Normális dolog hogy a volt felesége FONTOSABB nálam?

Érthető, még. Csak három hónapja vagytok együtt. Ha valami nagy ellentét lenne közted és a gyereke anyja között, érthető, hogy még felé húz. Mert közvetve a gyereke érdekét nézi.

Persze máshogy gondolnám, ha mondjuk a nő egy hárpia lenne, aki ezt ki is használja. De alapesetben érthető.

Szerintem nagyon jól látod a dolgokat, és a hozzáállásod is nagyon szimpi nekem! Nagyon könnyen osztja az az észt, aki még nem volt ilyen helyzetben. Nálunk a kezdeti nehézségek után elég rossz volt a viszony párom és a volt felesége között. És ez rányomta a bélyegét mindenki hangulatára. A gyerekek konfrontálódtak leginkább, próbáltak inkább az anyjuk mellé állni, mivel vele éltek. Persze páromnak ez nagyon rosszul esett.

Ma már normális közöttük a viszony, nem barátok, de ha gond van, azt normálisan meg tudják beszélni. Ez sokkal jobb mindenkinek, főleg a gyerekeknek.

Szerintem nagyon jó úton haladsz, és hidd el, ha tényleg elszánt arra, hogy veled kezdjen új életet, akkor rövidesen változni fog ez, és sokkal többet fog adni a Te véleményedre.

Szerintem is jó a hozzáállásod, jó az amiket írsz, a példa amit írtál is bizonyítja, hogy miért kell beszélni az elvált embereknek. Hidd el elváltként sem könnyű valaki olyan véleményére adni akivel valamiért elváltál. De muszáj. Nálunk volt már olyan is, hogy ketten ültünk le beszélni arról, hogy mi legyen. Mert annyira tanácstalanok voltunk, hogy mi lenne a jó. Ketten döntöttünk és ezt utána közöltük a gyerekkel. Mindkettőnket utált, de ez van. Ha nem váltunk volna el akkor is ez lenne a természetes. Még egyszer leírom: Egymástól váltunk el, de szülők maradtunk. Hogy mennyire csináljuk jól az majd kiderül, de ha elrontjuk, akkor együtt rontjuk el. Kijátszani még nem tudott egyikünket sem, pont azért mert megbeszéltük mit hogyan csinálunk. Nem lehet az, hogy nálam ezt szabad, az apjánál azt. Persze megszokná, hogy hol hogyan viselkedjen, de ez nevelés? Ez értékrend átadása? Lehet hülyének nézni minket, vagy belegondolni ezer dolgot. Nem érdekel. Mindketten találtunk magunk mellé olyan embereket akik ezt elfogadják, nem lehetetlen dolgot kérünk. Tudom, hogy nekik sem mindig egyszerű. Az ő felesége is gondol valamit a gyereknevelésről, amit szintén valamilyen szinten be kell építeni. Persze kettőnk dolga, de emiatt se köztem és a párom között, se közöttük ne legyen feszültség. Nem olyan eget rengető dolog ez. Csak nyitottnak kell lenni, és normálisan állni a dologhoz. A férjem is ember. A felesége is. Ahogy én is, mi is. Egyszer valamiért hozzámentem, nem lett hirtelen suttyó paraszt. És nem olyan az értékrendje, hogy elvesz egyet.

Életem legjobb döntése volt, hogy elváltunk, minden félelem ellenére, de emiatt nem lett az ellenségem. Ugyanolyan ember mint én. Nem csinálom össze magam, ha eljönnek a gyerekért hanem illedelmesen köszönök (bár olvastam hogy ezt sem kellene) és még néha egy kávéra is meghívom őket.

Azért megnézném az arcodat, amikor a párod benyögi, hogy "bocs drágám, most mennem kell, mert Katinak most leesett a polc a szobájában és el kell menni felfúrni, (mert hát a gyerekem anyja és nem akarok konfliktust)" Aha, ja, persze.

....