalkozására), több gyakorlati tanácsot tudtok adni.
Kérlek titeket, mellőzzétek a fórumon külföld kapcsán a "hülye vagy, ha hazajössz" beszólásokat, érdemi tanácsokat,ötleteket várok. A hazaköltözésnek megalapozott racionális és érzelmi okai vannak, a kérdés nem az, hogy hazaköltözzünk-e vagy sem. Nyilván,ha 4 év múlva polgárháborús helyzet lesz, akkor nem oda költöznénk,hanem maradnánk itt és mindketten valami minimálbéres munkából tengődnénk (amíg otthon nem tör ki a béke, bár akkor már gyerekeink is ide szocializálódnak, és nagy hátrányuk lenne a magyar iskolarendszerben, stb.. ,így bízzunk abban,hogy 4 év múlva legalább rosszabb helyzetben nem lesz Magyarország, mint amiben most van).
válasza:Négy év múlva már 9 éve leszünk külföldön, a megtakarításaink hozamából gondoltuk, hogy kipótoljuk csekélyebb fizetésünk és végre élünk, élvezzük,hogy magyar kajákat ehetünk,magyarul beszélhetünk,magyar programokra vihetjük a gyerekeink,stb.
Még ha meg is tudnánk élni a megtakarításunk hozamából (igen, amíg azt el nem inflálják), akkor is fiatalok vagyunk, ahhoz, hogy a lakásban vegetáljunk. Aktívan, hasznosnak érezve szeretnénk időnk tölteni és tartósabb emberi kapcsolatokat kialakítani (kint csak átmenetiekre van esély).
A gyerekek jövőjére hivatkozva nem szeretnék itt maradni és minimálbéres munkát végezni.(itt a megtakarításunk nem sokat ér, és hozama sincs) Higgyétek el, külföldet istenítők,hogy a legtöbb kivándorló (magyar) csak önigazolásképp mondja, hogy mennyire szuper külföldön minden. Ki lehet bírni, lehet hozzá jópofát vágni, ha pl. azt gondolom, örök turistaként élek itt, akkor ilyen életszemlélettel is kibírható. Kevesen valljuk be,hogy ez csak egy pszichológiai mankó,hogy könnyebben bírjuk a kivándorlást. És valójában 90%-ban a magyarok csak a pénz miatt vannak itt. Egy idő után eljön a pont, mikor a több pénz már nem számít (sőt, nálam a szakmámmal globálisan problémák vannak,de ez egyéni pech. Legalább eddig jó volt).
Én amondó vagyok inkább, hogy a következő 20 évre költözzünk vissza Magyarországra,csináljunk valami értelmeset addig is (mit?), és ha majd a gyerekeinknek 25 évesen mégis csak el kell hagyniuk újra az országot, akkor megyünk mi is velük. De addig legalább éltünk otthon és nem úgy halunk meg,hogy mindig csak vágytunk rá és nem mertük meglépni. Külföldet már megléptük,emiatt nem lesz hiányérzetünk ha majd pereg a film:) Egyelőre még van pár évem itt (plusz munkanélküli ellátás), de keresnünk kell a plan B-t.
A nettó 300-at kettőnk összes fizetésére értettem, azaz fejenként 150 nettó, ami közel átlagbérnek számít. Pl. egy vállalkozást átvenni, pár alkalmazottal, amiből nettó 300-at ki lehet venni. De ki adná el a valamennyire is profitáló vállalkozását?
válasza:"Higgyétek el, külföldet istenítők,hogy a legtöbb kivándorló (magyar) csak önigazolásképp mondja, hogy mennyire szuper külföldön minden"
Ezzel nem értek egyet. Én is 5 éve élek kint és sokkal nyugodtabb az életem, mint otthon volt. Vannak barátaim, akikre mindenben számíthatok, megváltozott a gondolkodásmódom jó irányba, a munkámban megbecsülést kapok, lettek céljaim, amiket otthon csak keresgéltem. Persze a pénz miatt is, mert otthon nem volt lehetôségem elköltözni a szüleimtôl és önálló életet élni. Tény, hogy külföldön sem kolbászból van a kerítés, de nem is szögesdrótból. Nekem az volt a célom, hogy stresszmentesebb, nyugodtabb életem legyen és ezzel nagyon sok kivándorló magyar van így. Ne általánosíts azért, mert te lelkileg nem tudtál elszakadni Magyarországtól. Persze lehet azért is különbözik a véleményünk, mert más országokba költöztünk ki.
válasza:Te nem hiszem, hogy olyan rossz esélyekkel indulsz, külföldi tapasztalatod van, jól beszéled gondolom a nyelvet, Budapesten biztosan találsz valami állást. Viszont az a probléma, hogy egy kicsit álomvilágban élsz! :) Magyarországon sajnos jelenleg az a helyzet, hogy amit meghirdetnek állást, arra minden álláskereső ráveti magát és vagy pont téged választanak ki, vagy sem. Nem igazán teheti itt meg bárki is, hogy válogasson, értem azt, nem akar irodában ülni, de azért néhány órára oké, meg túl nagy teher se legyen, de 150 ezret adjanak minimum, stb stb.
