Kérem valaki segítsen! A párom akoholista?

Azért azoktól a válaszolóktól megkérdezném, akik azt írták, hogy igen, tök normális, hogy 27 évesen ennyit piál, hogy ti komolyan elhiszitek, hogy egy ilyen ember, akinek már a párja is próbálna hatni rá, aki ez miatt a féktelen piálgatás mellett gondot érez a kapcsolatukban, hogy családapaként máshogy viselkedne? Az alkoholizmus is valahol elkezdődik. Egy alkoholista apa is valahol elkezdte. És amit a kérdező barátja művel, az bizony egyenes út ahhoz, hogy alkoholista apa váljék belőle.

Itt félreértik egyesek. Nem az a gond, hogy néha munka után megiszik egy férfi 1-2 sört a haverokkal vagy hétvégente néha lazítanak egyet. Ebben semmi kivetni való nincs. De a minden napos, féktelen piálgatás, hogy valaki folyton részeg legyen, hát az minden, csak nem jó dolog.

És kár pontozgatni az olyanokat, aki esetleg egy ilyen kapcsolaton átestek vagy egy ilyen családapa mellett felnőttek és leírják az igazat.

Az én apám is fiatalon ugyanígy dorbézolt, ahogy a kérdező pasija. Mikor megszülettem, akkor is. Volt, hogy részegen féltéglát vágott a folyosó ablakon keresztül bele a járókámba. Ha akkor nem kap ki onnan a bátyám, akkor én már akkor valószínűleg nem élnék. Aztán anyám besokallt, elhagyta, majd apám megígérte, hogy soha többet pia, neki a család többet ér meg minden. Így is volt 11 évig, ami ugye nem kevés. Aztán 11 év után anyagi gondok miatt folytatta. Hát szenvedtünk utána is pár évet.:(

Aztán párkapcsolatba is volt ilyen pasival dolgom. Ő nem volt alkoholista, de sokat ivott, sokszor volt részeg és részegen elég durva balhékat csinált, aztán válaszút elé állítottam, nem is dorbézolt tovább, de már ezer éve szakítottunk más okból. De utána visszatért ehhez az életformához. 35 évesen se család, se semmi. Csak néha egy csaj, meg a haverok és a buli, pia.

Alkoholista. Jól esik munka után meginni ezt meg azt, csak ürügy. Az alkoholra ugyan úgy rá lehet szokni, mint a dohányzásra.

Pár hónapja vagytok együtt, és máris veszekszik veled, mert nem tudja megállni ivászatban hol a határ. Nem hinném, hogy megváltozik, mert akkor megváltozott volna. Gyermeket szeretne. Majd a megszületendő gyermeknek milyen élete lesz így? Apját látja nap, mint nap részegen, anyuval veszekedni stb. Ilyen emberrel nem lehet jövőt építeni.

Nem akarsz tőle elszakadni akkor a kérdésedben leírtakat el kell viselned, csendben tűrnöd kell. De ezt idegileg nem fogod bírni, elképzelhető, hogy Te is inni fogsz.

Félreismerted, csalódtál benne, találsz jobbat. Ő meg élje a saját életét úgy, ahogyan akarja.

26F

Csak a kérdező ismeri közülünk (szerintem), ő tudja hogy megérdemli-e a segítséget.

Kérdező, egyet lehet tenni. Elköltöztök. Új munkahely, új albérlet/lakás. Ha megtehetitek. Ha neked ér ennyit ez a kapcsolat. Vagy elvonó.

Szia!

Párom édesapja alkoholista és van némi betekintésem az ügybe! Nagyon nehéz eset, megkeseríti a mindennapokat, tönkretesz minden emberi kapcsolatot.

Tudom, hogy szereted és ragaszkodsz hozzá de annak semmi értelme, hogy tönkretegye a Te életedet is! Mert akár hiszed, akár nem ha nem változik tönkretesz! Mert a pia erősebb mint a szerelme irántad.

Próbálj meg vele erről beszélgetni és meggyőzni arról, hogy milyen jó lenne ha elmenne egy elvonóra. Tudasd vele, hogy Te szereted, mellette állsz, de a közös jövőtök érdekében ez feltétlenül szükséges! Ha szeret elmegy, értetek!!

21/L

A szenvedélybeteg segítőjének lenni egy párkapcsolatban csak a függőségek átrendezése, és jó kis játszmák táptalaja. Az onnantól nem párkapcsolat, hanem valami szerepjáték.

Jobb az ilyet szakemberre bízni.

Azért nem jó megváltoztatni valakit, vagy valakiért megváltozni, mert később felhánytorgatható a "megváltoztatónak" a szenvedés, a rossz döntés, zsarolni lehet vele ("bezzeg én megtettem érted").

Ha meg veszít az értékéből a változás kiváltója (elmúlik a szerelem, összeházasodnak, megcsúnyul...), akkor már nem érdemes fenntartani a változást, mert már nincs miért, ezért szépen vissza is esik az ember.

Az én apám alkoholista (egyébként a párod is). Anyukám 18 évig tűrt, hitte, hogy megváltozik, de semmi. Mindig megvoltak a nagy összeborulások, a közös sírás-rívás, visszakönyörgés. Sőt olyan is volt, hogy apám bekómált a piától és mivel gyógyszerekkel teletömték, fél évig nem ivott. De ahogy kiürült a szervezetéből a gyógyszer, kezdődött elölről minden.

Én tudom, hogy milyen egy ilyen apa mellett felnőni, ezért nem is látom értelmét ennek a "halogatásnak", hogy reménykedjünk, mert talán megváltozik. Jó, valószínűleg elfogult vagyok, de tuti utilaput kötnék a talpára. Mondjuk az is biztos, hogy én nem bírtam volna ki vele négy hónapot, de kettőt sem.