Mért félek mindig ettől? és mért gondolok mindig rosszra?

Ezek a rossz érzések akár gyerekkorból is származhatnak, de régebbről is, nem akarok belemenni, hisz nem tudom, miben hiszel...

Édesanyámnak van ilyen problémája, őt elhagyta az édesanyja, azóta tudat alatt fél, hogy bárki más szerett ember is megteszi ezt vele, és ezért függést alakított ki, és ebben a túlzott féltésben is megnyilvánul.

Ezeket az okokat fel lehet hozni, ki lehet deríteni és a problémát megoldani egy jó pszichológus, segítségével, aki hipnózissal foglalkozik. Vagy ott van egy légzéstechnika, amivel szintén lehet. Rebirthingnek hívják.

Azért fontos ennek megoldása, mert az egész életedben végigkísérhet, és óriási tehet. Állandóan félelemben tarthat.

Ha bármilyen kérdésed van, információra lenne szükséged, akkor írj nyugodtan privátban.

Én a gyerekemmel vagyok így, 14 éves és mindig aggódom, ha később ér haza pár perccel mint ahogy szokott, vagy később hív telefonon, mint ahogy megbeszéltük, (vagy csak elfelejt telefonálni) de ez azért van mert annyi rossz hírt hall az ember tv-ben, rádióban. Nekem normális gyerekkorom volt, nem hagyott el egyik szülőm sem.

Én is látom, hogy más teljes lelkinyugalommal elengedi a gyerekét bárhová, késő este járkálnak a városban, én meg mindig aggódom.

Szia. Hasonló cipőben járunk... Az jutott eszembe, hogy esetleg Te is szereted ha mindent kontrollálhatsz, mindenen rajta van a szemed? Ha Te irányítod a dolgokat? (én ilyen vagyok pl, csak kíváncsi vagyok nálad is ez a helyzet?)

Nekem annak idején az első terhességem alatt kezdődött, hogy miért, nem tudom megmondani. Velem sem történt semmi ilyesmi. Legalábbis nem emlékszem rá. Irracionálisan elkezdtem félni a közlekedési balesetektől (és a betegségektől is). Még párnát is vittem mindig magammal és azt tettem a hasam elé, ha hosszú útra mentünk. Volt, hogy lemondtam látogatást, utat azért, mert belegondoltam, hogy mi van, ha baleset ér minket. Egy idő után úgy elhatalmasodott rajtam ez a félelem, hogy mindig okot találtam, hogy miért ne kelljen beülnöm a kocsiba. Akkor vettem észre, hogy valamit tennem kell.

Mára már nem félek annyira a kocsiban, de vezetni nem merek, évek óta nem vezettem. Utazni viszont nagyon szeretek. Ha hosszabb útra megyünk, akkor mindig izgulok előtte , viszont ha beülök a kocsiba, akkor élvezem az utat mindig.

Talán a kiút ebből az, hogy tudatosítani kell magadban, hogy aggódás természetesen normális addig, amíg nem mindig és állandóan az aggódás tárgyára gondol az ember, nem hatalmasodik el rajta a félelem. Tehát irracionális a félelmed. Fel kell ezt dolgozni először, és beismerni. Neked főleg a szeretteidre irányul az aggodalmad.

Próbáld másfelé terelni a gondolataidat, ha eszedbe jut ez. Ne olvass híreket, ne nézz tv ben híreket egy darabig.

Bízni kell benne, hogy minden rendben lesz. Egy idő után a görcsös aggodalmat el kell hagyni, és arra kell gondolni, hogy így nehéz élvezni az életet, ha mindig ennyire félünk valamitől. Tehát HIT, BIZALOM, BIZAKODÁS (nem feltétlenül vallási). Hinni kell benne, remélni, hogy minden rendben lesz, BÍZNI, és átengedni magunkat ennek az érzésnek. Nem irányíthatunk mindent, nem lehet mindenen rajta a szemünk, el kell engedni a kezeit a szeretteinknek is minden nap, mielőtt újra találkozunk és megöleljük őket. :o) Ha megtanulod elengedni őket, és bízni benne, hogy rendben lesznek, akkor nem csak erre fogsz gondolni napközben.

Én is ugyan ilyen voltam!!

Akármikor utaztunk a nagymamámhoz vagy rokonokhoz mindig féltem beülni az autóba,aztán 2évvel ezelött "szerencsésen"beleborultunk egy árokba.

Hál Istennek senkinek semmi baja nem lett az ilyetségen kívül.

Viszont: Azon a napon már alapba ugy ültem be a kocsiba ,hogy egyfolytába mondogattam magamba ,hogy csak,nehogy baleset legyen...míg nem csak egy frankó kis forgás csuszás és csattanás lett a vége!!

Kiszálltam a kocsiból és csak magamat okoltam mivel egy ismerősöm mondta ennek nem lesz jóvége,hogy állandóan rosszra gondolok,mert tudat alatt bevonzom magamnak a bajt,így is lett!!azóta ha kocsiba ülök viszek egy könyvet vagy egy lemezt amin olyan zenék vannak amiket imádok és azokat hallgatom,hogy a gondolataimat tereljem...

nekem ez bevállt ...olvass ,nyugis zenéket hallgas a gondolataidat kösd le