Mikor éreztétek, vettétek észre, hogy kezdenek butulni a szüleitek?

Az ilyen jellegü "elbutulás" akkor következik be, amikor valaki elkezdi "nemhasználni" az agyát és a gondolkodási képességét.

Anyukám 76 éves, de sok fiatal nem olyan aktiv agyilag, mint ö.

örülök a kérdésnek. másrészt pedig szomorú vagyok, h én is érintettként válaszolok.

nagyon szeretem és tisztelem édesanyámat, ezt le kell szögeznem, intelligens, művelt, érdeklődő nő, rengeteget tanultam tőle, szóval megvan az okom, h felnézzek rá. sokat olvas, előadásokra, színházba, hangversenyre jár, utazik, aktív életet él, fáradhatatlan lelkesedéssel veti bele magát a munkába, új dolgokba.

de! idén múlt 51 éves, nem is jó szó, h butul, csak észreveszem rajta, h már túlzottan felgyorsult a világ az ő gondolkodásához mérten, most kezd lemaradni. de ez talán az akceleráció hibája, nem az övé.

internetezik, pár éve lépett be a világháló szövevényes erdejébe, teljesen le voltam döbbenve, mikor tavaly rámköszönt skype chaten, iszonyat édes volt :) nem is tudtam, h van neki accountja :) sztem a párom keze van a dologban :P

el kell neki magyaráznom bizonyos dolgokat, mert ő a régebbi rendszerben gondolkodik néha, nem ismeri az új módszereket a mindennapi életben, néha teljesen ledöbben, h mik vannak. pedig tényleg igyekszik lépést tartani, de mivel már nem olyan fiatal, így az új dolgok tömeges jelenléte nem olyan könnyen befogadható, elsajátítható számára.

kicsit néha úgy érzem, hogy megfordultak a szerepek köztünk. kicsi koromban ő mutatta meg nekem a világot, most én mutatom meg neki ezt az új világot.

ahogy a Zacher dr. úr mondta: a fiatalok ebben a netes cyber életben bennszülöttek, a szüleik csak bevándorlók. vagy valami hasonló.

ha visszavinnék a mai 20 éveseket a szoci rendszerbe, sztem mi is csak pislognánk, míg az akkor 20 éves szüleink csuklóból intéznék a dolgokat.

nem borít ki, csak sokkal több türelmet igényel míg megért valamit, ami számunkra természetes.

szeretem, h van benne alázat, és kikéri a véleményünket (a páromét és az enyémet) az olyan dolgokban, amihez úgy érzi, h nem ért kellőképpen. na, ezért is tisztelem az édesanyámat. remélem, ha pár év múlva megszületik az unokája, akkor sokat tanulnak majd egymástól. hiszen a generációs szakadék fölé hidat érdemes építeni, nem pedig még mélyebbre ásni azt.