Van még akinek hasonló "eseménydús" az élete?!

7 éve vagyunk együtt.2 éve vagyok itthon a gyerekünkkel, minden rendben van, úgy átlagosan, de nekem pár dologból most nagyon betelt a pohár, én túlzom el vagy nem?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre:

Egész nap a gyerekkel vagyok, szervezek programokat, ismerősök kollegák, barátok, mikor hogy.

Párom 12 órázik váltott műszakban.Ha nappalos akkor reggel korán megy, hazaesik a fürdetésre, eszik és elalszik ott ahol van.Megértem, nem csak fizikai még szellemi munkát is bőven végez, hulla fáradt lehet.

Ha éjszakás akkor délután megy el és reggel ér haza, majd alszik délutánig,pont akkor kel fel amikor a gyerek az ebéd utáni alvást kezdi jóízűen(nem találkoznak) kb 1 órát ha itthon tölt, készítek neki enni, és miközben elfogyasztja újságot olvas, és indul dolgozni.

A bajom az, hogy gyakorlatilag semmi kommunikáció, "kapcsolat" nincsen közöttünk a munkahelye miatt.

Hétvégén, általában alszik délig, majd megebédel és folytatja az alvást délutánig,vagy a szótlan tévézést.

Nagyon el vagyok keseredve:(

A házas életünkkel minden rendben, és az apróbb érintésekből, jelzésekből is jut,szeretjük egymást, de azt hiszem szép lassan megőrülök egyedül.Szeretnék beszélgetni vele, hiszen nagyon izgalmas és friss gondolkodású ember, jó humorú és kedves, de mióta erre a munkahelyre átjött(12 órázás), nincs is életünk...Remélem érthetően írtam le.....