Reálisan látom, hogy ezzel bajok vannak, vagy csak én nagyítom fel?
Szóval én úgy látom, hogy a párom nagyon nem tudja megfogni a pénzt. Néhány hónapja költöztünk össze, és azóta minden hónap végén már a falat kaparjuk, hogy miből vegyünk enni, meg hasonlók. Előtte mindketten egyedül éltünk, külön-külön albérletben. Többek közt azért is költöztünk össze, mert úgyis mindig nálam voltunk, akkor meg ne fizessünk mér két helyre lakbért meg rezsit. Azt gondoltam, nagy naivan, hogy majd akkor azért valamivel kényelmesebben élhetünk, hiszen ketten keresünk, de csak egy lakást kell fenntartani. Hát valahogy nem így lett.
Az a helyzet, hogy a párom elég keveset keres, és ennek nagy részét el is viszik az adósságai, kb. a fele fizetése marad meg. Én el sem tudom képzelni, hogy miből élt, amikor még nem laktunk együtt, ezekről nem nagyon beszélt. Mentségére szóljon, ő nem akart addig költözni, amíg tartozások vannak, de úgy voltam vele, hogy csak jobban járunk azzal, ha egy lakást fizetünk, és akkor a többi megy a közösbe.
Érdekes, korábban azt feltételeztem magamról, hogy én nem osztom be jól a pénzt, mert megesett, hogy hónap végén már éppen hogy csak elég volt, de azért több volt, mint a semmi. De most...
Hiába próbálom beosztani a pénzt, ha a párom mindig elszórja... Nem úgy kell elképzelni, hogy baromi nagy dolgokat vesz, csak éppen ő is nagyon jól tudja, hogy felesleges kiadásokra nem telik, de amikor azt látja, hogy hónap eleje van, és "jaj, hát van még pénz bőven", akkor olyan kiadásokat is megenged magának, amikre nem futná.
Például: én két éve nem vettem már magamnak új könyvet, pedig iszonyúan szeretek olvasni, de inkább kiveszem könyvtárból. Ő ebben a hónapban négy új könyvet is beszerzett, mondván, hogy nem voltak drágák. Persze, egyesével, 1500 forintért tényleg nem, de ez így már 6000 forint. Miközben azon megy a nyüglődés, hogy neki is, nekem is kéne új cipő, mert télen szétment mindkettőnek a talpa. De ez meg a másik, hogy nem is mérlegel, hogy lennének fontosabb kiadások is.
Vagy másik példa, én majdnem minden napra főzök ebédet, vagy ha nem, akkor csomagolok szendvicset, de hónap elején rendszeresen "itthon felejti", aztán elmegy gyorsétterembe kajálni, és simán otthagy 2-3 ezer forintot. Meg fizetéskor állandóan rendeli itthonra is a kaját, miközben van itthon ennivaló. Hónap végén meg megy a sírás-rívás, hogy mit együnk. Arról nem is beszélve, hogy amikor még egyedül éltem, én soha életemben nem voltam elmaradva semmilyen számlával, most meg többel is jól el vagyunk csúszva.
Próbáltam már vele beszélni, hogy ezen változtatni kéne, mert én egyedül hiába próbálom beosztani a pénzt, ha ő ebben nem partner. Ilyenkor általában megsértődik, duzzogva rávágja, hogy jó, ezentúl majd jobban figyel, de fél nap múlva már el is felejti.
Azért nem értem ezt a viselkedést, mert egyáltalán nem mondható el, hogy gazdag családban nőtt volna fel, mégis úgy látom, hogy nem tanulta meg beosztani a pénzt. Mi sem voltunk sosem gazdagok, de azért viszonylag normálisan kijöttünk a pénzből, de szerintem pont azért, mert a szüleim nem költöttek fölösleges dolgokra.
A másik meg az, hogy azért a párom is már régóta nem a szülőkkel lakik, ő is megtanulhatta már, hogy mi mennyibe kerül, hogy jön össze sok kisebb kiadás, de mégsincs tisztában a pénzzel.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Első vagyok, próbáltam én is kicsit simliskedni a pénzzel és tartalékolni, aztán egyszer rájött (hirtelen kellett és nagyon fontos dologra, nem vallottam be hogy így szoktam, de nem hülye ő sem), onnantól kezdve már úgy számolt, hogy van tartalék és úgyis megoldom. Még akkor is, amikor nem volt, vagy nem annyi.
Nekem csak a kemény kéz jött be, megmondtam hogy a pénzhez nem ért és én meg nem hagyom, hogy az én életemet (és addigra a gyerekét sem) tönkre tegye a felelőtlenségével.
válasza:Abban nem kételkedem, hogy szeret, nem az a típus, aki kihasználná az embereket anyagi előnyökért, inkább olyan, akinek édes mindegy, hogy van-e, vagy nincs pénz. Amíg van, addig van, aztán ha nincs, akkor elfogyott, ez van.
Amúgy majdnem 8 hónapja vagyunk együtt, 4 hónapig jártunk, mielőtt összeköltöztünk volna, de mondom, abban a négy hónapban is szinte már együtt laktunk, ezért tűnt ésszerű megoldásnak, hogy összeköltözzünk.
