Jogos befogadni egy édesanyát úgy, hogy annak idején lemondott a gyerekéről?

Anyám elég zűrös életet élt. Több gyereket is szült különböző férfiaktól. Én intézetben is és nevelő-szülőknél is nevelkedtem. Szerencsére boldog felnőttkorom lett, kiegyensúlyozott házassággal. Kamasz gyerekeim vannak és a legkisebb testvéremet is mi neveljük a férjemmel, aki annak idején ebbe szó nélkül belement.

Az anyám egy hajléktalan szállón él és egy elég komoly betegséget találtak nála. Arra gondoltam, hogy mivel viszonylag jó anyagi körülményeink vannak, ráadásul egy külön lakrészt is tudnánk biztosítani neki, magunkhoz vehetnénk. Viszont a férjem erről hallani sem akar. Szerinte rosszat tenne a gyerekeinknek és ránk hozná a zűrös barátait, a pénzünkből is kiinna minket...stb. Elég komolyan összezördültem emiatt a férjemmel. Nehéz ügy ez, mert valóban nem sokat láttam az édesanyámat gyerekkoromban, de volt amikor mindent megadtam volna azért, hogy hozzábújhassak, volt mikor kifejezetten gyűlöltem, de közömbös sose volt számomra. A férjem szerint itt most nem szabadna hallgatni az érzelmekre, hanem csak a racionalitásra, ami az, hogy lemondott rólunk, én se vállaljak érte felelősséget most! Ti mit gondoltok, mit tegyek? Volt már valaki hasonló helyzetben? Ha kapok válaszokat a férjemnek is megmutatnám.