Újrakezdés? Változás?
Van valakinek pozitív története újrakezdéssel? Azt gondolom, minden történet külön sztori, nincsenek feltétlenül sablonok, inkább csak gyakrabban-ritkábban előforduló esetek.
Én nagyon szeretem a (volt?) Páromat, és hiszem, hogy Ő is engem, bár fájdalmas dolgokat is történtek.
Ő szakított velem 3 hete, de pokolian szenvedünk mindketten. Ő megpróbál elszántan kitartani (csak egy-két sms-t írt), és én is - nem nyaggatom (leszámítva a sokk utáni két napot), de borzasztó nehéz. Tudom, nem tehetek semmit, csak várok.
Az igazi kérdésem, hogy tapasztaltatok-e olyat, hogy valaki a félelmeit átlépve mégis elszánta magát a döntésre?
A Páromban rengeteg rendezetlen félelem van. Mindig családot szeretett volna, de pánikbeteg lett, és azóta nem meri vállalni - viszont pszichológushoz sem megy.
Tudom, gyerekes kérdésnek tűnik, de lehet ez még pozitív valaha? Van rá esély, hogy felmérje, mit veszíthet(ünk), és elszánja magát a talpraállásra?
válasza:14,04-14 vook.
sajnos a helyzet az,ha a párod mellett maradsz ,idővel még rosszabb lesz!
most van lehetőséged a saját utadra lépni, és őt elengedni.
nem lehetsz felelős másokért ,ha ők nem akarják !
menj, és kezdj egy másik életet nélküle.
őszintén mondom, nem szabad tovább menned, mert csak a bukás van a másik oldalon .
(az,meg hogy segítség kell,meg a többi , az csak maszlag )
a te sorsodért te felelsz, az övéért meg nem !
ha vele maradsz , felégeti a lelked !
a pszichológus nem varázsló , csak ember aki jobb esetben talán utat mutat, de az úton nem ő maga megy végig !
a párod viszont , még a cipőt sem vette fel,hogy elinduljon !
válasza:Az én párom szorongásos depressziót kapott 4 év házasság után, kitűnő párkapcsolat mellett, munkahelyi és gyerekkori feldolgozatlan problémák miatt. Minden erejével ki akart belőle törni, azonnal ment pszichiáterhez, fél év múlva kijött belőle.
Két évre rá jött a második forduló, a második gyereknél. Azonnal orvoshoz, egy év táppénz, gyógyszer, beszélgetések a doktornővel. Iszonyú állapotokat éltünk meg együtt, azt mondta, ennél jobb az is, ha nem él, de értünk kitart!
Egy év múlva kijött belőle.Mindkétszer nagyot segített a hite. Ott fordult meg a dolog, hogy elhitte, hogy Jézus a betegségénél is erősebb, és belé kapaszkodhat. De az akarat, az orvos, a gyógyszerek is elengedhetetlenek voltak! A doktor azt mondta, ilyen állapotból a betegek 80 %-a nem jön már vissza soha.
Miért írtam le ezeket? Ha odáig sem jut el, hogy akarjon kijönni belőle, nem fog tudni. Az ilyen bajok nem múlnak el az idővel.
Ha ő komolyan gondolja a szakítást, komolyan veheted.
válasza: válasza:az első időszak a legnehezebb,mert friss az élmény .
ha kitartasz ,és nem engeded ,hogy újra kezdjétek, van esélyed.
nem szabad békülni,mert később megbánod.
keress valamit ami lefoglal, ( nem kapcsolatra gondolok )
majd 1-2 hónap múlva könnyebb lesz kicsit.
"ha kitartasz ,és nem engeded ,hogy újra kezdjétek, van esélyed.
nem szabad békülni,mert később megbánod." Mire van esélyem?
válasza:van esélyed egy : NORMÁLISABB-TARTALMASABB KAPCSOLATRA később .
vannak dolgok az életben amiket meg kell élni .
te éltél " pánikpeteg " emberrel , tehát később ,elkerülheted őket .
válasza:Kérdező! Az én párom is azt mondta, hogy azért voltak a szorongásai, mert a kapcsolatunk nem volt elég jó. Pedig ez nem igaz, mert a barátaim, akik már régebbről ismerték mondták, hogy már három éve is ilyen volt, pedig akkor mi még nem ismertük egymást.
Az iwiwen én azonnal egyedülállónak jelöltem magam, ő kb. egy hét után, és még mondta is, hogy nagyon szar volt látnia.
A kérdezőhöz.
Nekem tegnap lett vége a 3 éves párkapcsolatomnak.
Mindketten hibáztunk.Olyan nics, hogy csak az egyik tehet róla.
Bármennyire fáj, ezen túl kell lépni.
Csak akkor lehet egyáltalán békében elválni, ha mind a két fél tudja, hogy hol hibázott.Ezt a szemébe is kell mondani!
Ha ennek ellenére sem javul a helyzet, akkor sajnos a saját érdünkben meg kell szakítani a kapcsolatot egymással.Ha sikerül megbeszélni, akkor is vége.
Viszont nem mindegy, hogy hogyan váltok el!
A mi esetünkben a hibás fél az utóbbi időkben én voltam.
Mint ahogy egy előttem szóló mondta (és ebben nagyon igaza volt):nem kell a semmittevést és a tehetetlenséget betegségre fogni!Az ember vagy akar a másikért tenni, vagy nem.
Eleinte inkább hozzá kellett türelem.
Most is szeretjük egymást,de már nem párként,hanem barátként!
Ha próbáltad, de nem tudtad vele tisztázni az okokat, és folyton sajnálja magát, akkor egy ideig ne kommunikálj vele!
Rohadtul fájdalmas, mert én is szakítottam haraggal.
Annál rosszabb nincs.holott tudom, hogy az emberek több, mint 50%-a haraggal szakít.
Most inkább saját magadhoz légy jó ,megértő és türelmes!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!