Reálisan látom, hogy ezzel bajok vannak, vagy csak én nagyítom fel?
Szóval én úgy látom, hogy a párom nagyon nem tudja megfogni a pénzt. Néhány hónapja költöztünk össze, és azóta minden hónap végén már a falat kaparjuk, hogy miből vegyünk enni, meg hasonlók. Előtte mindketten egyedül éltünk, külön-külön albérletben. Többek közt azért is költöztünk össze, mert úgyis mindig nálam voltunk, akkor meg ne fizessünk mér két helyre lakbért meg rezsit. Azt gondoltam, nagy naivan, hogy majd akkor azért valamivel kényelmesebben élhetünk, hiszen ketten keresünk, de csak egy lakást kell fenntartani. Hát valahogy nem így lett.
Az a helyzet, hogy a párom elég keveset keres, és ennek nagy részét el is viszik az adósságai, kb. a fele fizetése marad meg. Én el sem tudom képzelni, hogy miből élt, amikor még nem laktunk együtt, ezekről nem nagyon beszélt. Mentségére szóljon, ő nem akart addig költözni, amíg tartozások vannak, de úgy voltam vele, hogy csak jobban járunk azzal, ha egy lakást fizetünk, és akkor a többi megy a közösbe.
Érdekes, korábban azt feltételeztem magamról, hogy én nem osztom be jól a pénzt, mert megesett, hogy hónap végén már éppen hogy csak elég volt, de azért több volt, mint a semmi. De most...
Hiába próbálom beosztani a pénzt, ha a párom mindig elszórja... Nem úgy kell elképzelni, hogy baromi nagy dolgokat vesz, csak éppen ő is nagyon jól tudja, hogy felesleges kiadásokra nem telik, de amikor azt látja, hogy hónap eleje van, és "jaj, hát van még pénz bőven", akkor olyan kiadásokat is megenged magának, amikre nem futná.
Például: én két éve nem vettem már magamnak új könyvet, pedig iszonyúan szeretek olvasni, de inkább kiveszem könyvtárból. Ő ebben a hónapban négy új könyvet is beszerzett, mondván, hogy nem voltak drágák. Persze, egyesével, 1500 forintért tényleg nem, de ez így már 6000 forint. Miközben azon megy a nyüglődés, hogy neki is, nekem is kéne új cipő, mert télen szétment mindkettőnek a talpa. De ez meg a másik, hogy nem is mérlegel, hogy lennének fontosabb kiadások is.
Vagy másik példa, én majdnem minden napra főzök ebédet, vagy ha nem, akkor csomagolok szendvicset, de hónap elején rendszeresen "itthon felejti", aztán elmegy gyorsétterembe kajálni, és simán otthagy 2-3 ezer forintot. Meg fizetéskor állandóan rendeli itthonra is a kaját, miközben van itthon ennivaló. Hónap végén meg megy a sírás-rívás, hogy mit együnk. Arról nem is beszélve, hogy amikor még egyedül éltem, én soha életemben nem voltam elmaradva semmilyen számlával, most meg többel is jól el vagyunk csúszva.
Próbáltam már vele beszélni, hogy ezen változtatni kéne, mert én egyedül hiába próbálom beosztani a pénzt, ha ő ebben nem partner. Ilyenkor általában megsértődik, duzzogva rávágja, hogy jó, ezentúl majd jobban figyel, de fél nap múlva már el is felejti.
Azért nem értem ezt a viselkedést, mert egyáltalán nem mondható el, hogy gazdag családban nőtt volna fel, mégis úgy látom, hogy nem tanulta meg beosztani a pénzt. Mi sem voltunk sosem gazdagok, de azért viszonylag normálisan kijöttünk a pénzből, de szerintem pont azért, mert a szüleim nem költöttek fölösleges dolgokra.
A másik meg az, hogy azért a párom is már régóta nem a szülőkkel lakik, ő is megtanulhatta már, hogy mi mennyibe kerül, hogy jön össze sok kisebb kiadás, de mégsincs tisztában a pénzzel.
válasza:Nem fogod tudni megváltoztatni.
Én is az a típus vagyok, mint a párod. Hiába. A saját káromon sem tanulok. Volt, hogy 300 nettót kerestem és csak magamra kellett költenem, mégis az utolsó héten már csak vajas zsemlét ettem.
Most is ez van, pedig már anya vagyok. De addig amíg a pénz tart jó világ van nálunk, amikor elfogy akkor meg nincs semmi.
