Miért irigykedek rá?

Az unokaöcsémről van szó. Nagyon bírom, jó fej, de mégis irigy vagyok rá.. Nem mutatom ki, csak legbelül érzem ezt.

Arról van szó, hogy olyan 13 éves korom óta álmom hogy kint éljek Angliában. Ott tanuljak, dolgozzak stb. A szüleim nem igazán tehetősek így anyagilag sosem engedhettük volna meg hogy kint tanuljak.

A nagynénémék sem tehetősek, de a nagynéném férje pár évvel ezelőtt úgy döntött hogy kimegy Angliába dolgozni. Jól tudott angolul így neki mert vágni. Sikerült neki. 1 év múlva kiment a nagynéném és az unokaöcsém is. Akkor 14 éves volt. Azóta is kint vannak. Kint élnek, ott tanul.. Az unokaöcsém ki se akart menni. Nagynéném és anyám beszélte rá, hogy kint jobb lesz neki..Én meg most irigy vagyok, mert annyira akartam volna a helyében lenni.. Kértem anyuékat hogy menjünk ki mi is, de anyuék hallani sem akarnak róla. Kértem hogy engedjék meg, hogy én kimenjek és a nagynénémékkel élhessek, de ezt sem engedik meg..Arra is gondoltam hogy amikor betöltöm a 18 évemet már nem kell a szülői engedély. Tavaly betöltöttem. A nagynénémet megkérdeztem tavaly hogy kimehetek-e és tanulhatok-e ott egy egyetemen. Azt mondták hogy ők szívesen fogadnak, de az egyetemi költségeket nem fogják tudni állni, mert az unokaöcsém is tanul még.. Kértem anyuékat hogy támogassák az angol egyetemet, de nem. Azt mondják nincs rá keret. Most itt vagyok 20 évesen és mint egy 5 éves irigykedek az unokaöcsémre.. Félreértés ne legyen. Én örülök hogy kint van, hogy kint tanul. Én nem ezt irigylem hanem azt hogy nekem miért nincs ilyen szerencsém??? Mindig az jut eszembe hogy én és mások is mennyi mindent megtennének hogy ilyen lehetőséget kapjanak, míg másoknak csak az ölükbe hullik..

Hogy ne legyek irigy??