Gáz, ha 26 évesen anyuval lakom?

Köszönöm minden kedves válaszolónak. Tényleg értelmes válaszok érkeztek. Kissé el vagyok csúszva a tanulmányaimmal. Most fejezem be az egyetemet. Vannak ismerőseim, akik apucitól kaptak a popsijuk alá lakást. Van csajuk mindig, szó se róla.

De megkeseredett ember se akarok lenni, aki később azért küldi el a nőket, mert:

,,Amikor egyedül voltam csórón senkinek sem kellettem."

És most láttam ezt a nálam talán 10 évvel idősebb pasast, hogy lám, kis opénzből is megvalósítható normális külön élés. Természetesen nem pest megyei az illető.

Arról nem is beszélve, hogy fatertól nem öröklök semmit, mert svájci frankban van rengeteg adóssága. Képezljétek, a felvett kölcsönből adott valakinek kölcsön, amit nem adtak neki vissza. Szerencsére vissza lehet mondani az öröklést, és akkor nem öröklök semmit.

de a probléma ott van, ha anyuval valami történik (ne történjen, meg nem is fog), akkor jön a húgom, meg az aktuális pasija, és engem szépen kivágnak. De ha nem is vágnak ki, megekeserítik az életem rendesen.

Úgy gondolom nem egészséges 30 felett szülőkkel lakni, mert valahogy a felnőtt élethez tartozik az önállóság, és hogy felnőttként önálló vagyok, vagy legalábbis annak látszom.

És az is igaz, hogy egyedül meg minek külön költözni. Sokszor csak aludni jön haza az ember.

Annak a válaszolónak is igaza van, aki szerint válogatós vagyok. Régebben a külső volt nagyon fontos. Meg lúzer módjára mindig a bunkó csajok kellettek. Olvastam, hogy azért van így, mert az ember az otthoni közeget akarja újra élni; mert az ismerős számára, valamiféle biztonságot, ismerős érzést ad neki.

Rájöttem erre, és próbálok az érzékenyebb nők felé nyitni. Sajnos a külső még most is fontos.

Meg annak is igaza van, hogy minek akárkivel összeállni, akitől úgyis elválik az ember. Ha együtt élsz valakivel, az már családnak számít, azért azt meg kell gondolni, hogy kivel bútorozik össze az ember. Arról nem is beszélve, hogy szeretek a politikáról, az igazságtalanságokról a világban, meg az aktuális dolgokról értekezni, és nagyon lelomboz, ha ezekhez valaki nem tud hozzászólni. Hm, nehéz lehet az elvárásaimnak megfelelni. Egyébként lehet velem élni, nem szoktam a másikat figyelni, hogy mit csinál, meg belemagyarázni a dolgaiba.

Azért nem vagyok egy könnyű eset. Sokan nem kedvelnek. Egyesek szerint azáért mert igazi egyéniség vagyok. Ezt mindig olyan jó hallani. Csak olyan fura, hogy 18-19 éveseket látok kézenfogva sétafikálni, én meg egy normális párkapcsolatra sem vagyok képes.

Az egyetlen szerencsém, hogy férfi vagyok, és 40 évesen is lesz lehetőségem fiatal csajokat felszedni.

Írhattok még választ, elolvasom őket. az eddigieket is köszönöm.

nagyon aranyosak vagytok.