És én sem foghatom senkire, hogy ilyen lettem. Max. annyi a kifogásom, hogy a '90-es években gazdag vállalkozók voltak a szüleim, nem voltak anyagi gondjaink, mégis egy utálatos undorító viperafészek volt az otthonunk...és én mindig arról álmodoztam, hogy mindegy hogy hol és hogyan, csak békében és nyugalomban élhessek...
Na nem is leszek gazdag sohasem, de végülis békében és nyugalomban élek, úgyhogy teljesült az álmom.
Ha neki hozzám hasonlóak az eredendő indokai, akkor csak ártasz vele, ha bekeményítesz és harcolsz ellene. Persze ez így sem jó...de nem lesz akkor sem jobb, ha mást erőltetsz, amire viszont ő em képes.
válasza:Nem olvastam végig a válaszokat, mert nekem éppen elég az, hogy a kérdésed olyan, mintha én magam írtam volna.
Ugyanez a helyzet, a férjem kezéből kifolyik a pénz, tudja is, mégsem változtat rajta. És már tudom, hogy sohasem fog. Vagy megszoksz, vagy megszöksz - tartja a mondás... én nem szoktam meg, és most lassan a megszökésen gondolkozok, csak már azt hiszem késő. Azelőtt mindig volt megtakarításom, most csak adósság van, nem nekem, neki, mert ha elfogyott a pénze, akkor jött a titokban kölcsönkérés, amit természetesen szintén együtt kell visszafizetni. Szóval én csak vinném egy válással az adósság felét. Tapasztalatból mondom, hogy ideig-óráig képes az ilyen ember megváltozni csak.
Lehettek külön kasszán (én is bevezettem ezt eleinte, de semmi értelme sem volt, mert éhen nem hagyhattam halni, amikor neki már nem volt miből enni, vagy nem volt pénze elutazni a munkahelyére...), akkor meg majd tudja, hogy te úgyis spórolsz, és ha bajban van, akkor tőled kérhet. Ez sem megoldás. Én mai ésszel már menekülnék egy ilyen embertől, ne haragudj, hogy ezt mondom, de sok szenvedéstől kímélnéd meg magad. Most szerelmes vagy, de ez az állandó őrlődés és vita a pénz miatt előbb-utóbb megöli majd ezt a szerelmet, csak nehogy akkor már késő legyen lépni... gyerek, közös hitel, ház, stb... ilyenekre gondolok.
Azt pedig, hogy nem kérdezted, miből élt, amikor egyedül tartotta el magát... hát szerinted? Miből vannak az adósságai? Nyilván ha most nem képes beosztani a pénzt, akkor korábban sem tudta, valahonnan nyilván kapott, vagy kért kölcsön, most meg legalább közösen fizethetitek vissza... jaj istenem, én innen már hányszor megjöttem, és éppen ezért nagyon sajnállak, mert látom, hogy ez hova vezet!
Ne haragudj, hogy ezeket írtam, de sajnos a tapasztalat mondatta velem ezeket.
válasza: válasza: válasza: válasza:Hú, nagyon elgondolkodtató dolgokat írtatok... Az a gond, hogy szerintem ő nem is érzékeli, hogy ez már mennyire tarthatatlan helyzet a számomra. Na jó, az lesz, hogy komolyan elbeszélgetek vele ezekről a dolgokról, meg fogom neki azt is mondani, hogy ha ez nem változik, arra szerintem rámehet a kapcsolatunk, azt meg nyilván egyikünk sem akarja. Aztán meglátom, hogy lesz-e változás, de ha nem, akkor sajnos nem sok jövőt jósolok magunknak. De azért egyelőre bizakodó vagyok, hátha...
Mondjuk az tény, hogy nem szeretnék olyan jövőt magamnak, ahol már többmilliós tartozások szerepelnek, plusz én vagyok beállítva házisárkánynak, aki folyamatosan a pénz miatt veszekszik.
válasza:Én hamar rövidre zárnám az ilyen kapcsolatot. Aki felnőtt létére nem tud és nem akar értelmesen gondolkodni, viselkedni, az menjen vissza az óvodába, ahol vigyáznak minden lépésére. Amúgy eléggé kihasznál, még ha te nem is érzed így.
Elkölti a saját pénzét, majd a tiédet is ? Nevetséges.
Nem az a lényege a közös kasszának, hogy a sajátomat elverem baromságokra a másiktól meg elszedem, ami maradt.
Én nem tudnék elviselni ilyen embert, hiába hivatkozna a gyerekkorára, az életére, a múltjára vagy a nagyi ráncos seggére.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!