Első ránézésre azt mondanám csinálj egy építőmérnöki diplomát és menj el építésvezetőnek, de 40 évesen kezdőként azzal sem biztos, hogy eltudsz már helyezkedni.
Az egészségügybe is elmehetsz ápolóként. Nem fogsz annyit keresni, amennyit szeretnél, de legalább olyat csinálsz, amit szeretnél.
A feleséged ugyanúgy elmehet ápolónőnek, esetleg szülésznőnek vagy védőnőnek, azokhoz azért nem kell egy orvosit végig járni, de elmehet pedagógusnak, óvodába, általános iskolába, avagy csecsemőgondozónak. Ezeknél talán kevésbé számít a munkatapasztalat és a kor. Agyon keresni viszont ő sem fogja magát.
Vállalkozás ügyben itt szerintem hiába kérsz tanácsot. Akinek valami kiforrott elképzelése van, az hülye lesz elárulni másnak... :) Akinek nincs, az meg úgysem tud mondani rá semmit.
Eladó vállalkozást is nehéz találni, max olyat, amelyik csőd miatt "árulja magát", de egy olyan vállalkozást nem biztos hogy megvennék, ami egyszer már becsődölt.
válasza: válasza:23#
Mi is külföldön élünk már egy ideje és egyetértek a kérdezővel, annak ellenére hogy már a kezdeti nehézségeken túl vagyunk mi is sokkal inkább élnénk otthon.
Én 32 voltam mikor kiköltöztünk és nem egyszerű mindent a 0-ról elkezdeni egy teljesen idegen környezetben.
Az eleje pokoli nehéz volt, most már jobb munkánk van, de olyan kapcsolataink nincsenek mint amiket otthon hagytunk és hiába beszéljük jól a nyelvet, akkor is csak bevándorló leszel egy idegen országban, nekünk nem ez az otthonunk és ezt érezzük is. Nem arról van szó hogy bárki újjal mutogat, vagy megjegyzést tesz, hanem hogy nem itt itt nőttél fel és felértékelődnek azok a dolgok amiket otthon természetesnek gondoltál.
Ismerünk egy szintén magyar párt akik 8 éve élnek itt, nagyon jól keresnek és jövőre költöznek vissza. A pénz miatt ideig-óráig érdemes kint lenni, de aki nem egy egy csöves életet hagyott otthon egy borsodi faluban annak bizony hiányozni fog az ország. Még évek múltán is.
és akkor abba még nem is mentem bele hogy az itteni társadalom sem olyan jujj de egészséges, iszonyat sérült világképű emberek élnek itt is tömegével.
válasza:"Szerintem egy gyereknek büntetés itt felnőni."
Tudod te hogy mi megy pl egy londoni iskolában, mennyire eltorzult világképű gyerekek vannak ott és hogy az oktatási rendszer mennyire silány az otthonihoz képest?
Szerintem otthon is van ahol rossz felnőni és van ahol meg nagyon jó, nem lehet általánosítani.
válasza:Én tökéletesen megértem,hogy miért akartok Magyarországra visszajönni,hiszen bennem is megtalálható a HAZASZERETET.
Nem értem,hogy miért festenek ilyen szörnyű képet M.o-ról(oké,hogy nem egy Németország,vagy Svédország,de sokkal szegényebb országok is léteznek..)
A szakmaváltás miatt meg kellene keresnetek egy magyarországi pályaválasztási tanácsadót,ő jobban tudja ezt,mint mi(de a temetkezési vállalkozó az jónak tűnik,+ én a hang-,fény-,vagy színpadtechnikán gondolkoznék,csak sajnos oda kell elég sok pénz,de kifizetődő.)
A budapesti agglomerációs területeket ajánlanám (keress rá a Wikipédián,ott fel van sorolva egy csomó),én a helyetekben Halászteleket választanám,de Gödöllő,és Mogyoród is jónak tűnik,csak az kicsivel odább van.
Sok szerencsét:)
válasza: válasza:20 eve kulfoldon elek es tanultam itt tehat kulfoldon valtottam szakmat.
Halas vagyok hogy gyerekeim itt jarhatnak iskolaba jokedvuek boldogok es nincsenek tulterhelve.
Hazamenni eszembe sem jutna miert is mennek hiszen a minimalberbol jol kereso allasba kerultem es magyar kapcsolataim is vannak itt.
Minden heten a magyar nyelvu istentisztelet utan magyar sutiket eszunk apoljuk a kulturat es a nyelvet .
Szeretek itt elni es magyarban nyaralni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!