Miért lehet az, hogy bárhogy próbálok nyitni újdonsült sógornőm felé, mindig falba ütközöm?

A kérdést akár én is írhattam volna. Teljesen megértelek kedves kérdező! A bátyámmal régen nagyon jóban voltunk. Most fél órára lakunk egymástól, a sógornőm otthon van a gyerekkel, én is várom a mi babánkat, de egyszer nem csörög meg a telefon, hogy találkozhatnánk, menjek át, vagy ők átjönnek, vagy menjünk el sétálni. Egyszer sem. Ha találkozunk akkor azért mert én átmegyek. Mindezek tetejébe, pár hónapja bátyám előadta nekem a hattyú halálát, mert szegény felesége "magányos". Egyébként mikor én megyek akkor ok, elbeszélgetünk, de tudom, hogy nem érdeklem, sem én, sem a baba.

Szoktak menni majdnem minden második hétvégén a sógornőm családjához, ott vannak egész hétvégén, péntek délutántól vasárnapig. Anyumék ott laknak fél órára, oda nem mennek. Másik testvéreméket sem látogatják, pedig ők is 30-40 percre laknak. Két-három havonta látogatják őket. De nekem elegem van, ez így nem oké, hogy mindig csak én megyek, én keresem őket. Nekem ilyen "kapcsolatra" nincsen már szükségem. Hagyom, aztán lesz ami lesz. Nálunk is hamarosan jön a baba, nekem is van dolgom. Meg foglalkozok olyannal, aki érdeklődik irántam is. Szerintem a kapcsolatoknak az a lényege, hogy kölcsönös...

Párom nővére is hasonló.Addig jó volt a tesója, amíg kölcsönadott neki.

Sajnos vannak ilyen emberek, akik csak akkor találják meg a másikat, ha kell valami nekik.

Én tuti rákérdeznék azokra a dolgokra,amelyek bántanak, nem szeretem az elvarratlan szálakat. Mondja meg a szemembe, s ne sunyiskodjon.