Szerintetek lehet okom erre a beteges féltékenységre?

Úgy kezdtem, hogy a használati tárgyaktól, csecsebecséktől én sem várom el, hogy megváljon.

Én csak a személyes leveleket, képeket mondtam. Szerintem azoknak nincs helye, ki kell őket dobni az előző hozzászólásomban írt dolog miatt.

Az meg más, hogy tini korban visszanézted az "addigi termést", hogy így mondjam, meg az is más, mikor 25-30 éves felnőtt ember vagy.

Értem én, de én is a fölösleges dolgokról írtam, hogy van aki maga sem tudja miért, őrizgeti.(Mint én, ne tudd meg tényleg mennyi fölösleges ilyenem van) :)

És szerintem idősen is jó nézegetni, visszaemlékezni a fiatlaságra, anyukámnak pl a könnye folyt a nevetéstől, hogy a fiatalkori szerelmeivel milyen leveleket írogattak egymásnak:) Az én fiaim is felnőnek, lesznek tinik stb, ugyanolyan jó lesz szerintem velük is ezeken nosztalgiázni, főleg ha a saját fiatalkorunkról kérdezgetnek, amikor ekik épp aktuális:) (Na meg néha amikor látszólag nagy hülyeséget is csinálnak a gyerekek van ami emlékeztessen rá, hogy mi is voltunk fiatalok és ugyanilyenek voltunk) :))) Szerintem ez inkább aranyos, mókás dolog, nem kell az életben mindennek értelme legyen ahhoz, hogy az ember megtalálja benne a szépséget:) (De tényleg irigyellek őszintén, olyan jó lenne, ha én is ilyen könnyen meg tudnék válni a fölösleges dolgaimtól, mert nem egészséges ennyire ragaszkodni haszálaton kívüli dolgokhz).:)

Akkor nem értelek, szidni nem akarlak, de én biztos nem fogok nosztalgiázni, pláne nem az unokákkal, vagy a gyerekeimmel. Szerintem megalázó lenne a párom felé.

Mondjuk engem az exem "intézett el", anno az ő exével közös fényképalbumot akarta végignézetni velem. Azóta ugrok az exes kérdésekre.:D

Bár a véleményem nem változott, csecsebecsék maradhatnak, de szerelmes levelek, képek nem. Azoknak nincs helye az életében, ha teljesen lezárta azt a kapcsolatot. Legyen neki elég annyi emlék a múltról, amennyi az emlékezetében megmaradt.

Nem olvastam el a hozzászólásokat.

Az is lehet hogy ez nagy fokú szentimentalitás tőle.

A nővérem ilyen: még az a rózsa is meg van neki (hajlakkba ágyazva) amit 15 évesen kapott az első pasijától kapott. Ennek 12 éve, de még őrizgeti.

Én viszont max három nap alatt megszabadultam mindentől, ami nem volt hasznos.

Az viszont sokat elmond az emberről, hogy hogyan viszonyul az exekhez. Barátnőm esete ötlik fel bennem. Pár hete még dúlt a love, kibeszélték az exeket. A pasi csak úgy fröcsögött, hogy így követelőztek az exek, meg úgy önzősködtek. A barátnőm szinte látta magát a megmentő kedves szerepében. Aztán kiderültek a dolgok. Az előző csajok nem követelőztek, hanem alap dolgokat vártak volna el. Kifejezték az igényüket (puszi, ölelés, menjünk el moziba) ezért önzőnek nevezte őket az érzelmileg elzárkózó, undok pasi.

A kapcsolat pedig belépett az unalom szakaszba. Abban a tipikus hibában vagytok, hogy nem tesztek semmit a kapcsolatotokért. Te se mondod neki, mi a bajod, mi az igényed, ő meg nem látja.

Nyisd ki a kicsi szád és mond el neki.

Bárki akármit mond, nem normális dolog az exszel jóban lenni. Nem kell féltéglával bedobálni heti kétszer ablakát. Csak úgy tenni, mintha nem is létezne. Nem beszélni vele, nem hivogatni. Azon meg felvisítottam, hogy rosszul érintett, hogy nem is tudtad, hogy van-e valakije. Azért, mert rohadtul nem rád tartozik. :D Fiú és lány között nincs barátság, mert vagy a "barátság" előtt vagy után történt valami a két ember között, ha más nem hát az egyik elképzelte, hogy milyen lenne a másikkal. Az igazi barátság tiszta, testvéri érzés. No és a testvéretekkel hányan szexeltetek, hányan képzeltétek el, milyen lenne megcsókolni? :) Na.. ezért nincs barátság.

Nálunk is kb. két havonta van sértődés, veszekedés a párom exe miatt. Mert egyszerűen nem bír leakadni. Mindig vernyog, ha valami segítség kell mindig ide szól. Hát szóljon az anyjának.... Itt is az a duma, hogy de hát ők barátok, meg barátilag váltak el.

Jó. Velem is megtörtént, hogy szakított velem a barátom, sírtam kicsit, aztán elmentünk együtt pizzázni.... Barátilag váltunk el. Nem veszekedtünk. Azóta talán 2x beszéltem vele és nem azért, mert nem lenne rá lehetőségem.

A jelenlegi pár megalázása, ha az exednek nyalod a s*ggét. Ha még mindig megy, akkor lehet vele lenni. Én is elértem már azt a szintet, hogy a csaj következő húzására én kalap kabát. Aztán lehet sírni, hogy de hát csak barátok vagyunk.

Én még mindig azt mondom, hogy mondd meg neki, ha ilyen puszi-pajtások, akkor lehet hozzá visszamenni. Ha annyira szereti.

Na ne is szidjál, mert extra érzékeny vagyok mostanság:))

Na meg én sem szidok senkit, aki más véleményen van, mint én:) Nem állítom, hogy nekem van igazam, de az, hogy mások vagyunk, más értékrenddel nem jelenti azt, hogy egyikünk rossz lenne:)

Megértelek, anno a férjem is folyton az exeiről beszélt a kapcsolatunk elején.Kiakasztott vele:D:D:D Bár akkor még csak pár hónapja jártunk.Évek múlva szerintem nem megalázó, végülis nem az oviban ismerkedtünk meg:) Most 8 éve vagyunk együtt, már ha vhogy szóba is jönnek az exek teljesen érzelemmentesen tudunk beszélni bármelyikünk exéről, nincs benne semmi gond részünkről.Része volt az életünknek, ennyi:) Más meg máképp éli meg, na bumm:)

Persze van akinél tényleg jelent valamit, hogy ezeket megtartja....nem mindenki olyan dinka, mint én:)

(Pont most szedtem elő a babaruhákat a leendő csöppségemnek és megtaláltam az általános iskolai ellenőrzőimet is :D) Meg rengeteg fotót régi barátokkal, amin exek is voltak.Előfordul:)))

Azért az, hogy egy évben 4x küldenek egymásnak 1-1 smst szüli- és névnapokon az nem ugyanaz, mint hogy minden másnap beszélnek telefonon, mondván, hogy barátok. A kérdező esetében sem erről van szó.

Nem értek egyet azzal, hogy úgy kell tenni, mintha nem is létezne az ex. Vannak olyan ismerősök, akiknek köszönök az utcán pl, és írok smst szülinapja alkalmából. Ha úgy teszek, mintha nem is létezne valaki, akkor köszönni sem köszönnék, de erről nyilvánvalóan nincs szó azért egy ex esetében, akivel jó viszonyban váltatok el.