Újrakezdés? Változás?
Van valakinek pozitív története újrakezdéssel? Azt gondolom, minden történet külön sztori, nincsenek feltétlenül sablonok, inkább csak gyakrabban-ritkábban előforduló esetek.
Én nagyon szeretem a (volt?) Páromat, és hiszem, hogy Ő is engem, bár fájdalmas dolgokat is történtek.
Ő szakított velem 3 hete, de pokolian szenvedünk mindketten. Ő megpróbál elszántan kitartani (csak egy-két sms-t írt), és én is - nem nyaggatom (leszámítva a sokk utáni két napot), de borzasztó nehéz. Tudom, nem tehetek semmit, csak várok.
Az igazi kérdésem, hogy tapasztaltatok-e olyat, hogy valaki a félelmeit átlépve mégis elszánta magát a döntésre?
A Páromban rengeteg rendezetlen félelem van. Mindig családot szeretett volna, de pánikbeteg lett, és azóta nem meri vállalni - viszont pszichológushoz sem megy.
Tudom, gyerekes kérdésnek tűnik, de lehet ez még pozitív valaha? Van rá esély, hogy felmérje, mit veszíthet(ünk), és elszánja magát a talpraállásra?
válasza:09.23.-as 01:44-es vagyok. Soha nem éltünk együtt, mert ezt még én is korainak tartottam. Most végzi az utolsó évét az egyetemem és mellette dolgozik. Pszichológusra azért nem lehet rábeszélni, mert meg van róla győződve, hogy nem olyan nagy a baj, és meg tudja egyedül oldani. DE nagyon nagy a baj! Én viszont elmentem pszichológushoz, és nagyon sokat segített, mert azt mondta, hogy valószínűleg azért fél ennyire, mert soha senkitől nem kapott ennyi szeretet, mint tőlem, és ez neki szokatlan. Ebben lehet valami, mert ő egy eléggé régimódi családban nőtt fel, a szülei házassága nagyon rossz volt, az apja még gyerekkorában meghalt. Gimis korában kollégiumba került, azóta nem él a családjával.
Ami a szakítást illeti, ő azt mondta nem akarja véglegesnek, de most szüksége van arra, hogy magában legyen.
Hát, az enyém véglegesnek mondta, éppen 4 hete szakított. Érdekes, szerintem ő sem nagyon kapott több szeretet mástól, mint tőlem. Elég sok mindennel tisztában is van, csak nem lépett. A félelmei, a rosszban való kényelem győzött, azt hiszem. Össze-vissza mindenfélét mondott, hogy miért ér véget.
Nem tudok egyáltalán nem reménykedni, de nagy csoda kellene, és erős meggyőzés, hogy tudjak hinni neki.
Győzködöd, hogy menjen pszichológushoz?
válasza:Nem az eredeti kérdésre reflektálnék, csak erre az utóbbi felvetésre.
Vegyétek figyelembe mindketten, hogy a párkapcsolat egyensúlyi rendszer is! Lélektanilag is, nem csak anyagias szempontokból. Sőt, főleg úgy! Vagyis az lehetséges, hogy a felek egyike szegény, a másik gazdag, de a szegény az élet egy másik területén "kiegyenlíti" ezt a különbséget. A lényeg, mindketten úgy érezzék a kapcsolat résztvevői, hogy képesek elfogadni, amit a másik ad, és akarják illetve képesek is viszonozni azt.
A pszichológiai megfigyelés, hogy az lép ki előbb a kapcsolatból, aki többet kap, mint ad. Ez elsőre furcsa lehet, hiszen neki "jobb", de abból fakadhat, hogy az ember tudat alatt nem szeret tartozni. (Kivéve néhány patológiás esetet, de most a normális körbe tartozókról beszélek.) Vagyis az igaz, hogy a kapcsolat akkor fejlődik, ha az idő előrehaladtával egyre több jót és egyre kevesebb rosszat adtok egymásnak, de az is igaz, hogy nem szabad a másikat nyakon önteni egy akkora adaggal, amire (még) nem kész. Mert akkor rosszul fogja érezni magát, ha nem tudja viszonozni. És esetleg elmegy.
