Anyám le akar beszélni a második babáról, hogy értessem meg vele, hogy mi döntünk, nem ő?

Igen , kedves kerdezö van egy 5 éves kislányom.

És rajöttem, hogy minden nö maganak szül, mert közben ugyanazt varjak töle el , es ugyanannyit mint szules elött .

Nagyon nehéz, én el is váltam es tudom miröl beszélek, a ferfiaktól még a tarsadalom se var el sokat.

Minden nö eleteben eljön amegvilagosodás, kinél elöbb kinél utóbb, es akkor szüles helyett inkabb tesz valamit magáért, elmegy utazni, szaunázni vagy mittudomén mire, tudod

Es igen , kedves kerdezö meg valami: persze , anyank ne szóljon bele az életunkbe, de aztan mikor megvan a 2-3 gyerek, és válni kell, akkor kezdödik: hat nem mehet anyám gyesre a gyerekekkel, amig en dolgozok, vagy ügyeljen a gyerekekre, mert semmire se elég a gyerektartás, az apa meg nem törödik mert épp új szerelme van , stb ugye milyen ismerös kis olcsó klisé?

Na de ne szóljon bele, hadd közösüljünk, de majd pótoljon bele es segitsen be , na erröl van nagybaszó

Nem kell sajnálattal olvasd a törtenetem, mert nincs benne semmi sajnálnivaló.

Úgyis kitetemtem ami kell a gyereknek es minösegit mindenböl.

Te úgyis megerösitest keresel amit az utolsó valaszoló megadott.

Te se szólj majd bele anyukád életébe a dönteseid által es akkor megbékél a te dönteseiddel, ilyen egyszeru.

Ha jók olvastam teljesen el vagy szeparálódva a szülőktől. Saját otthon stb. szard le ők mit akarnak. Ez a te életed, te méhed, te férjed és te döntésed. Ha nekik nem tetszik, akkor így jártak.

Amúgy meg egy testvér nagyon jó dolog. Nővérem van. Mindig számíthatok rá, és ő is rám, ha kell, nem unatkozunk itthon egyedül, mindig veszekszünk is természetesen, de általában rá 5 pecre már valami marhaságon röhögünk :)

Sehogyan sem kell vele megértetni azt,a mihez nincsen köze. A ti döntések a férjeddel a gyerek, és ha huszat akarsz, az is a tiéd, persze a felelősséggel együtt. Anyuka ehhez összesen jó képet vághat, vagy ha nem tetszik, akkor mehet zabot hegyezni.

Egy felnőtt ember maga dönt az életéről, és annak minden mozzanatárül, amelyre kiterjed az akarata. nem kell anyukát és apukát meg a szomszéd nénit "meggyőzni" arról, amihez semmi köze sincsen.

Én egyáltalán nem tudom megérteni azt, aki azt mondja, hogy 1 gyereknél ne szüljön többet a szülő, mert a 2.-tól kezdve már csak a bajok vannak! Gondoljatok bele, ha egy magyar szülőházaspár legfeljebb 1 gyereket szülhetne, előbb-utóbb elfogyna a magyar népség, hiszen 2 ember helyébe mindössze 1 lépne. Kínában egyébként ugyanezt csinálják, ott hívják a folyamatot, hogy születésszabályozás.

A másik dolog, hogy van egy hozzászólónk, amelyik folyton azt emlegeti, hogy "De mi lesz akkor, ha elváltok?", "De mi lesz akkor, ha elveszítitek a munkátokat?" De mi lesz akkor, ha nem tudtok eleget a gyerekre költeni?" stb. Ezzel a felfogással az a probléma, hogy csak a negatívumokat nézi. Ekkora erővel senki ne szüljön gyereket (még egyet se), mert minden gyerekvállalásban benne van legalább egy minimális kockázat! Még jó, hogy nem már azt írja, hogy azért ne szüljön gyereket, mert lehet, hogy hajléktalanok lesznek! Istenem, merre tart ez a világ...

Ui.: Az én szüleim még 5 éves koromban elváltak. Anyukám egyedül nevelt fel, szegénységben, de BECSÜLETTEL, TISZTESSÉGGEL! Nem hibáztatom a szüleimet (egyiket se!) a kialakult helyzetért, hiszen nem tudom, miért váltak el. De azt tudom, hogy amikor megszülettem, jóban voltak, mindkettőjük tisztességesen kijött a jövedelméből. Csakhogy 5 év hosszú idő, és nem láthat előre senki: hogy mást ne mondjak, történt egy rendszerváltás a születésem és szüleim válása között.