Hogyan keveredjek ki ebből? Az önértékelésem már teljesen a padlón van.

A szüleim házassága a dominancián alapul, az apám teljesen elnyomja anyámat, aki mondhat/tehet bármit, nem tud kikeveredni a helyzetéből. De mintha nem is akarna, mintha neki ez jó lenne így. Elkezdtem gyúlölni az otthoni helyzetet emiatt, és egy éve kijöttem külföldre - azt hittem, majd megoldódik minden. Nem kellett pár hét és belefutottam egy pasiba, aki személyiségre teljesen olyan, mint az apám, és én pedig ugyanúgy tűrök, mint anyukám. Nem értem magamat és megrémít, hogy ennyire hasonló helyzetbe kerültem, és félek, hogy a jövőben is ez vár majd rám. Tudom, hogy változtatni kellene, de egyszerűen nincs erőm, érzelmileg függök a pasitól (ez nem ugyanaz, mint a szerelem, hanem egy iszonyú erős kötődés, egy olyan "nem tudnék semmit se kezdeni nélküle" érzés).

A szüleim nem győznek rábeszélni, hogy hagyjam már ott ezt az embert, én meg legszívesebben a képükbe vágnám, hogy gratulálhatnak maguknak ezért az eredményért. De egyrészt nem lennék erre képes, másrészt most már nem vagyok otthon, ergó a lehetőség itt áll előttem, hogy változtassak.

Meg aztán nem is vagyok már gyerek, jóval idősebb vagyok annál, hogy ilyen hülyeségeket csináljak. És egyszerűen mégse megy a változás...

Tényleg ennyire nehéz az otthonról berögzült mintát magunk mögött hagyni? Sikerült már valakinek ezt legyőznie?