Egyensúly. Ha kapok valami jót, visszaadom. Ha rosszat kapok, azt is. A jóból egy kicsivel többet, a rosszból egy kicsivel kevesebbet adok vissza. Mindig csak egy kicsivel, mert különben borul az egyensúly. Ha valami rosszat tesznek velem, és nem adom vissza, az is rossz. Én megbocsátok, egyensúly felbillen, én a másik fölé kerülök, neki ez is rossz érzés. Ezért (is) visszaadom. Csak ha tudom, hogy nem volt mögötte kifejezett rosszakarat, akkor kevesebbet adok vissza. Ha szeretem az illetőt, és jóba akarok lenni vele hosszú távon, akkor mindenképp. Ha jót kapok, ugyanígy. Egy kicsivel adok csak többet. Nem mindjárt mindent, amit csak adni tudnék. Mert lehet, hogy azt nem képes még fogadni.
Talán fura, de én komolyan hiszek ebben. Egybe vág a saját tapasztalatommal is.
válasza:Sajnos a saját példám negatív, ezerszer próbáltuk újra és csak egyre rosszabb lett. Biztosan vannak, akiknek sikerül, de ez a ritkább. Ez egy érdekes cikk a témában:
válasza:Szia a volt baratodnak segitsegre van szuksege! Magatol nem fog talpraallni, hiszen ha igen, mar megtette volna.
Kar, hogy homokba dugja a fejet, es meg attol is fel, hogy orvoshoz menjen, es kibeszelje a gondjat-bajat.
Ha nem akar, nem hajlando elmenni orvoshoz, akkor szerintem teljesen feleslegesen varsz ra. Igy, hogy varsz, ettol nem fog megvaltozni.
Szerintem adjal neki egy bizonyos idopontot, es ha addig nem mondja azt, hogy keszen all hogy elmenjetek dokihoz, vagy dokikhoz, hiszen tobben tobbet latnak, tobben tobbet tudnak segiteni, akkor felejtsd el!
Egy eleted van neked is, es ha csaladot akarsz, akkor lepned kell! Minden jot!:)
válasza:18 év házasság,3 gyerek,nagy szerelem volt .
valaha régen !
én dolgoztam ,amennyit birtam ,( sokat )
ő nevelte a gyerekeket, néha kicsit dolgozott, de olyan otthonülős kotlóstyúk tipús lett .
a pánik betegség úgy 10 év után kezdődött .
volt hogy csak azért akart terhes lenni,mert egy babával otthon lehet maradni !!!!
sajnálom,hogy eddig elhúztam, előbb kellett volna elválnom,és nevelni a 3 gyereket .
2 nálam van ( a két kissebb )
ő bevállalt még kettőt egy palimadárral akit be tudott hálózni . ( a felelőtlenség is a betegség tünete )
van esélyed,hogy felmérje ,hogy mit veszíthet, de képtelen lesz megbirkózni vele !!!
segítséggel talán, de aztán a végén te maradsz egyedül a gyerekkel, ha bevállalod !
nincs hepy end , mert két ember együttéléséhez,mindkettőnek tenni kell!
és ő fel fogja adni előbb-vagy utóbb !
te adsz bele 100 - 120 % -ot, ő meg majd alig valamit .
ilyen ez a betegség !lehet,hogy csak 10-12 év mulva, de meg fog történni .
aztán meg mehetsz keresni valakit aki megért .
bocs,de a válások számát figyelembe véve,még az egészséges mentális beállítottságú emberek sem nagyon maradnak együtt .
még friss a bánatod.
éld meg, add ki magadból,soha ne folytsd el magadban !!
válasza:az előzőhöz tartozik .
az igazi társ az: akivel az együttélés minden pillanata maga a boldogság ,az izgalom,a figyelem, a gyönyör, a pihenés,és a megnyugvás !
18 év házasság ,és 3 gyerek felnevelése után , megtaláltam ,és nem is engedem el soha :)
a párom is 20 év után vált el, tehát az élet iskoláját mindketten kijártuk, és élvezzük,hogy van még előttünk sok-sok közös év !
tehát :
nem javaslom ,hogy kibékülj vele , ő nem akar igazán téged, mert a saját baját a te szereteted fölé helyezi,ENNYI !
A PÁNIKBETEGSÉG ISMERETLEN FOGALOM VOLT 40-80 ÉVE !
most divatos, de hazug dolog,mert rá lehet fogni a tehetetlenséget !
14:04 - pl. Őt az anyja azért szülte, hoyg egy idegösszeomlás után ne kelljen dolgozni mennie, a terhesség alatt pánikbeteg lett.
Igazad van, ez fáj kegyetlenül, hogy inkább a biztos rosszat választotta. És igyekszik túljutni ezn a kapcsolaton. Ő a kapcsolatra vetített, hogy az volt rossz, pedig inkább hogy Ő nem tudott felelősségteljesen benne lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!