Mit érez egy anya, ha elveszíti a gyerekét?

Akinek van gyereke, az el tudja kepzelni, hogy korulbelul milyen lehet, de valoszinu az is, akinek meg nincs. Azt a fajdalmat valoszinu nem lehet szavakba onteni. Egyszer almodtam azt, hogy lanyom...nem is merem leirni,es amikor felebredtem tobb percen keresztul nem tudtam magamhoz terni rendesen, es sirtam is. Eletem legszornyubb alma volt.

Ha mar csak tortenne vele valami, akkor megorulnek. (egyszer eleg veszelyes helyzetbe kerult, leesett 90cm magasrol 14 honapos koraban a konyhakore-en tavol voltam- es pont akkor ertem haza, mikor mar tata feltakaritotta a vert es...jott felem...hat aznap este nem aludtam...szoval el tudom kepzelni, hogy mi lenne, ha ....en nem elnem tul)

Én válaszolok neked, bár amit írni tudok, nem teljesen az lesz amire te vagy kíváncsi.

Nekem édesanyám halt meg 38 évesen. A nagymamám teljesen összetört, bár erős asszony lévén nem mutatta. Míg anyukám élt minden ünnepre napokig készült a nagymamám. Sütött-főzött, díszítette a lakást, a kertet. Miután elvesztette a lányát, többé nem volt ünnep. Karácsonykor volt egy "átlagos" ebéd és kész. Karácsonyfát sem állítottak már többet. Pedig mi, unokák ott voltunk. Semmi sem volt már ugyanolyan. Teljesen más ember lett :(

Már én is édesanya vagyok és el sem tudom képzelni mihez kezdenék, ha elveszíteném a kisfiam. Valószínűleg teljesen összeomlanék és biztos jó darabig a pszichiátrián feküdnék...

Miért kérdezed ezt? :/

Saját tapasztalatot szerencsére nem tudok írni, de családunkban történt, hogy nővéremnek autóbalesete volt. Ő túlélte, a párja nem, nem voltak még 30 évesek sem. Elmentünk a temetésre, a nővérem némán sírdogálva állt a ravatalnál és nézte a párját, a fiú anyukáját nem láttuk. Majd pár perccel később iszonyatos jajgatás, jajveszékelés, zokogás, visítás-sikítás hallatszott... megérkezett a fiú anyukája, két oldalról támogatták, mert nem bírt jönni a ssaját lábán egyedül. A koporsóra borult és ott zokogott tovább, majd összeesett és térden állva sírt, folyton azt kérdezte miért, miért??? Életemben nem láttam embert ennyire kiborulva. :( Pár hét múlva ő is meghalt. Belehalt a fia elvesztésébe, nem bírta a szíve. :(

(Álmom nekem is volt a fiammal. nem halt meg, "csak" eltűnt. Zaklatottan ébredtem, egész nap ez a szörnyű érzés volt bennm. :( )

Keresztanyukámnak meghalt a fia és egy másik ismerősömnek is meghalt a gyereke.

Keresztanyám és anya együtt laktak, 3 hónap lett volna unokatestvérem és közöttem. 1 hónapos korában meghalt szívbetegségben. Azt hitte anya, hogy gyűlölni fog engem keresztanyám, ha megszületek és már meg is bocsátotta előre is, de nem így lett. Meghalt a fia, 2 hónap múlva megszülettem én és minden szeretetét rám fordította. Ő így próbálta feldolgozni. A gyereke sírját a mai napig nem látogatja, szóval fogalmam sincs, hogy lelkileg ezen a téren hol tart, de lett később egy lánya, és most van egy unokája. A férjétől még anno elvált, azóta senkije nem volt.

A másik ismerősöm 9 évesen veszítette el a gyerekét, az borzalmas tragédia volt. Egyszercsak meghalt. Ők sem tudták feldolgozni a mai napig, de lett még egy gyerekük, rá nem sokkal, gondolom így próbálták pótolni a pótolhatatlant, aki viszont hiperaktív, gondolom közrejátszik ebben a helyzet.

Nekem van olyan ismerősöm akiknek 3 gyerekük volt.

Az első gyermek 21 évesen halt meg autóbalesetben

A második 20 éves volt ő műtét után egy szanatóriumba esett össze.

Rettenetes erő van a szülőkbe, nagyon összetartó a család

Ebben (sem) egyformák az anyák.

Több olyan rokonom, ismerősöm van, aki elvesztette a gyerekét/gyerekeit.

Egyiküknek fél és egy éves kora között halt meg az első 2 gyereke, másfél év különbséggel. 2 év múlva született a harmadik gyereke (ő már felnőtt) A gyerekeivel (akik meghaltak) nem ő volt az utolsó heteikben, hónapjaikban. Nem ő temettette el őket, nem is egy sírba és a sírokat sem látogatja. Beszélni sem beszél róluk szinte soha. Ha szóba kerülnek, úgy beszél róluk, mintha nem is az ő gyerekei lennének.

Egy másiknak a 2. és az 5. gyereke halt meg csecsemő korában. A 4 élő gyerekével se nagyon foglalkozik, mennek amerre látnak, csinálnak amit akarnak (nem romák)

A harmadiknak a fia halt meg balesetben 23 éves korában. Akkor nagyon megviselte, de évek múlva beletörődött, egyre kevesebbet emlegette.

A negyediknek 34 éves volt a fia amikor infarktusban meghalt (előtte nem volt beteg) Ő azt mondta: Isten adta, Isten elvette.

Az ötödiknek a felnőtt lánya és a veje halt meg balesetben (30-35 évesek voltak) Nagyon megviselte, de nem omolhatott össze, mert rámaradt a két 10-12 éves unokájának a felnevelése.

A hatodiknak már van egy beteg gyereke, nemrég született a második, de 3 napos korában meghalt. Ő szeretne újabb babával próbálkozni amint lehet.

A hetediknek a fia 21 éves volt amikor balesetben meghalt. Tönkre ment a házassága, a férjét okolta a fiúk haláláért (a férje engedte, hogy azt a sportot űzze, az anya nem akarta) Volt egy akkor 8 éves lányuk, aki 26 évesen halt meg egy balesetben (vétlen volt) Most nem tudom mi van vele, de a temetés után mindenki aggódott érte, nehogy öngyilkos legyen.