Mi értelme szeretni a családtagjaidat, ha úgyis elveszíted őket és csak a hiányuk marad?

Ès az szerinted nem fáj az èdesanyádnak ,hogy a gyermeke nem szereti vagy ugyanìgy másnak csak mert önzõ módon tèged csak az èrdekel , hogy neked mi fájhat? Ahelyett hogy majd a szèp emlèkek maradjanak a kihasznált idõkbõl te inkább tönkretennèd a maradèk kis idõt is ès mèg èltükben belèjük rúgsz mert a te kis elborult világodban így látod helyesnek. Hát gyönyörû. A szeretetet amúgy sem választhatod az van ès kèsz. Ès ha te ezt önkènt inkább tagadnád ( mert kiölni nem tudnád) akkor annyit tudok mondani hogy csak pazarlod a jó levegõt ami így is kevès már.

Azért mert aki nem tud szeretni annak üres a lelke és akinek üres a lelke az szenved. Azért mert habár mindenkit ér veszteség ami szörnyen fájdalmas és igazságtalan de a fájdalmon túl megmaradnak azok az emlékek is amik mosolyt csalnak az arcunkra, amik melegséget hoznak a lelkünkre. Az érzés hogy volt értelme szeretni és szeretetet kapni. Gondolj bele mi lenne ha senki se szeretne senkit csak mert úgy is elveszíti. Az élet sajnos ilyen, pont ezért kell minden egyes percét kiélvezni és szeretni amíg lehet. Hogy utána az emlékek erőt adjanak a nehéz időkben.

A szép emlékek is sokat számítanak. Biztos hogy lesz még olyan amikor jó lesz visszaemlékezni rájuk és nem fog annyira fájni hogy már nincsenek velünk.