Neked/párodnak van olyan feltűnő külső hibád, amiről azt gondoltad nem elfogadható?

Nekem a fogam nagyon zavaró. Soha nem mosolygok teli szájjal, de az az igazság, hogy sokan észre sem veszik, hogy középen elől csak egy fogam van(kiskoromban kitört és beszabályozták az egy szem fogamat középre).

Viszont amíg ezt nem tapasztaltam meg(hogy az emberek tényleg nem veszik észre), addig nagyon gátlásos vagyok. És persze most is, mert ugye a kép az maradandó, ezért továbbra sem mosolygok rendesen.

Aztán pár év alatt eljutottam arra a pontra, hogy kell a fogszabályzó, így már fent van 2 hónapja. Előtte cikibbnek éreztem ezt, minthogy egy fogam van középen.

Egyébként van pár ismerősöm akivel pont ugyanez van...velem egykorúak. Szóval nem csak én voltam ilyen szerencsétlen kicsiként. :)

Na nem baj..egy év múlva már szép leszek és felhőtlenül vigyoroghatok. :)

Amúgy párkapcsolatban sose volt ezzel gondom.(Mint írtam..nem vették észre..mikor pedig igen, addigra már késő volt:))

Párom hasán van 3 vágás is,sérv,vakbél és mégegy más miatt,Z betűre emlékeztet.

Sokáig nyúztam mire strandra elcipeltem.

Rögtön le is zorrózta egy kiskölyök,azóta csak nevet,hogy hogy lehetett ilyen buta.

Az én problémám nem nevezhető testi hibának, de sajnos néha zavar...kicsi a mellem. Új kapcsolatnál mindig azon parázok, hogy majd nem fogok tetszeni a férfinak meg nem fog kívánni, de eddig senkinek nem volt semmi baja a mellemmel.

A páromnak van két kisebb-tenyérnyi égési sérülés a hasán (gyerekkori forró vizes baleset), valamint 3 darab, kb. 10 centis vágás az egyik felkarján (autóbaleset, fémlemez és csavarok vannak bent neki). Engem ezek egyáltalán nem zavarnak, sőt a vágásokat kifejezetten szexinek találom.

26/n

Párom karján régi öngyilkossági kísérlet hegei látszanak, elég rendesen. Nem hitte, hogy emiatt nem szeretik majd, de ha valaki rábámult, vagy rákérdezett, egyből pattintotta.

Én nem bámultam meg soha, tök véletlenül vettem egyszer észre, mikor simogattam a karját, de úgy csináltam, mintha nem éreztem volna semmit, és úgy néztem meg, hogy ne legyen feltűnő. És sosem kérdeztem rá, a mai napig nem tudom az okát. Egyszer már ő kérdezett rá, hogy miért nem kérdezek rá, mikor mindenki bunkón azzal kezdte. Elmondtam neki őszintén, hogy az oldalamat már hatszáz éve kifúrta a kíváncsiság, de nem fogom megkérdezni, majd ő elmondja, ha akarja. Bekönnyezve köszönte meg, de még nem mondta el - viszont biztos vagyok benne, hogy egyszer el fogja.