Úgy érzem minden összeomlik körülöttem. Mit kellene tennem?
Sziasztok!
Állandóan rossz kedvem van úgy érzem, hogy soha semmi nem sikerül, hogy akármit teszek mindig minden rossz.
A párommal most szakítottunk, mert nem raktam rendet az ő albérletében ahol ő lakik, és akkora pofont adott, hogy monoklim lett.
Apukámmal élek, de ő mostanság nagyon ingerült, ingerülten beszél hozzám, ez nagyon rosszul esik, mert én nagyon szeretem őt és próbálok megfelelni és alkalmazkodni. Tudom, hogy ő is feszült az építkezés miatt, de szerintem erről nem én tehetek nem kellene ingerültnek lennie velem. Próbálok türelmes lenni, de elég nehéz mivel elég sok stresszhatás szokott érni. Inkább ki se mutatom, ha problémám van, mert tudom, hogy a körülöttem lévőknek az lenne a véleménye, hogy én hogy képzelem azt, hogy problémám van. Mindenért belém kötnek az emberek, a családom, az osztálytársak. Ha suliba járok akkor megkapom, hogy miért nem dolgozom, ha munkát akarok keresni akkor meg lesz.arom a sulit és egy senki leszek.
Próbáltam munkát keresni, de nem találtam, mert még nincs meg a végzettségem vagy pedig nincs gyakorlatom. Mostmár nagyon kicsi van csak a suliból úgyhogy most azért nem keresek, mert nem akarok a munkahelyen sem úgy indítani, hogy ekkor és ekkor nem tudok jönni a vizsgák miatt. Eddig a suli tartotta bennem a lelket, de most megtudtam, hogy az egyik tanárom linknek tart, amit nem értek, mert mindig bejárok, a plusz órákra is mentem ami nem az én osztályomnak szólt, elvégeztem egy másik képzést párhuzamosan, a szakmámba vágóan, most pedig nyelvtanfolyamra járok. Ezeket nem verem nagydobra, de rosszul esik, hogy azt hiszik, hogy azért mert nem dolgozom egésznap otthon lógatom a lábam. Másrészt munkát találni se könnyű.
Egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet, mindig leszólnak vagy beleszólnak az életembe a környezetemben élők. Az anyám is mindig mindenbe bele köt, hogy minek járok nyelvtanfolyamra, akkor olyanokat mond nekem, hogy apu le fog rokkani, mert most műtötték a lábát. Nem tudom miért mondja tudja, hogy ez nagyon rosszul esik nekem. Többször megkaptam már másoktól, hogy tönkreteszem az életüket.
Amikor kisebb voltam anyám gyakran mondta, hogy miattam lesz öngyilkos. Apu meg, hogy miattam kap majd infarktust. Mert annó apu új felesége nagyon utált engem és ki akart rakni a házból. De ha én nem mondtam neki, hogy miket csinált a felesége ugyanúgy panaszkodott rólam. Pedig semmi olyat nem csináltam elpakoltam magam után, nem hangoskodtam. Semmi ilyesmi.
Tudom, hogy nem vagyok egy angyal, de nem drogozom, nem iszom, iskolába járok dolgozni akarok, nem értem, hogy mégis miért vagyok én olyan rossz?
Egyre inkább úgy érzem, hogy fölösleges minden amit teszek, úgyis én vagyok a rossz mindig. Rajtam csattan sokminden. Állandóan rossz kedvű feszült vagyok, amit nem mutatok a külvilág felé, mert nem akarok még evvel is gondot okozni. De olyan nehéz mindig fölkelni és csinálni és úgy tenni mintha minden rendben lenne. Az is jól esne, ha valaki legalább kicsit megértene, vagy kedves lenne velem. A legjobb barátom is eléggé eltávolodott tőlem, ez is fáj. Úgy érzem depressziós vagyok, próbálok kilábalni, de az a baj, hogyha valaki akit szeretek ingerült velem mindig vissza taszít a gödörbe...
Aki volt már hasonló helyzetben mit tettetek?
Hosszú lett tudom, előre is köszönöm, ha valaki elolvassa!
22/L
ma 18:23
Alig múltam el pár hónappal 18 éves amikor elköltöztem.
Bevallom nem volt könnyű. 1 hónapig attól féltem hogy a szobadíj kifizetése után nem marad pénzem ennivalóra és éhezni fogok. (még ma is ettől félek a legjobban) Így 1-2 hónapig jóformán vajas kenyér, és tojásrántotta volt az ennivalóm. Sokáig bent a munkahelyen nem is ettem.. Arra hivatkozva hogy fogyókúrázom. De szép lassan az ember megtanulja hogy miképpen lehet jól beosztani a pénzt. Szép lassan rájöttem mit hol érdemes venni hol olcsóbb. Mint az öregek..:) Végül is szép lassan az ember mindent meg tud oldani.
Még most is 20 évvel később figyelek mindig arra, hogy mindkét hűtöm tele legyen pakolva kajával. Ha ne adj isten 1-2 hétre megállna az élet akkor is legyen mit ennem.. (na igen, valamiről egy életen át nem tudunk leszokni..én erről a félelmemről nem)
Ú már értem.. A vizsga önmagában kicsinált engem is teljesen.
Nyugi, túl leszel rajta..
Aztán kipihened magad és jobb lesz.
Addig is kitartást.
De rendesek vagytok!!
Köszönöm szépen! Mostmár csak azért sem adom föl. Ha már ennyi támogató írást kaptam! Nem is baj egyébként, hogy sokat kell tanulnom, mert legalább addig se agyalgatok az exemen. Talán ha ezt a 2 hónapot intezív tanulással töltöm akkor a végén már csak azt veszem észre, hogy hopp túl vagyok rajta. Legalábbis nagyon remélem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!