Sok évvel ezelőtt megcsaltam a feleségem de még mindig ezen lovagol, és kezd már kicsit elegem lenni belőle. Mit tegyek?

Úgy látom, mindig lesznek, akik azt hiszik, hogy a házasság csak akkor jó, ha egyik fél sem lép soha félre. Persze, ez egy ideális helyzet. Én több mint 30 éves sok gyermekes házasságból mondom, megbocsátottam - úgy mellesleg nagyon fiatalon, s amikor még nem is voltak gyerekeink, én is félreléptem kétszer is, úgy értem, másik másik pasival), szóval megbocsátottam és kitálaltunk egymásnak mindent - és JOBBÁ vált a kapcsolatunk. Hosszú éveken át nagyon boldogok voltunk egymás karjában. Na hiszen, más gondjaink voltak persze - mint minden családban.

És akkor most ismét rájöttem - és megint meg kell bocsássak, mert tudom, hogy szeret. Ezer jelét adja, érzem, tudom - és meg akar változni. DE FÉRFIBÓL van. És nem tudjuk, mi nők, hogy az mit jelent. ezt mondja a fiam, a fiútesóm, ezt láttam a környezetemben. Ezt mondják a szexológusok, a pszichológusok, ezt tanítja Biblia - és mi, nők, mégsem értjük: mi az a férfi. Az ő hűségük? talán nincs is. És tudom, most itt kiakad néhány szent fazék, akik azt hiszik, hogy ők bezzeg kiteszik a félrekufircoló párjuk szűrét. Én meg szeretem a férjem, szeretem a gyerekeimet, újra hinni akarok a férjemnek, akivel több évtizede jóban-rosszban együtt éltünk, együtt neveltük fel a gyerekeinket. És megpróbálom lenyelni a fájdalmam, megpróbálom Őt is megérteni - mert én vagyok a NŐ, aki egyben tartom a családom, aki példát akarok mutatni a környezetemnek, a gyerekeinknek - hogy lehet. LEHET MEGBOCSÁTANI.

Kérdező...

Nehéz helyzet.

"Ez valami férfibetegség lehet, az igaz, hogy nem mindenki csalja meg a nőjét de olyan nincs, hogy sose kívánt meg más lányt"

Evvel kapcsolatban csak annyit mondanék hogy szteretípiákba nem kell gondolkodni és annyival elintézni h 'ilyen a férfi', mint itt is látjuk sokszor a nő az aki megcsalja a párját ráadásul a nők félrelépései mindig jobban el voltak ítélve ezért megtanulták maguk jobban eltitkolni ilyen vágyukat. Persze a legideálisabb ha valaki szereti a párját és eszébe sem jut mást megcsalni csak azért mert a párja teljesen kitölti és megfelel neki és vannak azért ilyenek is, de ez a ritkább.

(Nők ugyanúgy megkívánnak másokat, de mindkét nemre igaz hogy ha valakit szeret akkor más nem érdekli - ezt az érzést a többség ismeri ha máshonnan nem is, a kapcsolat elejéről)

Az én véleményem az hogy meg lehet bocsátani. De csak egyszer. Ha valaki másodjára meg harmadjára is megbocsát az balek vagy mazochista. De vannak kivételek. Pl az előttem szóló író úgy tűnik megérti teljesen a párját és le is fogják ezt rendezni bölcsen...

Szerintem a te helyzetedben kérdező az a megoldás ami másoknál is segíthetett volna, egy őszinte beszélgetés. Ezt ált nőknek kell kezdeményezni, de mivel te akarsz szakítani meg ez téged zavar most ennyire, ezért azt javaslom hogy ha úgy látod hogy nem fáradt és nyitott egy nyugodt beszélgetésre akkor hozd fel a témát.

Ezt le kell rendezni mert egyikőtöknek sem jó így élni. Tehát: ami fontos hogy mondd el neki hogy sajnálod a tettet, de csak akkor ha már nyugodt hangnemben folyik a beszélgetés, és hiába sajnálod de ez egyikőtöknek sem jó így és a gyerekeknek sem. Ha ezt megérti akkor gondoljátok végig, hogy fontosak vagytok egymásnak, a tíz év alatt biztos hogy voltak szép dolgok és romantikus helyzetek, de ezt magadban is tisztázni kell hogy ha ez a féltékenységi probléma nem lenne akkor lenne-e együtt boldog jövőtök?

És ha ezek megvannak akkor kérdezd meg hogy meg tudna e véglegesen bocsátani? De itt jön a lényeg: véglegesen azt jelenti hogy kérd meg hogy gondolja át magában hogy ezt a témát teljesen lezárja és elengedi annyira, hogy többé nem hozza fel. Ha nem tud megbocsátani akkor viszont jobb ha külön mentek... Ezt neki kell önmagába kitalálni épp ezért egy nyugodt beszélgetésen lehetne felhozni a témát.

Mond el neki hogy azóta sem csaltad meg tehát évek óta feleslegesen hordozza magában a keserűséget épp ezért kéred most arra hogy ezt vagy engedje el végleg vagy zárjátok le ha ő nem tudja megbocsátani és emészti a családi életet..