Mit csináljak, ha az unokatesója szétveri a kapcsolatunkat?

A párom unokatesójától bérlünk egy szobát. Ők elég közeli viszonyban vannak, viszont ez nekünk nem lesz túl jó.

Az ő barátnője is gyakorlatilag itt lakik, és az utóbbi időben amennyire látom, nem túl jó a kapcsolatuk. Emiatt ő borzasztóan hisztis, egész héten minden áldott nap ordibált valamiért.

Most megtalált engem. Tegnap berágott és nem szólt hozzám. Ezzel csak az a baj, hogy hiába kérdezem, nem mondja meg, mi a baja. A páromnak ellenben igen, aki már nagyon unja ezt. Tegnap sikerült rendesen kikészítenie vele.

Régebben is volt egy ilyen időszak, akkor nagyon kevésen múlt, hogy szétmenjünk. Abban is kőkeményen benne volt az unokatesója. Mint kiderült, képes volt egy hétig hisztizni a páromnak azon, hogy nem hajtom le a vécé tetejét. Annyi esze persze egyiknek se volt, hogy esetleg nekem szóljanak, hogy itt az az elvárás, hogy hajtsam le. Egy hét pufogás után kiderült, mi a baj, utána odafigyeltem, ennyi. De a páromban az maradt meg, hogy miattam rágta a fülét.

Egyébként ő olyan típusú ember, akinek folyton kell valaki, akinek mondhatja a magáét. Amíg a párom egyedül élt itt, addig jó volt, mert mindig ráért. A barátnője meg akkor is folyton lepattintotta. Miután összejöttünk, sokáig nem volt túl szoros a kapcsolatunk, akkor is sokat mászkált el vele a párom.

Most viszont külföldi munkán gondolkozunk, és a gyerekvállalás is tervben van. Emiatt az utóbbi hetekben többször mondtuk neki, hogy most hagyjon békén minket, illetve a párom is elkezdte zavarni, hogy viccen kívül egy húszperces sorozatot nem tudunk megnézni anélkül, hogy ránk ne nyitna valami roppant sürgős dolog miatt (példuál egy halaszthatatlanul vicces 9gag poszt). És így többször mondtuk, hogy most nem alkalmas.

A hétvégén valami fusi munkát megy csinálni, és ott voltam, amikor egy barátjával beszélte a részleteket. Viccesen kérdezte tőlem, hogy van-e kifogásom az ellen, hogy a párom is menjen. Én meg tök komolyan mondtam hogy igen, mert utána három hétre elutazik a párom és szeretném, ha inkább velem lenne,amíg itthon van. Ezt azóta többször is szóba hozta, nyilván nem is számított rá, hogy nemet mondok.

Szerintem az a fő baja, hogy látja hogy a mi kapcsolatunk egyre szorosabbá fonódik, ami ugye azt fogja eredményezni, hogy idővel szépen elköltözünk külön lakásba. Valószínűleg azt is tudja, hogy ha rajtam múlt volna, már réges-rég elmentünk volna, mert borzasztóan utálom, ami itt van. Csak a párom kedvéért vagyok itt, mert ő meg ragaszkodik ehhez a sráchoz. Neki meg a barátnőjével nem túl jól alakulnak a dolgok, a csaj egyre gyakrabban inkább nem is jön ide, amit megértek, mert ő meg rengeteget hisztizik minden apróságon. Szerintem attól tart, hogy ha mi külön költözünk, a csaj meg elhagyja, akkor itt marad tökegyedül. És emiatt azt szeretné, ha nem is tudatosan, ha én elmennék és a párom megint vele tudná tölteni a szabadidejét, mint régen.

Az a baj, hogy ha így folytatja, sikerrel fog járni. Nekem már taccson vannak az idegeim, főleg hogy mellette ráadásul két hónapja keresek eredménytelenül munkát. Ja, azt is szóvá tette már, hogy ha valahova felvesznek, én alaphangon a dupláját fogom keresni, mint ő, pedig mennyivel fiatalabb vagyok. Szóval azt hiszem, még féltékeny is.

A párom amíg nem muszáj, addig nem akar elköltözni, mert szereti az unokatesóját, mással nincs is ilyen jó viszonyban, és ők azért elég jól kijönnek egymással (már amikor épp nem hisztizik a srác). Én ha elmegyek, max. a szüleimhez mehetnék vidékre (ezt fontolgatom is, csak túl sok kedvem nincs hozzá). De azt hiszem, kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Nem tudom, mit tehetnék? Legszívesebben leordítanám a srác fejét, hogy térjen már észhez és hagyjon minket békén egy kicsit, de azt hiszem, azzal nem segítenék...