Apukám meghívott horgászni de egy szomorú nézeteltérés lett a vége, hogyan tovább? 20F

Szeretem Édesapámat és mindig is igyekeztem a lehetö legjobb kapcsolatot ápolni vele. Sokat segített nekem a múltban és hálás vagyok érte.

Apa szeret horgászni, s a maga módjan szereti a halakat. Kiskora óta csinálja, nagy örömét leli a dologban!  Töle nagyon kedves módon meghívott engem egy horgászatra, mindent biztosított volna, pecabot, csali stb... Még sosem volt ilyesmiben részem.

Én viszont azt feleltem, hogy nem szeretnék állatott bántani sportból, mert én másképpen tekintek a halakra. Nekem akváriumom van és gondozni, felnevelni szeretem öket. Nekem a halaim egyben a társaim, olyasvalakik akiket sosem bántanék. (ha nem muszály, pl a túlélés érdekében) Tisztelem a horgászokat, mert kemény sport, de én nem kérek ebböl. Szívesen kimegyek mellé a tóhoz, de csak mint néző és értékelem a felkínálását.

Erre apa nagyon elkeseredett és csalódott volt. Azt felelte egy igazi férfinak kötelessége tűrnie az ilyen dolgokat és az lenne a helyes ha vele tartanék. Megérti az érzéseim, de éhen halnék egy keményebb, ételhiányban küszködö társadalomban. A férfi dolga a vadászat. Azért is haragudott még, hogy úgy mondok valamire ellent, hogy sosem próbaltam ki és hogycsak egy szép élményt akart volna adni.

Össze vagyok zavarodva és nem tudom, mi lenne a helyes... Ti mit gondoltok?