Szokták mondani, hogy lakva ismerni meg a másikat, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen dolgokra is értendő. Talán csak nekem volt mindig is egyértelmű, hogy akik nem keresnek túl sokat, azoknak bizony be kell osztani a pénzt, ezért feltételeztem a páromról is, hogy ezzel ő is tisztában van.
válasza:Én nőként vagyok ilyen. Én is szegény családból származom, és talán ez az oka annak hogy képtelen vagyok nő létemre beosztani a pénzt, és mindig van valami amit meg kell vennem.
Nekem is vannak dolgaim, hasonlóképpen mint a párodnak. Én is főzök mindennap(és finomakat) de mégis nem jövők haza a boltból úgy hogy ne vegyek felesleges dolgokat. Pl: Ha 1 kg kenyérért szaladok le akkor tuti tele szatyorral jövök haza. Mert akkor persze veszek fánkokat, sütiket, kész ételeket. A röhej az egészben az hogy otthon már nem is igazán eszek belőle. Sokszor arra is képtelen vagyok hogy kifizessem a számlákat.. mert költeném másra.
Tapasztalatból mondom. Változtatni nem fogunk tudni. A párod sem fog soha spórolni. Soha nem lesz stabil anyagilag. Hatni sem fogsz rá. Vagy megsértődik vagy megígéri hogy ezentúl minden másképp lesz kb. 1 óráig.
Ilyen emberek mellé erős kezű ember kell. Nekem szerencsém van. A férjem tud spórolni. Így ő kezeli a pénzt. Kifizeti a számlákat. Nála vannak a bankkártyák. Ha boltba kell menni vagy jön velem, vagy csak annyi pénzt ad ami arra elég amit venni akarok..Nekem is jó, mert nem esek kísértésbe..
Ha közös kasszán vagytok akkor beszéljétek meg hogy te leszel a pénztáros, és minden pénzzel te variálsz, te osztod be. Ha szeret és nem akar elveszíteni bele fog menni, és a bégén neki is jól jön majd ez a segítség.. De egy jó tanács.. Néha-néha engedj pár kérésének.
Köszönöm neked is a választ, jó ilyen szemszögből is látni a dolgokat. Persze, én sem azt mondom, hogy néha-néha ne lehetne venni valami apróságot, amire nincs feltétlenül szükség, csak nem mindegy, hogy milyen összegben, és milyen gyakorisággal. Pl. a páromat erőnek erejével kellett lebeszélnem egy szerinte nagyon király ágyneműhuzat garnitúráról (15.000 forint), és még nekem volt bűntudatom, hogy bezzeg én vettem magamnak egy Sport szeletet délelőtt.
Na mindegy, most úgy vagyok vele, hogy tényleg határozottabbnak kell lennem ilyen téren, csak nem tudom, meddig bírom ezt így. Meg az az igazság, hogy ezek a pénzgondok annyira rá tudnak telepedni a hangulatomra, hogy már emiatt vagyok sokszor rosszkedvű és ingerült vele. Attól félek, hogy ennek így nem lesz jó vége.
válasza:Egyébként teljesen át tudom érezni a helyzetedet, nekem teljesen olyan a felfogásom, mint neked. Első a rezsi+kaja (és nem víz+kenyérre gondolok), ami marad abból jöhetnek régóta szükséges, de "eddig-még-nem-volt-rá-pénz", mondjuk télikabát, cipő ha éppen kell, egy új háztartási eszköz, autójavítás. Ez kiváltható azzal, ha megtakarításként minden hónapban félrerak az ember bizonyos pénzt, így fent említett kiadásokkor ahhoz lehet nyúlni.
Barátnőmnél is furán nézek bizonyos dolgokra, de amíg a szülei pénzét költi és nem az enyémet, addig nem szólok bele:D Nyilván ha elhívom valahová az más, nem a spúrkodásról beszélek - igyekszem tehermentesíteni a szüleit, ha valahová megyünk ketten akkor én fizetek, hogy ne kelljen neki otthonról kunyerálni. Ha összeköltözünk, akkor azért sokmindent meg kell beszélnünk:
-Nincs kétezer forintos sushi étteremből kajarendelgetés, ha otthon is vannak alapanyagok, amikből normális kaja készíthető - 600 Ft-ért. Főleg, hogy én nem szeretem az ilyen kajákat, tehát 2e Ft egy személyre egy kaja. Akkor már inkább menjünk el bevásárolni kétezerből, akkor aztán háromfogásos kaját lehet rittyenteni. Plusz ott a közös főzés adta élmények:D
-Más hús is létezik a filézett, tálcás csirkemellen kívül
-Nem csak gyorsfagyasztott hasábburgonyából lehet sült krumplit csinálni
Meg még egy csomó ilyen dolog, nem csak kajával kapcsolatban. Bár ez még a jövő zenéje:)
Ti is állapodjatok meg dolgokban. Talán ha így tálalod, nem pedig szabályként, akkor ő is könnyebben veszi be.
De teljesen megértelek amúgy, hogy felidegesíted magad, én is magamban hülyét kapok attól, hogy folyó víznél mos fogat barátnőm, vagy hogy tusolás és hajmosás alatt nem zárja el a vizet, miközben szappanozza magát vagy a haját. Tehát 15-25 percig folyamatosan ömlik a víz. De nyilván, amíg nem egy háztartásban élünk, ebből nem csinálok problémát:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!